Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-346
346. orsíágós ülés inárczius 16, 1875. 235 lésnek átadni; de mint minden nagyfontosságú s nagy pénzkiadással, s igy risikőval járó kérdés : azt hiszem ez sem oldható meg egyszerre átalánosságban egy átalános intézkedéssel; hanem lassanként próbák után. Az előbbi igazságügyminíster tehát előbb próbákat tétetett, és most már van több börtön, melyekben az ellátás nem bérlet utján, hanem házi kezelés által történik a királyi ügyész fölügylete alatt. Ilyen például a pestvidéki, és mondhatom az eddigi tapasztalás igenis bátorító a jövőre nézve ; de még sem állíthatom olyannak, a melyre nézve tanácsolni merném; hogy terjesztessék ki az egész országra ezen élelmezési rendszer. A viszonyok, a hely és körülményekhez képest igen valószínű, hogy ezen rendszer tovább fog fejlesztetni és hasznos eredményeket fog mutatni. A dolgoztatást illetőleg a rabokra nézve föu- • álló szabályok szólnak; mindenütt átalános elvül es utasításul van kiadva a dolgoztatás. Nagyon természetes, hogy a múltból átvett börtönök nem lévén azon állapotban, hogy belől dolgozhassanak az emberek; de a legnagyobb kár és épen a javítás szempontjából legnagyobb veszély abban lévén, hogy ha egyátalában nem dolgoznak a rabok: az előbbi igazságügyminíster ur czélszerünek tartotta, ott hol máskép nem lehet, de a hol a fölvigyázat tökéletesen biztosított, a börtön falain kívül is a dolgoztatást behozni. Igenis ez gyakoroltatott és gyakoroltatik is. Minthogy mondom a börtönök nincsenek azon állapotban, hogy átalános elvet lehetne fölállítani : ennélfogva kérem a tisztelt képviselő urat méltóztassék ezen nyilatkozatomban megnyugodni és legyen meggyőződve, hogy a mint az előbbi, ugy a mostani is, és bizonyára minden igazságügyminíster ezen nagyon komoly ügyet mindazon szempontoknál fogva, melyek részint a büntetés hatályának, részint pedig a javítás czéljának figyelembevételét követelik, szem előtt fogja tartani. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ebben megnyugodni. (Helyeslés.) Lázár Ádám: A íabtartási költségek sorában igen nevezetes helyet foglal el a vizsgálati fogságban lévőkre fordítandó költség, s ez oka annak, hogy ily hallatlan nagy összegre emelkedik e tétel, mindamellett, hogy a pénzügyi bizottság tekintettel a 1873—1874-iki tényleges kiadásra azt tetemesen mintegy 100.000 forinttal többre leszállította : tudniillik 1,086.000 forintról 986.000 forintra. Hogy azonban kénytelen vagyok mégis fölszólalni : ennek oka az, hogy az előbbi igazságügyminister úrhoz épen e rabtartási költségektől az államkincstár megkímélése, illetőleg a behajtatlanoknak az állam terhére nem nehezedése szempontjából, intéztem vala egy kérdést, melyre azonban ő az idő rövidsége miatt mindeddig nem felelhetvén, azt az uj igazságügymintsternek bátor vagyok figyelmébe ajánlani. Ez vonatkozik az Erdélyben még most is fönálló osztrák büntető perrendtartásból kifolyó vizsgálati fogságra, mely szerint tudniillik semmi nemű esetben meg nem engedtetik az, hogy vizsgálati fogságban lévők kezesség vagy jótállás mellett szabad lábra állíttassanak. Mi ennek a következése? Az, hogy az állam terhén alaptalanul több vizsgálati foglyok tartatnak : inig végre kiderülvén, hogy ártatlanok, ezen költségek az állam terhére esnek. Ez az egyik az államkincstár érdekében szükséges, megfontolandó; a másik pedig a helyi viszonyok figyelmébevétele. Hogy ha már átalában vagy pénzbirság, vagy fogságbüntetés alkalmazandó ; ha illetéktelen és jogtalan letartóztatás folytán a börtönök elfoglaltatnak : ennek következése az lesz, hogy a bíróságok sokszor azon hel\ r zetbe jönnek, hogy azokat, kiket jogosan elitéve kellene bezáratni, gyakran, míg a börtön meg nem ürül, nem zárathatják el. E körülményt az igazságtigyminister urnák figyelmébe ajánlom, könnyen segíthet rajta egy novelláris törvénynyel, vagy akár egy rendelettel. A mi az összeget illeti, helyesen jegyzi meg a pénzügyi bizottság, hogy a ház által utasíttatott a ministerium, hogy e rabtartási költségekről különböző rovatok alatt számoljon. A rovatok lennének: a rabok élelmezése, a börtönök föntartása, a rabok ruházata stb., hogy ezekből meglehessen ítélni, mennyi a voltaképeni szükség. Épen azért én, tekintettel a pénzügyi bizottság véleményére a 980 000 forintot is túlságosnak tartom, s abból 80.000 forintot levonandónak véleményezek. Figyelmébe ajánlom a tisztelt minister urnák, hogy az átalam említett szabályozás által nevezetes költségkímélés történnék, melyet most, még ha behajtható volna is, nagyobbára az állam födöz. Remete Géza: Tisztelt ház! Alázatos véleményem szerint először azon törvényt kellene megváltoztatni, mely megengedi, hogy kisebb esetekben is alapos ok nélkül valaki vizsgálati fogságba vettessék; a mig ezen törvény megváltoztatva nincsen, a bíró a szerint ítél, és a képviselőház a birói határozat fölött ítéletet nem hozhat, s nem döntheti el azon kérdést, hogy vajon jogosak-e azon bezáratások és letartóztatások. Az ide nem tartozik, az a bíró dolga. Ha visszaéléseket követ el a bíró: tessék jogorvoslattal élni; vagy tessék ellene fegyelmi eljárást kérni, miután azonban most megvan a törvény : a szerint kell eljárni, s miután az Erdélyben tett tapasztalatok azt mutatják, hogy ily mérvű előirányzásnak szüksége forog fön : én azt ez idő szerint megszavazom. Perczel Béla igazságügyminister : A mi Lázár Ádám képviselő urnák tisztelt elődömhöz intézett interpellatioját illeti, az kezeimnél van, és én nem fogok késni annak idején a 30*
