Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-335
335. flrszgáos ülés február 9. 187-5. 21 ott, hol ezek vannak, adjuk el azokat, és uj fát »e vágassunk. Igaz, hogy a múlt esztendőben tett nagyobbszerű beruházások folytán és a nagy üzem folytán, mely megindittatott, több fakészlet állíttatott sok helyen elő, mint a mennyi elárusítható volt. Ebből bizonyos kár mindenesetre következett; de ez okból már az üzem tetemesen megszorittatott. 1873-ban e czim alatt tűzi- és épületfa és fagyártmányok termelésére és szállítására 4,738.000 forint volt előirányozva; 1874-ben már csak 2,586.000 forint vétetett föl: tehát 2,151.000 forinttal az üzemköltségek apasztattak. És ezen már megfogyasztott üzemi költségek az 1875. évre ismét közel 400.000 forinttal szállíttattak le. ugy, hogy most ezen összes költségek 2,210.000 forintot tesznek. Első hallásra ezen 2,210.000 forintnyi összegigen nagynak tetszik; de tekintetbe veendő, hogy itten 3,400.000 katasztrális hold erdőségről van szó. Tisztelt képviselő ur maga sem akarja, hogy beszüntettessék az erdőüzem ott, hol a készletek eladhatók; csak azokat akarja beszüntetni, hol a készletek vannak és el nem fogyasztattak; vegye azonban tekintetbe, hogy azon fát, melyet az idén vágnak: az idén rendszerint el nem adhatjuk. Mig az kihozatik azon rengeteg erdőkből, és elszállittatik azon távolabb fekvő piaezokra, a hol a mármarosi és erdélyi favevökre talál: abba 1 —1 1 / 2 év telik be. Ha most szüntetjük be a favágást és annak elszállítását, majd két esztendő múlva, midőn vevő akad: nem lesz fa, melvet elszámíthatunk. Es azt gondolja a tisztelt képviselő ur, hogy talán mindenhol és igen sok helyen vannak fölösleges fakészleteink? Elmondhatom, hogy tüzelőfában fölösleges készletek vannak Lippán, Ungvárott és az erdélyi erdőkben, ott is azokban, melyek a bányák és kohók számára fát nem termelnek. Haszon-fában nagyobb készlet van Mármarosban és Erdélyben; de a mármarosi készlet, — a tett jelentések szerint, — nem akkora, hogy ha ismét csak a rendes és nem is a volt nagy árak, de a rendes kereskedelmi forgalom beáll: egy év alatt el nem adathatnék; az erdélyi fára nézve pedig ezelőtt néhány hónappal egy bizományi szerződést kötöttem ezen fának elárusitására nézve, s reménylem, hogy ennek folytán az ottani készletnek legalább egy része nemsokára el fog adatni. De ha megszüntetjük a faüzemet mindenütt: mi következik ebből? Ha megszüntetjük a faüzemet azon erdőkben, melyeknek fölösleges tüzelőfa-készletük van: akkor 201.000 forintot fogunk megtakaritni a mibe, az üzem kerül; ha azon erdőkben is megszüntetjük az üzemet, a melyekben haszonfa termeltetik, és így az egész üzemet megszüntetjük: az összesen 730.000 forint kiadási apasztást fog eredményezni. Ennyibe kerül tudniillik az egész üzem. Hogy ebből mikép lehet másfél milliót megtakaritni: azt meg nem foghatom. És itt egyre vagyok bátor figyelmeztetni a képviselő urat, hogy azon költségekben, melyeket fölhoztam, benfoglaltatuak azok is, melyek nem uj favágás miatt, hanem a már levágott fának az erdökbőli elszállítására szükségesek, és hogy ezen erdei művelésben több község egyedüli keresetforrását találja, ezen keresetforrástál őket rögtön, készületlenül talán a tél folytán megfosztani: valóságos barbarismus lenne. (Ugy van!) Lónyay Menyhért gróf is több számokat említett, melyekre nézve állásomnál fogva bizonyos helyreigazítással tartozom. Először emiitette az országgyűlési költségeket, (Halljuk!) hogy ezek rendszerint többre mennek, mint mennyire előirányozva vannak : abban tökéletesen igaza van. Tavaly 700.000 forint volt az országgyűlési költségekre előirányozva, és elköltetett 1,398.000 forint; (Mozgás.) 1873-r»700.000 forint volt előirányozva, és elköltetett 1,202.000 forint. (Mozgás.) így kisebb-nagyobb összegekben nevezetesen több költetett el mindig e czimen, mint mennyi előirányozva volt. Most 905.000 forint irányoztatik elő országgyűlési költségek czimén, és igen óhajtandó lenne arra törekedni, hogy legalább az előirányzat megtartathatnék. (Helyeslés.) Számviteli költségek fejében Lónyay Menyhért gróf egy milliót vél megtakarithatőnak. Kezemben van a magyar állam összes számvivőségi költségeinek összeállítása. Ezen költségek, az államszámvevőszéket, mely 140.000 forintba kerül, hozzá nem számítva, valamint azon részét sem a kiadásoknak, mely az illető alapok által megtéríttetik: összesen 1,167.749 frtot tesznek. Ez, azt hiszem, hogy nem oly összeg, a melyből egy milliót lehetne megtakarítani, ugy, hogy a számvitel mégis fönálljon az országban. Legalább én előttem ez lehetetlennek látszik. Tévedés elkerülése végett "megjegyzem, hogy a hírlapokban közzététetett egy kimutatás, mely szerint 1,624.000 forintba kerül az állam számvitele. Á különbség a két szám közt onnan ered, hogy azon kimutatásba, mely a hírlapokban foglaltatik : az állami számszéknek kiadása is beszámíttatott, mely, mint mondám, 140 ezer forintot tesz. A hírlapokban közzétett kimutatás a ministerinm azon költségvetéséből készült, melyben még az adófölügyelőségeknek és az illetékszabási hivataloknak fölállítása már mint a költségvetésbe fölveendő öszszeg foglaltatik. Azon számítás pedig, mely általain most tétetett: a pénzügyi bizottság megállapodásai szerint készült. Azonfölül azon hírlapi kimutatásban nincsenek megemlítve mindazon visszatérítések, melyek némely alapok által a kincstár részére történtek. A határvámok czime alatt 3,000.000 forintot vél megtakarithatni a tisztelt képviselő ur, értem
