Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-345
ÍI45. országos ülés ntárezius 15. 1875. 223 igen hosszasan és igen élénken tárgy altatott. Az igazságügyministerium nevében határozottan nyilatkoztam, hogy maga az elv, a rendszer, melynek kifolyását képezi a számfölötti tétel: az igazságügyminister által nem fogadtatik el. Midőn vége volt az igazságügji költségvetés tárgyalásának, és maga a volt igazságügyminister ur jelent meg: constatálta, liogy egyetlen egy kérdésben tartja fon magának, szemközt a pénzügyi bizottság határozataival, saját álláspontját, és ez a tanácsjegyzők és a fogalmazók számfölöttivé tételének, illetőleg az intézmény megszüntetésének kérdése. Ezt kénytelen vagyok az igazság nevében mint történt dolgot constatálni. Hivatkozom magára a volt igazságügyminister úrra, valamint a pénzügyi bizottság valamennyi jelen volt tagjaira. Ez igy áll, s épen azon szempont, mely a volt igazságügyminister urat vezette, a ki meg volt arról győződve, hogy e kérdés elintézése mélyebb és beható vizsgálatot tesz szükségessé, hogy megkívánja az összes igazságügyi organismusnak mintegy egy képletben való előtüntetését, a munkaerők viszonylatának ismeretét: ugyanez a szempont. a mint látom, irányadó a jelenlegi igazságügyministerra is, ki nem kér költségtöbbletet; hanem csupán azon kérést terjeszti a tisztelt ház elé, hogy most az által, hogy kimondatik. hogy ezen hivatalnokok számfölöttivé tétetnek: ne méltóztassanak kimondani, hogy a rendszer megváltozik, illetőleg, hogy a tanácsjegyzőkönyvek vezetése a bírákra vagy más orgánumokra bizatik. Ezt a kérést bátor vagyok én is a tisztelt házhoz intézni, kérve, méltóztassék attól, hogy a tauácsjegyzők számfölöttivé tétetnek, ez alkalommal elállani. (Helyeslés a középen.) Horváth Lajos előadó: A tisztelt igazságügyminister urnák azon kívánatára, hogy a fogalmazói személyzet számára 3.795 frtnyi dotatio vétessék be, jogosultnak tartom azt azon érveknél és indokoknál fogva, a melyeket a minister ur előadott. Hasonlóképen jogosultnak tartom azon kivánatot. hogy a pénzügyi bizottságnak azon indítványa, hogy az összes tanácsjegyzői és segédtanácsjegyzői állomás számfölöttivé tétessék, és az üresedésben levő helyek be ne töltessenek, ezúttal mellőztessék: minthogy az igazságügyminister ur még nem jutott végmegállapodásra azon kérdés fölött, vajon a tanácsülések rövid jegyzőkönyvei a jegyzők és segédjegyzők, vagy pedig a birák által vezettessenek-e ? Én nem tartanám jelenleg időszerűnek, hogy e tekintetben elvi megállapodás jöjjön létre. Azon esetben, ha elfogadja a tisztelt ház mind a két kivánatot: akkor az első rovatnál a törölendő összeg 7.590 frtot tesz ki, és engedélyezendő volna 134.940 forint. Kérem méltóztassék ezt megszavazni, Vajda János : Tisztelt ház! Minden bővebb indokolás nélkül kijelentem, hogy az igazságügyminister urnák nézetéhez nem járulhatok azon okból, miután a pénzügyi bizottság jelentésében benne foglaltatik, hogy a jegyzőkönyv vezetése bízassák rá a fogalmazókra, illetőleg segédfogalmazókra és mert elvileg kimondatott, hogy a pöröknek kivonatolása, mint eddig szokásban volt, megszüntettetik a királyi táblánál valamint a curiánál is, és a helyett az okmányok egész terjedelmükben föl fognak olvastatni és ennél fogva oly sok kezelő személyzetre ezentúl nem lesz szükség. Egyébiránt a miben fölhívást akarok intézni a minister úrhoz, a semmitőszéknél azon körülményre vonatkozik, hogy a volt igazságügyminister ur ügyviteli szabályokat adott ki, a melyekben benne foglaltatik, hogy minden kivétel nélkül az igtatóhivatal délelőtt 9 — 12-ig és délután 3—5-ig a feleknek nyitva áll, és hogy a feleknek fölvilágositás adatik. A semmitőszék ez ügyviteli szabályokat nem tartja meg; sőt ellenkezőleg, délelőtt 10 — 12-ig kaphatnak csak fölvilágosítást a felek, délután pedig egyátalában nem. Továbbá még azt a körülményt is fölemlítem, a mi összeütközésben áll a semmitőszék két osztálya közt, jelesül a curiánál, tudtára adják a feleknek, ki az előadó, megmondják: el van-e intézve az ügy vagy nem; a semmitőszéknél nem mondják meg a feleknek, ki az előadó, valamint azt sem, hogy valamely ügy el van-e intézve: tessék a táblán lesni, mikor fog előterjesztetni az ülésben és hallgassa meg, hogy elintéztetett-e vagy nem? Bátor vagyok a minister úrhoz azon kérdést intézni, van-e tudomása ezen eljárásról; másodszor: vajon megegyeztethetőnek tartja-e az ügyviteli szabályokkal, tulajdonképen az igazságügyminister hatalmával, hogy az általa kiadott rendeleteknek a curia csak azon részét taríja meg, a melyet a maga részéről megtartandónak vél; továbbá, vajon hogyan ragadta magához a semmitőszék azon jogot, hogy az igazságügyministerium rendeleteinek ellenszegüljön, és azokat meg nem tartja. Annál inkább bátor vagyok fölhívni a minister ur és a tisztelt ház figyelmét, hogy 1860-ban, midőn visszaállíttatott a magyar törvénykezés, nemcsak annak örültünk, hogy saját törvényszékeink előtt fognak tárgyaltatni ügyeink; hanem azért is: mert azelőtt korlátoztattunk ügyeink szorgolásában és annak megtudásában, hogy el van-e intézve, vagy már nincs. Ez már megszűnt. De még az absolutismus alatt sem volt oly rendszabály, mely annyira ment volna, hogyha valamely fél a vidékről ide utazik, megtudni ügyének miben létét, hogy tudniillik az elintéztetett-e vagy sem: arról tudomást ne szerezhetett volna,
