Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-330

296 3a0. országos ölés február 3. 1875. a melyek ez irányban annak idejében folytak e házban, de mindenesetre hivatkozni merek a képviselőház naplóira ; hogy részemről azok közé tartoztam, a kik az elvállalt összeget soknak tartották, a kik helytelennek tartották, hogy már előre lemondunk egy őszinte, vagy beburkolt kamat-reductioból eredhető haszonról: de akár elleneztem, akár nem: ma fönáll az a tény, hogy az összeget Magyarország törvényhozása elvállalta, elvállalta pedig ugy, hogy —

: kétszeres fájdalommal mondom — a kamatreductioból eredhető minden előnyről lemondott. Ez képezi tehát a közösügyi kiegyezésnek azon terhét, a melyet — bizony nem jó kedvvel mondom ki •— fizetni mindig fog kelleni, ha csak a törvényben kijelölt módon a járadéknak megfelelő tőketörlesztés által nem birjuk e kötelezettséget megszüntetni ; mert méltóztassanak elhinni, nem jöhet Magyarország oly helyzetbe még azon esetben sem, a miről bizonyosan senki sem álmodozik az országban: egy szerencsés forradalom esetében, hogy épen ezen terhektől menekülnie lehessen. (Élénk helyeslés.) A negyedik •— nem csoportja a közösügyeknek — hanem az, a mit sokan a közösíigyek sorába tartozókkal tévesztenek össze, — nem e házban, de az országban, -- a magyar önálló bank kérdése. Ez, mondom, egyátalában közösügyek közé nem tartozik. (Ugy van\) Ha már igy állanak ezen közösügyek, — pedig azt hiszem, igy állanak, különböző természetük szerint: — akkor kénytelen vagyok még azt kifejteni, hogy az 1867: XII. törvényczikk módosítása ma és nem tudom meddig előtérbe nem léphet, égető kérdést nem képezhet. (Helyeslés.) És megmondom miért. (Halljuk! Halljuk!) Nem képezhet azért, mert t nincs meg az első kellék sem arra, hogy még csak meg is lehessen inditani 31Z ál fölötti tirgyalásokat: nincs meg a többség a magyar törvényhozás kebelében ; de nem léphet előtérbe azért sem: mert annyi compíicalt fórumon keresztül kellene és kell annak idejében az ujabb egyezséget megkötni, hogy ezen időt az egyebekre nézve tétlenül bevárni, Magyarország anyagi helyzete nem engedi meg. (Élénk helyeslés és tetszése) És még megjegyzem azt is, mit már több izben kimondtam, de talán nem a ház kebelében, hogy bár teljesen abnormis helyzetnek tartom, hogy az ország kiadásainak egy nagy része fölött ne a magyar képviselőház határozzon, de a mi közvetlenül a financiális eredményeket illeti, én nem tartom, hogy nagy financiális bajainknak főoka ez volna, és nem hiszem, hogy a segítségnek ennek megváltoztatása volna legfőbb eszköze. (Élénk helyeslés.) Mondom, nem hiszem, és pedig miért? Nem hiszem azért, mert ha megfontoljuk, hogy nagy deficitünkben minő összeget képvisel az, a mi a delegatio által megszavazott és fölemelt közösügyi kiadásokból származik, és megfontoljuk, minő öszszeget képvisel az, mi e házban a magyar törvényhozás által megszavazott összegekből származik: nem tagadhatom el magamtól azon meggyőződést, hogy azon irányzat nyomása alatt, melyben a múlt hét év alatt voltunk, ha a ház szavazta volna meg azon tételeket, akkor sem lennének azok kisebbek. (Ugy van\ Élénk helyeslés) Tisztelt ház! Hozzáteszem még azt is, hogy igenis minden ágában a kormányzatnak s igy a közösiigyí költségekben is szükségünk van megtakaritásokia. (Helyeslés.) De ha a kormány teljesiteni fogja, — ugy a mint meg keli hogy valljam, — a múltban nem teljesítette kötelességét, melylyel ez iránt tartozik: lehetőnek tartom a megtakarításokat a jelen módszer szerint is. (Helyeslés.) De megvallom azt is, hogy sem a jelen módszer szerint, sem ha a ház kebelében történnék, valami nagy eredményt tőle nem várok, mert bár helytelen, sajnos az, hogy Európa nemzetei oly politikát követnek, mely minden ország anyagi erejét veszélyeztető nagy hadseregek tartásával jár; de méltóztassanak megengedni, én a magam részéről, ha máshonnan proponáltatnék is, hogy száiiitsuk le a véderőt annyira, hogy szűnjék meg biztonságunk : még csak el sem fogadnám. (Élénk helyeslés.) Mert meg vagyok győződve, hogy a megtakarításoknak igenis meg kell történni; de csak azon határok közt, hogy Magyarországnak és a magyarosztrák monarchiának biztonsága ne veszélyeztessék, mert a pénzügyi rendezésnek és hitelünknek is egyik föltétele, hogy államunk fönállása és biztonsága iránt kétely ne legyen. (Élénk helyeslés.) Ezeknek előre bocsátása után, (Halljuk! Halljukl) hadd elemezzem röviden, mi most nálunk a pártok helyzete. (Halljuhi) Megalakultak a pártok 1867-ben, hogy ne mondjam kizárólag, de főleg azon alapon, hogy melyik minő állást foglal el az 1867: XII. törvényczikkel szemben. Én távol vagyok attól, hogy ezen megalakulást igazoltnak ne tartsam. Azt hiszem igazolt volt az egyik és másik részről is. Azok, kik megteremtették az alapot, természetes, — bár óhajtottam volna, egyéni nézetem szerint, hogy ne tették volna ; — de természetes, hogy annak megvédése körül sorakoztak legelőbb. Ép oly természetes, hogy mi, kik azon módozatokat, melyek ott meg vannak állapítva, roszaknak tartottuk és roszaknak tartjuk ma is: sorakoztunk azon reményben, hogy azokat megváltoztatni leszünk képesek. Engem főleg két indok vezetett. Egyik mely vezetett: az volt, hogy — nem tagadom — reménylettem, hogy az ország megadandja ezen nézeteknek a többséget, hogy az ÍZ iránti actiot megkezdeni lehessen. A másik mit reményletíem : az, hogy ha eltérnek nézeteink e tekintetben, de azok, kik