Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-343
172 343, ei^zágos Ülés márezius 12, 18?á. oly fontos és szent pártkülönbség nélkül, hogy annak bővebb indokolása által vétkezném a tisztelt ház hazafiúi érzete és itélőtehetsége ellen; de mindamellett megvallom, hogy nem nagy reménynyel kecsegtetem magamat e határozati javaslat elfogadására nézve. Egyről azonban azt hiszem, biztosan meg lehetek győződve, és ez az, hogy a tisztelt jelenlegi kormány nem fogja engedni azt, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával ismét c határozati javaslatot egy képviselőnek meg kelljen ujitani. Nem hiszem az addig: míg azt ellenkezőről meg nem győződtem, és meg vagyok róla győződve, hogy a jeleidegi úgynevezett ' szabadelvű pártból alakult kormánynak lesz elég bátorsága és erélye arra, hogy a nemzetnek ezen adott szava végre, ha nem is előbb: legalább 28 év múlva beváltassék. (Helyeslés szélső balról.) Es ezért nem késem kijelenteni, hogy ha a kormány részéről e tárgyban határozott nyilatkozatot nyerendek; de a mellett biztosítást is arra, hogy ezen indítványnak szüksége többet nem fog fönforogni, és a kormány ennek alapján az 1848 és 1849-iki honvéd özvegyein és árváin a nemzet elismerése mellett segíteni fog : indítványomat visszaveszem ; ellenkező esetben azonban annak tárgyalását és elfogadását kérem. (Helyeslés szélső balról.) Huszár Imre jegyző (olvassa:) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a közös hadsereg 1873. évi költségvetésében ellátási czim alatt rokkantak és nyugdijasok részére tiz millió frtot meghaladó összeg állapíttatott meg, a nélkül, hogy ennek megfel előleg az 184 s / 0-ki önvédelmi harezban részt vett honvédekről hasonló gondoskodás történt volna ; tekintve, hogy azok, kik az említett önvédelmi harezban hazánk ellen fogtak fegyvert: nyugdijak- és más ellátásban is részesittetnek, míg a haza védelmében részt vett honvédseregnek nem csak főtisztjei nem részesittetnek nyugdíjazásban; hanem még rokkant és keresetképtelen honvédjeink ellátására sincs valamely összeg a költségvetésben előirányozva, ezek továbbra is csak a magán utón való segélyezésre lévén utalva ; mondja ki a képviselőház : hogy 1848. és 49-ik évi rokkant és keresetképtelen honvédeknek és honvéd-özvegyeknek nyugdíjazására, a kiknek házassága az 1848. és 49-ik évi önvédelmi harcz befejezése előtt keletkezett, ugy szintén az emiitett időben kötött házasságból született kiskorú árváknak gyámolitása érdekéből ezennel 400.000 frt ajánltatik meg, utasíttatván a honvédelmi minister, hogy ezen megdijazásra, átalában az ellátásra vonatkozó törvényjavaslatát a kézviselőházhoz késedelem nélkül terjeszsze be. Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! (Halljuk!) Igen röviden szólhatok. A beterjesztett indítványt és annak indokolását lényegében taglalni, tárgyalni nem kívánom ; mert azon meggyőződésben vagyok és azon meggyőződésben van a kormány, hogy ezeu kérdést most tárgyalni és fölötte határozni nem volna helyén. Épen azért azt indítványozom, hogy a tisztelt ház jegyzőkönyvileg mondja ki, hogy ezen indítványt tárgyalni és fölötte határozni nem kíván. Ezzel tartoztam kötelességemnek jelezni azon álláspontot, melyet e perezben a kormány széniben ezen kérdéssel elfoglal. (Élénk helyeslés a jobb és bal középen.) Elnök: Két indítvány van a tisztelt ház előtt: az egyik az, a melyet Jankovich képviselő ur adott be; a másik, melyet írásban beadatni kérek, melyet a belügyminister ur előbb, terjesztett elő. Mind a kettő föl fog olvastatni, és ugy hiszem, helyesen javaslom a tisztelt háznak azt, hogy előbb azon indítvány bocsáttassák szavazás alá, melyet a belügyminister ur adott be. (Élénk ellenmondás a szélső bal felől. Fölkiáltások: sorban szavazzunk !) Első kérdésül azon indítványt tűzöm ki, melyet a belügyminister ur adott be és pedig azért: mert ha ezen indítvány elfogadtatik, ezzel természetesen a ház kifejezte azon akaratát, hogy a másik indítványt nem fogadja el. Ha azonban a belügyminister ur indítványa nem fogadtatnék el : akkor következik a Jankovich képviselő ur indítványa fölötti szavazás. Bátor vagyok hivatkozni ezen eljárásomat illetőleg arra, hogy épen ezen gyűlés folyama alatt egy hasonló esetben beadatott két indítvány, melyek közül az egyik azt foglalta magában, hogy a másiknak tárgyalása halasztassék el, s a tisztelt ház megnyugodott abban, hogy először azon indítványt bocsátottam szavazás alá. mely a másik indítvány tárgyalásának elhalasztására czélzott. Hogy egyébiránt a szavazás sorrendjét helyesen hoztam-e javaslatba, a fölött a tisztelt ház fog határozni Jankovich Miklós: Tudván nagyon jól, hogy másodszor nem lehet fölszólalnom, csupán a, kérdés föltevéséhez szólok. Én nem találom helyén, rendjén lévőnek a kérdést ugy föltenni, mind a tisztelt elnök ur előadá; nem találom pedig helyesnek a házszabályok 147. §-a értelmében, mely azt mondja: „Legelőször a központi, majd a. külön bizottsági javaslat, és ennek nem létében" — a mint itt ez az eset, mert más nincs — „vagy el nem fogadtatása esetében alapul szolgáló javaslat, vagy indítvány" — a milyen a most szóban forgó saját indítványom — „azután sorban vétetnek elő a hozzá legközelebb álló módosítások, végre az elleninditványzott" van Tisza minister ur elleninditváuya, (Derültség jobb felől.) Nem akarok ahhoz szólani, lehetséges-e a parlamentnek jegyzőkönyvileg elhatározni, hogy valamely beadott indítványt akar-e tárgyalás alá venni, vagy nem; mely valamely költséget kivan előirányozni a költségvetésben annak tárgya-
