Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

214 345. országos Ülés e lap kiadását oly talányszerüleg elnyert társulat számára. Ily jövedelmező lapot, ily potom árért oda dobnunk nem lehet; de sőt annak tekintélyes jövedelmét az államkincstár számára biztositanunk kell. Azért én a belügyér urat oda utasitandónak vélem, hogy az ugy is szabálytalanul megkötött szerződést fölbontva, a hivatalos lapot ezután nyomassa az ugy is tétleuül heverő államnyomdában, a szerkesztési költségekre legfölebb 6.000 forintot rendelvén: a lapot kötelezze a hivatalos kérdések díjtalan közlése, és hivatalok számára tisztelet-példány küldésére: miáltal 52.000 frt évi kiadástól kimélendi meg az államot; a magánhirdetések és előfizetésekből befolyandó nagyon tekintélyes összegekről pedig szigorú ellenőrködés mellet vezettessen pontos számadást s akkor Magyarország e lapban nem fog egy megtölthetlen Danaida hordót, hanem oly jövedelmi forrást birni, mely 4—500.000 forint évi tiszta bevételt biztosit az államkincstár részére, és ez állani fog a lapnak a belügyér ur által kilátásba helyezet uj átalakításakor is, — a mennyiben a hirdetések nagy jövedelmei akkor is fönfognak forogni. Én indítványt nem adok be; de fölhivom a tisztelt ház figyelmét az itt fölmutatott lappangó jövedelmeknek az állam számára való biztosítására. Tisza Kálmán belügyminister : Én tisztelt ház, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy : fölbonthatónak a szerződést ma már nem tartom ; azonban ha a tisztelt képviselő ur arról biztosit, hogy a Közlöny 500.000 forintot fog jövedelmezni, azt hiszem, az Athenaeum felére kiegyezkedik; fele az Athenaeumnak jutván, másik fele az államnak marad. (Derültség.) Simonyi Ernő: Soha sem voltam azon nézetben, és nem osztoztam a pénzügyi bizottság azon nézetében sem akkor, mikor e kérdés ott tárgyaltatott, hogy az Athenaeummal kötött szerződés okvetlenül kötelező az államra nézve. Ez elvet én részremről a parkmentális ellenőrzés eszméjével összeegyeztetni nem tudom; mert azt hiszem a dolog természetéből folyik, hogy a szerződés, melyet a kormány valamely tagja kötött: valódi érvényességét csak akkor nyeri meg, midőn az a törvényhozás által elfogadtatott és helybenhagyatott. A belügyininister hivatkozott az Angolországban divő gyakorlatra, és azt mondja, hogy a szerződések kitétetnek oly helyre, hol a ház tagjai megtekinthetik, és ha egy bizonyos idő alatt senki kifogást nem tesz, akkor, mint kifogástalanok, érvényesek. Érvényesek lesznek a szerződések tisztelt ház. a költségvetés tárgyalásánál akkor, mikor a rajok fordítandó összegeket a ház megszavazza; kitétetnek oly helyre, hogy minden képviselő megtekintmárczixls 15, 1875 hesse azokat azért, hogy mielőtt szavazás alá kerülne a dolog : tájékozhassa magát az iránt, hogy milyen azon szerződés, melyre ez vagy amaz összeg megszavazása kívántatik. Ez a dolog természetéből foly, csak ez egyeztethető össze a parlamentális ellenőrzéssel, e nélkül a parlamentáli ellenőrzésnek nincs értelme ; e nélkül minden budget-megszavazás, minden pénzügyi rendelkezés, a törvényhozás által illusorius munka; mert a minister megköti a szerződést, és ezzel vége van a dolognak. Én ezekből kiindulva, nem tekinthetem azon szerződést felbonthatatlannak, mely az Athenaeummal köttetett. Ha egészen normális viszonyok közt volnánk : akkor azt mondanám, ezen szerződés tétessék egyszerűen félre és a minister utasíttassák módról gondoskodni, hogy a lap kiadassák. De mi nem vagyunk egészen normális viszonyok közt, mert az év, melynek költségeiről 1-ső januártól kezdve szólunk : már márczius közepéig haladt. Tehát majdnem egy negyede az évnek mái eltelvén, s e szerződés már életbe van léptetve ; most arról intézkedi, hogy nem léptethető életbe : későn van. De azt, hogy a jövő évtől fogva ne lehessen s szerződés fölbontható: egyátalában nem latom át. Nem szándékozom hosszasan belebocsátkozni azokba, mik a lapnak kiadása körül előfordultak. Elég, ha annyit mondok, hogy átalánosan el van ismerve, hogy azon lap több jövedelmet hoz az államnak, mint a mennyit e bérbevevő társulat most fizet. Termesztés is, hogy többet hozzon be : mert azon ipartársulat, mely vele foglalkozik, minden haszon nélkül ezt nem fogja tenni. A kérdés az, vajon ezen haszon, melyet az ipartársulat az üzletből huz : nem tulságos-e, és vajon nem volna-e czélszeriibb és az állam czéljaival megegyezőbb, ha ezen hasznot is nem az ipartársulatnak adnók, hanem maga az állam venné be? Hogy mennyire túlságos az Atheneum-társulat által bevett haszon : azt biztosan nem tudom; mert nem vagyok azon helyzetben, hogy a számításokat egészen minutiose és alaposan megtehessem. Hanem annyi bizonyos, hogy egy másik nyomda, mely igen jó névnek örvend, és mely a belögyministeriumban is ilyennek tekintetett, miután pályázatra fölhivatott : azt monda, hogy ezen föltételek alatt nem 65.000, hanem 100.000 frtot fog az államnak fizetni. Ha azon nyomda 100.000 frtot akar adni: akkor természetesen még e mellett is nyerni akar legalább annyit, a mennyi minden becsületes üzlet után természetszerűleg jár; ebből ugy látom, hogy túlságosan olcsón van a dolog kiadva. Hanem a másik kérdés az, hogy miután az államnak vau egy igen nagy mérvben fölszerelt nyomdája : én azt hiszem, hogy a hivatalos dolgokat nem lehet alkalmasabb helyen nyomatni, mint ezen nyomdában; különösen, midőn most a munkahiány miatt a nyomda évenkint vesz-