Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-344

180 3áá.. orazágos ülés márczius 18. 1875* ,.,:.<.A kérdés lényege az, hogy az illető város fölfogása szerint a sörtermelés a kisebb királyi haszonvételek közé tartozik; mig a kormány az ipartörvény rendelkezéseit ezen üzlet-ágra is kiterjeszteni kívánván, megadta az engedélyt. Ez valóban vitás kérdés, melynek mielőbbi megoldása annál inkább kívánatos, mert nemcsak Maros-Vásárhely, de több város is azon ketyzetben van, hogy az ipartörvénynek c tárgyban való alkalmaztatása iránt kételyeket formál. Azt hiszem, liügy nem volna tanácsos, most, mielőtt a dolgot érdemlegesen előterjesztve látnók: elvi határozatot hozni e kérdésben, hanem a tisztelt ház megnyugodhatnék a kérvényi bizottság azon javaslatában, hogy ezen kérvény mielőbbi jelentéstétel végett adassék ki a földmivelési ininister urnák. Akkor a ház azt behatóan tárgyalhatván : ez által az mindenesetre csak nyerni fog. (Helyeslés.) Kérem a tisztelt házat, méltóztassék a kérvényi bizottság indítványát elfogadni. (Helyeslés.) Orbán Balázs: Tisztelt képviselőház! E kérvény igen fontos elvi kérdést tartalmaz, az praecedenst alkothat, egy, a törvényhozás hatáskörébe tartozó nagy kérdésnek közigazgatási utón való egyoldalú és önkényes megoldására; s ezért megérdemli, hogy a tisztelt ház azt a szokottnál nagyobb figyelemben részesítse. Ugyanis Maros-Vásárhely szabad királyi város fejedelmektől, nevezetesen 1581-ben Báthory Zsigmondtól, 1616-ban Bethlen Gábortól nyerte azon, még az osztrák-házból való uralkodók által is helybenhagyott és megerősített jogát, hogy a bor és sör nagybani termelését és elárusitását, mint királyi haszonvételt kizárólagosan a város élvezze. Megpróbálták régibb időben némely magánosok a sörfőzést, s főleg elárusitást maguk hasznukra megkezdeni, s egészen az udvarig fölfolyamodtak; de a kormányszók, korlátnokság és az udvar is, mindig elutasította, s Maros-Vásárhely alapjoga mindig tiszteletben tartatott még az önkényuralom idejében, sőt az 1867-en inneni alkotmányos korszakban is; nevezetesen 1871. május 27-én a belügyministerium 12.627. szám alatt megerősítette Maros-Vásárhely azon haszonbéri szerződését, mely szerint a nagybani sörtermelést és árulást hat egymásután következő évre bérbe adta évi 6.110 forintért; valamint helybenhagyta a város képviselő-testületének azon emelkedett szellemű határozatát is, hogy e haszonbérből évenként 5.000 forintot határozott az e városban akkor fölállított polgári iskolára fordítani. Maros-Vásárhely tehát e jövedelmét a legnemesebben hasznositá; de jogosan is, mert elvitázhatlan tény, hogy az a királyi kisebb haszonvételek közé tartozik. így lett a fejedelmek által adományozva, s így lett abban a város itéletileg is biztosítva, a mint az a kérvényhez csatolt nagyszámú okmány által elvítázhatlauul be van bize^ nyitva. A kereskedelmi ministerium azonban nem tekiutve e jogalap sértketlenségére, nem a beliigymimsteriumuak a hat évi haszonbérletet megerősítő végzésére: múlt év april 22-én 6.556. szám alatt Kraft Károlynak a két alsó iparhatóság által elutasított egyszerű kérésére és a város meghallgatása nélkül, egyoldalúkig megengedte a sör nagybani gyártását és elárusitását, és az ipar-igazolvány kiadását elrendelte. A városnak okadatolt többrendbeli fölfolyamodását minden érdemleges tárgyalás és tekintetbevétel nélkül egyszerűen visszavetette. Tette ezt egy nagyon hangzatos, de hamis érv: az iparszabadság alapján, az 1872-ik évi VIII. törvényczikk 105. §-ának e) pontjáva hivatkozva. Tisztelt ház! Az iparszabadságnak melegebb barátja bizonynyal nálamnál nincsen, senki annak akadályait elhárítani inkább nem igyekszik mint én; azok közé tartozom, kik a hűbéri kor maradványait, az emberi szolgaság e letört bókóinak szégyenletes töredékeit miharabb eltakarítani, s az egészen szabad földmunka eszközeivé átalakítani törekedik; de ezt a tulajdonjog szentségének sérthetetlenségével, annak teljes kárpótlása mellett kivánom eszközölni törvényhozás utján; s elnézhetőnek, megengedhetőnek nem tartom, hogy egyes ministeriumok, a törvények hamis magyarázata és alkalmazása által ily alapjogokat sértsenek, s a törvényhozás jogkörébe vágva, veszélyes előzményeket alkossanak. Már pedig, tisztelt ház, a kereskedelmi ministerium jelen esetben ezt tette; mert Maros-Vásárhely emiitett jogát kisebb királyi haszonvételként élvezte és élvezi; azt az ország törvényhozása méltányos kárpótlás utján megválthatja ugyan egyidejűleg az ily regale-jogokkal; de az semmiesetre az 1872: VIII. törvényezikk 105. §. e) pontja alá be nem erőszakolható, s rendeletileg el nem intézhető, mert ily alapon bárkinek is dézsnia utólagos úrbéri kárpótlását, malom-jogát, s más bármily regáléját elitélhetné a ministerium. Itt a kereskedelmi ministerium elvitázhatlanul túllépett jogkörén; s bár más oldalról reménylem, hogy az uj minister ur az előde alatt fölmerült hibát helyrehozni igyekezend; mindazonáltal kérem, hogy azt ne bízza a bureauk embereire; mert félek, azok következetességből is ragaszkodni fognak előbbi merev, s törvényt, és a törvényhozás jogkörét sértő álláspontjához. Annálfogva kérem, hogy Lázár Ádám barátom javaslatát méltóztassék elfogadni, mely a jogot evidentiába tartja, és a törvényhozásnak eziránti intézkedéseit is nyomatékosan hangsúlyozza. Deáky Lajos; Tisztelt ház! A kérvényeknek a kérvényi bizottság által ajánlt azon egyszerű ellátása, hogy a kérvény kiadatik a ministemek véleményezés végett: nagyon gyarló intézke-