Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-342
136 342. országos ülés korlat ellenkezik az elmélettel. Én ezeknél fogva Schwarz Gyula óhajtásához csatlakozom. Ugron Gábor: Nem akartam e kérdésben fölszólalni; most is csak azért teszem, mivel Pulszky Ferencz képviselő ur által arra, mint a Királyhágón túli egyik képviselő, fölhiva érzem magamat. Én igenis szeretem, ha a politikailag fontos tételeknél apostrofáltatik valaki, mint a költségvetés tárgyalása alkalmával már meg is történt. De hogy a, midőn egy indítvány tárgyaltatik, valaki csupán ily apostrofálással vegye igénybe a ház figyelmét: ezt mégis túlságosnak tartom, és azt, hogy különbség tétessék, — a mint ezt Horváth Gyula tette, — „erdélyi érdekek", „erdélyi ügyek" és erdélyi képviselők között: ezt még sem fogadhatom el. (II?lyeslés.) Hogy mégis fölszólaltam, ez egyszerűen azért történt, mert Scbwartz Gyula tisztelt képviselőtársamnak inditványát pártolván, ő annyira megdicsérte az erdélyieket, hogy nem akartam e téren is nem igazolni az ő véleményét. (Derültség és helyeslés.) < Simonyi Ernő: Tisztelt házi A mi magát a költségvetési tételt illeti, én ugy tudom, hogy a pénzügyi bizottság tekintetbe vette az országnak pénzügyi körülményeit és különösen azt, hogy ha gazdálkodásban a legszélső mértékig nem fogunk elmenni, könnyen oda fogunk jutni, hogy sem egyetemünk, sem falusi iskolánk nem lesz; mert maga állami életünk van veszélyeztetve. Ezen szempontot véve tekintetbe a pénzügyi bizottság, határozatul tűzte ki azt, hogy a lehetőségig föntartani kívánja ugyan az intézeteket azon fokon, a melyen vannak' ; de a fejlesztést, terjeszkedést ez idő szerint legalább beállítani kivánja. Ez volt azon vezéreszme, mely a pénzügyi bizottságot a megtakarításokban vezérelte. Pulszky képviselő ur azt mondja, hogy nagy dolgot csinálunk a 10.000 forint megtakarítással; de méltóztassanak fidvenni, hogy épen ilyen positiok megtakarításával már közel 10 millióra fölmegy azon megtakarítás, melyet részint a pénzügyi bizottság, részint maga a minister eddig tett. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Egyenként véve ezen positiok természetesen nem nagyok; nem is az ölt meg bennünket, hogy egy helyen sok milliókat szavaztunk meg, hanem, hogy százezreket pazaroltunk sok helyen, a mi öszszesen milliókat tett. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Én értem Pulszky képviselő ur fölszólalását; ismerjük, őt mint igen jó strategistát a politikai téren; ő most védelmezi Kolozsváron azon tételt, melyet a pesti múzeumnál akar magának megszavaztatni. (Derültség a szélső hal oldalon.) Elismerem, jó taktika, és nem is veszem neki rósz néven; de azért nem volt szükséges minket lárczíus 11. 1875. annyi tudatlansággal vádolni, mintha mi most először láttunk volna egyetemet, mikor Pestre jöttünk. Pulszky Ferencz: Itt se láttak! Simonyi Ernő: Vécsey tisztelt képviselő ur is azt mondja: a kinek fogalma van arról, hogy mi az egyetem, miképen kell egy egyetemet fölszerelni : nem így fog nyilatkozni. Már engedje meg, nekünk is van egy kis fogalmunk erről, ha nem is tanultunk nagyon sokat; hanem benéztünk és láttunk itt-ott egy egyetemet, mert a kolozsvárin kivül is van egyetem és láttunk gyűjteményeket. Semminemű egyetemet egy év alatt fölszerelni nem lehet, A gyűjteményt tökébyre vinni nem lehet soha ; és csak oly gyűjteményt fölállítani is, a mely egy egyetemet kielégíthet, nem egy-két év és egy-két ezer forint műve, mert az hosszú évek során történő gyűjtés és szorgalom eredménye lehet. Hogy régi egyetemek, még ha kevésbé vannak is dotálva, sokkal szebb gyűjteményekkel bírhatnak, mint az ujak, még ha sok pénz is fordittatik a gyűjteményekre : az tény, és én azt mondom, hogy a ki természettudományi gyűjteményről fogalommal bír: az tudni fogja, hogy azt pénzen venni nem lehet, azt gyűjteni kell. az szorgalomnak műve. Arra nézve, hogy pazarul állíttatnak ki az egyetemek, hogy a könyvekkel való ellátás pazar volna: én részemről panaszt nem hallottam; hanem, hogy nagyon sokat forditanak és pazarolnak a külsőségekre : az tény. Nálunk egy idő óta bizonyos — méltóztassanak megengedni, hogy ezen szót használom, — valóságos mánia uralkodik abban, mikor magunkat cultur-állammá akarjuk emelni, hogy mindent monumentális módon akarunk csinálni. Én látogattam Parisban, mely a monumentális épületek tekintetében talán fővárosa az egész világnak, a tanintézeteket, és méltóztassék elhinni, hogy mikor egy-egy világnevezetességü tanárnak előadásán megjelentem, oly szerényen, szegényesen kiállított szobában, oly szerény helyiségben jelentünk meg, hogy azt még kényelmesnek mondani sem lehetett. De azért a tanár, a ki az előadást tartotta: világhírű férfiú volt saját tudomány-szakában. E tekintetben méltóztassék fényűzést produkálni. Ma talán háromszor annyi az egyeteni költség, mint 1867-ben volt;*de hát, képesek önök azt állítani, hogy a tanítási rend valamivel javult? (Trefort minister: Igen!) Igenis, ott, a hol kétezer hallgató van, ötven-hatvan jár el az előadásra. (Ellenmondás a középen.) Megelégednek azzal, hogy beirják magukat: a tanárok pedig azzal, hogy a taupénzeket bevegyék. (Helyeslés a szélső hal oldalon, Pulszky Ferencz: Jaj! Jaj !) Azt helyeslem, hogy könyvekkel látják el az ifjúságot; de azt tartom, hogy nem abban kell fényt űzni, hogy pompás palotákat emelnek, és faragott kemény fából csinálják a padokat. Ezt én
