Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

222 343, országos ülés márczius IS, ISIS. legfőbb itélőszékre, valamint a két királyi táblára is kiterjeszteni. A törléseket, melyeket a pénzügyi bizottság a semmitőszéket illetőleg . tett: magam is elfogadom. Méltóztatik azonban tudni a tisztelt ház, hogy az évnek már közel harmadik hónapja is elmúlt, és előreláthatólag csak a negyedik hónap folyamában fog a költségvetési törvény végleg elkészülni. Minthogy pedig a pénzügyi bizottság a segédszemélyzet dotatioját az egész évre nézve törölte, s e szerint törölte az azon hónapokra eső dotatiot is, a mely már tettleg kiadatott: e körülménynél fogva arra vagyok bátor kérni a tisztelt házat, méltóztassék ama 11.385 forintnyi törlésnek, melyet a pénzügyi bizottság a semmitószék költségeiből törölt, a következő négy hónapra: január, február, márczius és april hónapokra eső részét, tehát az összeg egy harmadát: 3.795 forintot megszavazni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én megvallom, hogy a költségvetés tárgyalásának eddigi eredményeire vonatkozólag hajlandó vagyok egyetérteni azon képviselő urakkal, a kik mindig hangoztatták azt, hogy idővesztegetés az itteni fölszólalás. Valóban, eddig még semmi eredménye legalább azon szempontból, hogy valamit megtakarítottunk volna : semmi eredménye nincs a vitának. A tételek fölolvastatnak, és ha valaki megtakarítást hoz javaslatba, a minister urak egyik a másik után fölkelnek, és a sok szónak az a vége: igen is megteszünk mindent a jövőre, ele most adjatok ])énzt. Ily módon gazdálkodást kezdeni nem lehet; a gazdálkodás főelve az, hogy kezdjük el most mindjárt: mert minden rósz lépés, melyet a rósz utou tovább teszünk, mind mélyebben márt bennünket a bajba. Több tárczánál , de különösen ezen tárczánál fordul elő azon eset, hogy a személyzet, köztudomás szerint, igen nagy. ezt elismerte maga az előbbi minister ur is. (Csemeghi Károly tagadólag int) Az államtitkár ur tagadólag int, én nem mondom, hogy ő elismerte azt, hogy tökéletesen fölöslegesek, hanem beleegyezett abba, hogy elbocsáthatók, hogy nélkülözhetők, miután beleegyezett abba. hogy számfölöttieknek nyilváníttassanak, azaz olyanoknak, a kik fruges consummere nati, szóval fölöslegesek, számfölöttiek, azaz olyanok, kik nélkül a hivatal ugy is meglehet; de nem bocsáthatók el azon protectiokra való tekintetből, melyeknél fogva ott vannak. Ez az értelme a számfölöttiségnek. Ezen hivatalok vagy szükségesek, vagy nem szükségesek. Ha szükségesek: akkor nem tudom, mit jelent az, hogy számfölöttieknek nyilvánítják, és azt mondják, hogyha megüresednek az állomások, nem töltetnek többé be; vagy pedig szükségtelenek, és akkor nem értem, hogy időközben miért legyenek betöltve. Én csak két módot látok itt, vagy szükséges a hivatal, és akkor meg kell tartani; vagy nem szükséges, és akkor szüntettessék meg rögtön: mert a gazdálkodás megkezdésének egyedüli módja az, hogy minden lehető meggazdálkodás eszközöltessék mindjárt. A mi az igazságügyminister urnák azon kívánságát illeti, hogy a tanácsjegyzők a királyi tábláknál és a főtörvényszékeknél megtartassanak, hogy most a törvényhozás semmi oly intézkedést ne tegyen, a mi az igazságügyminister umak jövőben elkészítendő tervét zavarhatná: ez megvallom, oly kívánság, melynek megfelelni igen nehéz, a nélkül hogy tudnók, mit fog a minister ur javaslata tartalmazni. A minister ur azt mondja, hogy az öszszes bírósági személyzetre nézve uj szerkezetet fog javaslatba hozni. Ez igen sokat jelenthet; de jelenthet igen keveset, és ennek fejében azt kéri a minister, hogy szavazzunk meg néki jelentékeny összegeket, melyeket a pénzügyi bizottság az előbbi igazságügymínisterrel egyetértve, törlendőnek talált. Csemeghy Károly (közbeszól) : Nem egészen ugy van! Simonyi Ernő : Méltóztassék, ha elvégeztem, azután mondani el ellenvetéseit, az ellen nincs kifogásom; de mint a pénzügyi bizottságnak egyik tagja, én mondhatom, hogy az igazságügyminister ur beleegyezett abba, hogy töröltessenek. Igaz, hogy eleinte védelmezte, nem akart engedni, de végre beleegyezett, és még a módról is szólt, hogy hová és miképen fogja alkalmazni. Meglehet, hogy mi ketten, én és az államtitkár ur — ki mindig tagadólag int — nem ugyanazon ülésben voltunk jelen ; de becsületszavammal jótállok', hogy azon ülésben, melyben én jelen voltam, a minister ur beleegyezett. Hogy az államtitkár ur mit hallott: azt nem tudom, de a mely ülésben én jelen voltam, ott beleegyezett. Mivel pedig beleegyezett, a nélkül, hogy más alapos előterjesztést látnék, annak megváltoztatásába részemről beleegyezni nem tudnék, nem az igazságügyminister ur iránti bizalmatlanságból, vagy ellenzéki viszketegből; hanem azért, mert az ország érdekével megegyezőnek nem tartom azt, hogy a költségek szaporittassanak a nélkül, hogy ezen szaporítás elegendőkép indokolva • lenne. Én tehát addig, mig más indokolást nem látok, azon egyszerű ígéretre, hogy a minister ur előterjesztést szándékozik benyújtani : a módosítást nem fogadhatom el. Csemeghy Károly: Tisztelt ház ! Simonyi képviselő ur mindannak ellenére, hogy oly nagyon határozottan állította, hogy az előbbi igazságügyminister ur beleegyezett volna abba, hogy számfölöttivé tétessék az összes fogalmazói és tanácsjegyzői személyzet: minden határozott állítása daczára mégis téved. Én jelen voltam az előbbi igazságügyminister ur által kiküldve, — a pénzügyi bizottság azon tanácskozmányán, melyben ezen kérdés