Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-342

U2. országos ülés márczios 11. 1875. 135 a mint ezek mellett csak lehetséges, s ugy hiszem, hogy e tekintetben nem fogok eredmény nélkül eljárni. Nem hagyhatom szó nélkül Helfy tisztelt képviselő ur nyilatkozatát. Valóban sajnálom, hogy találkozik valaki a házban, ki a tadományosság fejlődése, a felső tanintézetek fejlesztése ellen nyilatkozik, ugyan kérdem: fog-e ez ország pénzügyi és közgazdasági tekintetben fejlődni: ha a felső tanításról gondoskodva nem lesz? Ha a mi felsőbb tanintézeteink nem fognak virágozni : nem lesznek életrevaló középtanodáink; és ha ezek nem lesznek: népoktatásunk sem lesz. Átalában a népoktatás a felsőbb tanítással parallel fejlődhetik. Nem építünk mi palotákat, hanem a szükséges épületekkel és apparátussal csak el kell látni az egyetemet, s ha mi nem akarjuk, hogy az ily épületek birkaistálló-stylusban épüljenek : ez csak talán nem fog nekünk bűnül fölrovatni. Kérem, méltóztassanak a pénzügyi bizottság ajánlotta összeget elfogadni. (Helyeslés a középen.) Madarász József: Tisztelt ház! Én a közoktatási mimster ur jelentéséhez csatolt azon kifejezéshez járulok, hogy mindaz, a mi az oktatás és a nevelés ügyétől elvonatik, háromszoros vesztesége Magyarország államának és mindaz, a mi a nevelés ügyében adatik, Magyarország pénzügyi viszonyainak rendezéséhez is nevezetes tőkével járul. Azért elvártam volna a közoktatási minister úrtól, hogy tekintetbe veszi az általa fölállított ezen elvet és nemcsak fájdalmát fejezte volna ki a fölött, hogy bizonyos levonások történnek a közoktatásnál, hanem kívánatosnak tartottam volna, hogy a közoktatási minister ur hivatkozzék a képviselőháznak ebbeli nemes és nagylelkű készségére. Teljesen meg vagyok győződve, hogy, mint Pulszky képviselő ur kifejezte, azok a 4—5 —16.000 forint levonások épen nem fogják Magyarország pénzügyi helyzetét rendezni; hanem azok megadása fog épen hozzájárulni a rendezéshez. Nagyon tudja a tisztelt ház, hogy a közösügyes kormány költségvetésének egyik részletét sem szavazom meg; de mindig kivételt teszek a közoktatási költségvetésre nézve. Csatlakozom Schwarz Gyula képviselőtársam indítványához, és e részben nem vagyok Helfy képviselő úrral egy véleményben. Mert én azt tartom, hogy majd ha a népnevelés ügye kerül elő: akkor sem szabad megvonni a pénzt a népneveléstől. Ezen nyilatkozatom mellett azonban engedje meg Pulszky Ferencz tisztelt képviselő ur; de azt, a mit Helfy barátomra nézve mondott, nem fogadhatom el. Reménylem, hogy nem fogja magára érteni Helfy barátom azon kimondását, hogy ignoti nulla cupido. Pulszky Ferencz (közbeszól:) Melyik egyetembe járt? (Fölkiáltások; Ez személyeskedés!) Madarász József: Azt hiszem, hogy inkább a múzeumra vonatkozólag érthette ezen kifejezést. Én azt hiszem, a személyeskedést mindenesetre kerülnünk kell és engedje meg tisztelt Vécsey képviselőtársam és a többiek, kik Helfy barátomat megtámadták, arra figyelmeztetnem, hogy ő egyátalában nem támadta meg az egyetem illő fölszerelését és az egyetemi tanítással nem akarta ellentétbe állítani a népnevelést. Nem fogják önök megtagadhatni, hogy igenis az egyetemi tanítás kellő mérvben való előmozdítására szükséges, hogy a nemzet a nép gyermekeinek értelmét ugy az elemi iskolákban, valamint a középtanodákban kell fejleszteni, mely fejlesztés azután az egyetemre készít elő. Bocsánat a szóért, de talán nem jól értette a képviselő ur. Helfy nem azt mondotta, hogy pazarul akarják könyvekkel és gyűjteményekkel az egyetemet ellátni; hanem igenis azt mondta, hogy pazar építkezésekre adtak sokat. Engedje meg a tisztelt közoktatási minister ur, mikor az egyetemi könyvtár fölépítéséről volt szó, a pénzügyi bizottságban én is résztvettem, mint hallgató. Emlékszem rá, hogy akkor igen alaposan, majdnem bizonyosnak mondotta a minister ur, hogy a költségvetési előirányzat oly szabatosan van már kiszámítva, hogy az több költségbe az országnak nem fog kerülni; és ime a minister ur tervének helyesebbitésére 100.000 forinttal kell több az egyetem épületénél; és így engedje meg a minister ur, nem mondhatja, hogy istállók emeltetnek egyetemi épületek helyett. Én tehát Helfy képviselőtársam e részbeni előadását ugy értettem, hogy a közoktatás terén nem szabad fukarkodni oly dolgokban, a melyek okvetlenül szükségesek, azokat meg kell adni ugy a középtanodáknál, mint az egyetemeknél. Mivel azt hiszem, hogy a kellő könyvek, a kellő gyűjtemények megszerzése egyetlenegy évben sem maradt el, mondom, azt hiszem, hogy a 16.000 forint oly csekély, hogy ezt a közoktatási minister ur a tanfölügyelők számára megszavazott 180.000 forintból is födözhette volna; mert ha akkor azt mondta volna, hogy majd a kolozsvári egyetem fölszerelésére szükséges lesz 16.000 forint, inkább ott 16.000 forinttal kevesebbet szavaztunk volna meg, s abból aztán itt födöztük volna a szükségletet. De ha önök megszavaznak százezreket ott, hol nem szükséges, és akkor nem telik a szükségesre: {Ellenmondás a középen,) engedje meg a tisztelt minister ur, a tanfölügyelők közül, egynéhány jeles egyént kivéve, a többire a 180.000 forint haszontalanul kidobott pénz; mert a szoba-tudós az ő penészes iratai közt nem ismeri a gyakorlatnak, az életnek követelményeit, Menjenek ki a vidékre és látni fogják, hogy az a pénz csakugyan ki van dobva; mert a gya-