Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-335
333, ©rstósros ölés február 9. 18T5. 11 adott tényekre, kimondhatom, hogy a képviselő «r ebbeli állítása alaptalan. (Helyeslés.) Bátor vagyok, tiszteit ház, niég csak egy észrevételt tenni, még pedig a képviselő ur beszéde végén főiemiitettekre. (Halljuk)) Jogosítva érzem magamat erre azért, mert midőn beszédének végén a Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam által a múlt alkalommal mondott beszédére megjegyzést tett, s utalt az ellenzéknek az elmnlt nyolez év alatt intézett támadásaira, s ezeket fölelevenítvén, egyenesen reám Mvatvozott azon véleményben, mintha én ez iránti nézeteiben osztoznám; kötelességemnek kell hogy érezzem ennek ellenében kiemelni, hogy hazánk jelenlegi súlyos viszonyai között, midőn Tisza tisztelt képviselőtársunk őszintén és határozottan lemondott a közjogi kérdés vitatásáról s az együttes működésre szólított föl bennünket: akkor nincs a recriminatioknak, nincs a különböző pártállásból ezelőtt természetszerűleg fejlődött szemrehányásoknak helye. (Élénk helyeslés a jobb és bal oldalon. Fölkiáltások: Igaz! Ugy van!) A haza érdeke kívánja, hogy ilynemű tekinteteket félretéve, és egyes-egyedül a haza jövendőjét tartván szem előtt, egymással kezetfogva ügyekezünk hazánkat jelen súlyos helyzetéből kimenteni. (Zajos és hosszasan tartó tetszés-nyilatkozatok jobb és bal felől.) Paczolay János: A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása folytán kérek szót. Nem azt mondottam, hogy a tisztelt képviselő BF a katasztere vonatkozóleg soha nem nyilatkozott volna; hanem csak azt jelentettem ki, hogy én épen azért nem fogadom el azon álláspontot, melyet a fölszólaló képviselő ur elfoglalt: mert az által minden ember figyelmeztetve lenne arra, hogy iparkodjék a szerződésekben, a menynyire lehet, alábbszállitani az árakat, mert jövőre ezek szolgálnak az adószabályozásnál alapul. De azt igenis mondottam, hogy akkor nem szólalt föl a tiszteit képviselő ur, és nem tartotta érdemesnek bejönni a házba, mikor a kataszteri törvényjavaslat tárgyaltatott. A többire most nem akarok válaszolni, (Zaj.) mert félek, hogy a tisztelt ház megvonná tőlem a szót. Nem is akarok visszaélni türelmükkel, különben is alkalmam lévén a részletes tárgyalásnál mindazokat, miket a tisztelt képviselő ur fölhozott, mint alaptalanokat megezáfolni. (Zaj.) Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk!) Javaslataim oly sok oldalról támadtattak meg igen jeles beszédekben, hogy nem lehet, hogy föl ne szólaljak azon álláspontnak védelmére, melyet elfoglalok. (Halljuk!) A ministerelnök ur tegnap szólott az átalános elvekről, s igy annyival inkább vonatkozhatom én a részletekre, melyeknek fölvilágositása különben is kiváltképen tárczámat illeti. Objectivitással szándékozom szólani, s e részben el fogok térni azon modortői, melyet az előttem szólott Paczolay képviselő ur követett. (Helyeslés jobb felöl.) Azonban a bajokon, melyeket ő küldői nevében itt annyiszor fölhozott: csak a földadó szabályozására! szóló törvény fog segiíeui; azokon előbb I segíteni nem lehet; de ezen körülmény nem menti ' őt föl attól, hogy mindemellett a haza iránti kötelességét teljesítse, és nem igazolja azon föllépését, melylyel a haza iránti kötelességnek teljesítését — választóinak provinczialis érdekeiből indulva ki — oly cynismussal tagadja meg. (Élénk helyeslés jobb és bal felől.) Egyben igazságot adok az előttem szólónak ; abban, hogy pénzügyi dolgokkal keveset foglalkozott. (Derültség.) Tapasztaltam ezt az adóügyi bizottságban, (Élénk derültség.) és mondhatom, hogy mai beszédével ezen tapasztalataimat fényesen igazolta. (Nagy derültség.) Különösen sajnálom, hogy elmondotta beszédének utolsó részét. A képviselő ur azt mondotta, hogy örömét akarja nyilvánítani az utóbbi napokban itt történtek fölött; de, ugy látszik nekem, — szándékát nem gyanúsítom, azonban valósággal ugy látszik, — hogy ürmöt kevert az öröm-pohárba. (Élénk helyeslés. Fölkiált ások: Igaz! Ugy van!) 0 arra hivatkozott, hogy többen vele egyetértenek, és némileg ezek nevében is szólott. Én azt hiszem, hogy a háznak most legközelebb tapasztalt átalános öszhangzó nyilatkozatából észrevehette, hogy ellenkezőleg sokan vannak, a kik fátyolt szeretnének vetni arra. a mit ö mondott. (Élénk helyeslés.) Szándékát, mondom, nem akarom gyanúsítani, s nem is akarok az ildomosság törvényei ellen véteni; de azt állítom, hogy felszólalása e pillanatban ugy, a mint elmondotta, egyátalában ildomos nem volt. (Fölkiáltások: Igazi Ugy van!) Átmegyek már most beszédem tulajdon kép eni tárgyára. (Halljuk 1 .) Nem felelhetek természetesen mindazokra, mik két hét alatt e teremben elmondattak; ügyekezni fogok azonban kiemelni azon főérveket, melyek, nézetem szerint, leginkább találtak itt viszhangra. Bemegyek ad roedias res. Sennyey Pál képviselő ur pénzügyi bajaink orvoslásának fő kulcsát administrationk rendezésében keresi. Szerinte a kulcs kormány-rendszerünk gyökeres és gyors átalakításában, kiadásaink nagyszabású megtakarítások általi apasztásában, uj jövedelmi források nyitásában, s az adóképesség emelésében íekszik. Elismeri, hogy midemellett némi adóemelés szükséges lesz; de igen sokalja azt, a melyet én indítványoztam, s jobbnak véli, ha költségvetésünk hiányának nagyobb része födöztetnék a fölvett kölcsönből ; annál, a melyet én ezen kölcsön egyik részével födözni kívántam, reményi), hogy
