Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-341
116 341. országos ülés korra adott feleletnek tekintem. (Élémk helyeslés a középen) Hogy a tisztelt képviselő ur nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, melynek tagja vagyok: ezt megnyugtató tudomásul veszem. (Élénk tetszés és derültség a középen) Azon, hogy a beszédében előadottak nem mindenekben felelnek meg a történteknek : én nem csodálkozom. Nem az első alkalom, hogy ily tévedésre találok beszédében. Ő azt mondja: ime azok, kik a beterjesztett költségvetést annyira károsnak tartották, hogy átalánosságban sem akarták elfogadni : most annak az alaj>ján kívánják a kormányzást folytatni. Engedelmet kérek, nem a költségvetés maga, hanem az akkor előterjesztett pénzügyi politika volt az, s erről legalább az én beszédeimből is meggyőződhetik a képviselő ur, a mely miatt azt mondottam, hogy egy ily pénzügyi politika alapján a költségvetést nem fogadom el. (Ugy van a középen) Ez iránj^ban tehát semmi ellenmondás nincs akkori és mostam nyilatkozatom közt; sőt hivatkozom arra is, hogy még azt is mondottam, hogy ha alakul egy uj kormány, mely fölveszi agendái közé az átalam szükségesnek tartott teendőket is, bár kikből alakuljon: kész leszek akár ezen költségvetést, akár indemnityt számára megszavazni. (Ügy van! Igaz! a középen.) És igy nem áll a képviselő ur beszédének azon része. A mit arra nézve mondott, hogy a közjogi alapot támogató párt végvonaglásban volt, mielőtt az uj pártalakulás történt: nézze meg a képviselő ur a ház naplóit, midőn szavazások történtek az ily kérdések fölött, s akkor meg fog győződni önmaga is ebbeli állításának alaptalanságáról. (Igazi a középen.) A mi pedig saját álláspontomat, s az emlegetett elvtagadásokat illeti: ott van február 3-án, tehát az ellenzék padjairól tartott beszédem, melyben álláspontomat nyiltan határozottan kifejtettem. Részemről ezenkívül igenis tudom, hogy mindaddig, mig ő felsége bizalmából ezen a helyen ülök, jogom és kötelességem lesz tanácsot adni, midőn idejét látom, mindenben kivétel nélkül, a mi az ország és trón érdekében fekszik; (Élénk tetszés a középen) de tudom és érzem azon kötelességemet is, hogy mig ezen a helyen ülök, mig minister vagyok: sem ministertársaim háta mögött, sem annyival kevésbé ő felsége előleges beleegyezése nélkül semmi irányban actioba lépnem nem szabad. (Hosszas élénk helyeslés a jobb és bal középen) Ez az állás, melyet elfoglalok, ez az, melyben azt hiszem, helyzetem kötelességének felelek meg, és appellálok arra, a mire máskor is appelláltam, tudniillik a magyar nemzet józan eszére és hazafiságára, hogy ítélje meg, hogy ha a 8 évi tapasztalások után valamit elodáztunk, és reménylem Istentől örökre elodáztunk, az: hazánk alásülyedése már< idus 10. 18?é. és Isten mentsen, ha azon az utón haladtunk volna: talán megsemmisülése. (Hosszan tartó élénk helyeslés és tetszés a középen.) Madarász József: Tisztelt képviselőház! A magyar nemzet józan eszében és hazafiságában bizva, én szavak után tényeket fogok várni arranézve; hogy Magyarországnak erkölcsi sülyedése és pénzügyi rongált helyzete megjavíttassák. Tudom, hogy a volt bal oldal egyesülve a volt jobb oldal nagy részével és igy kormánypárttá lévén, most ellenkezőleg szavaz a rendelkezési alapra nézve is, mint szavazott 1873-ban. De én azt hiszem, hogy azon okok, melyek akkor a volt bal közép tagjait a rendelkezési alap elleni szavazatra bírták: nemcsak egyedül bizalmi kérdés volt; hanem volt egyúttal hazánk helyzetének, rósz ügyeinek latolgatása; másrészt volt az indok, mely az akkori ellenzéket e rendelkezési alap elleni szavazatra bírta: az is, hogy azon rendelkezési alapnak semmi más következményét nem látták, hacsak a párturalomrai kiaknázását nem vették tekintetbe. Én tehát most, midőn két év után hazánk anyagi helyzete még nyomasztóbb állapotban van, megvallom azon kormánytól, a mely a takarékosság követését hangsúlyozta, önmagától, annál inkább vártam volna, hogy ép a rendelkezési alapnál fölszólaljon; senki sincs ugyan kétségbe az iránt, hogy ha az megszavaztatik: a ministerelnök ur nem fogja azt hazaellenes vagy nem becsületes czélokra fordítani ; de nem erről van szó, hanem arról, hogy azok, kik a kormány hatalmat most kezükbe vették, tudták, hogy az országra nézve 200.000 vagy 100 ezer forintnyi megtakarítás tetemes összeget képez. Itt lesz például a tanítók nyugdíjazásának kérdése : ennek költségeit a népnevelési költségből vegyük-e el, vagy pedig ezen 200.000 frt rendelkezési alapból ? Ugy hiszem nem kell hivatkoznom a haza közvéleményére és a népnek józan eszére és hazafiságára, mivel önmaguk a tisztelt képviselő urak is be fogják látni, hogy a haza népének nagy könnyebbségére válnék, ha azon 100.000 forintot, melyet annak idejében én is meg fogok szavazni, a néptanítók nyugdijalapjának növelésére: nem a népnevelési költségeknek keretéből, hanem oly tételből kellene kivenni, a melyet a tisztelt kormánynak kötelessége mellőzni. Én tehát magától a tisztelt kormánytól és a kormánypárttól reméltem azt, hogy miként ezt már a tisztelt pénzügyminister jelezte, a hol megtakarításokat óhajt eszközölni: föl fog szólalni, tehát e tételnél is elvártam, hogy nem fogja nekünk átengedni ezen indítvány megtételét; hanem ő maga teszi meg és azt mondja például, és most nem a magam álláspontjáról beszélek, hanem a kormánypártéról — 1870-ben a rendelkezési alap 120.000 forintba állapíttatott meg. Jó, tehát, vagy tartotta volna azt uieg ? vagy pedig szállította volna
