Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ül^s február 1. 1875. 283 tettünk, s mit viszonyaink jobbra fordultával újra megalkotni kényszerülnénk. Az állami kiadások további jelentékeny korlátozása közigazgatási szervezetünk oly lényeges, oly gyökeres átalakításától van föltételezve, melyet contemplálni lehet ugyan, de a melynek keresztülvitele a jelen ülésszak idejének a budget-törvény megalkotása, s az azzal összefüggő adótörvények letárgyalása után rendelkezésünkre állható, s az adókataszteri törvénynek végbefejezése, s az oly égető perrendtartási novellának megalkotása által bizonyosan kitöltendő keretén kivid esik ugy a gregorianum, mint az attól gyakran eltérő magyar parlamenti calendarium számítása szerint. Méltó súlyt fektet továbbá a pénzügyi bizottság két kérdésnek sürgetős megoldására, értem a vám- és kereskedelmi szerződés revisioját, s az elannyira életbevágó jegybank kérdését. (Halljuk!) Az elsőnek hibás, és különösen a magyar financziális érdekeknek kézzelfogható csonkítását eredményező alapokon történt megoldása; a másik nemzetgazdászati tekintetben még fontosabb kérdés megoldásának elodázása képezi, nem az utóbbi időkben keletkezett, hanem elejétől fogva táplált, meggyőződésem szerint, az 1867-iki kiegyezésnek Achilles sarkát. (FölMáltások : Igaz!) Igaz, bogy megmentettük mindkettőben a teljes állami önállóság elvét; nem teremtettünk egy ujabb közösügyet, melynek keretében közvetlen financziális érdekünk talán könnyebben lett volna biztositható ; de meghátráltunk a kivitel nehézségei elől, mert nem akartuk és nem akarhattuk az abstract jogosultságnak azonnali életbeléptetése által a politikai téren nyert vívmányok megszilárdulását, továbbfejlesztését a túlnan elannyira féltett anyagi érdekek összeütközésének, s az ebből eredhető nemzetközi bonyodalmak esélyeinek rögtön kitenni. Nem illenék hozzám, ki a jtassiv ellenállás fölhagyásának s a közjogi kiegyezés megkötésének még szűkebb és kivált az anyagi viszonylatok exigentiáihoz még inkább alkalmazkodó alapokon is szószólója voltam : gáncsolni az első magyar ministeriumnak és az akkori törvényhozásnak ebbeli óvatosságát; és pedig annál kevésbé, mert ha időközben megerősbödött is politikai helyzetünk, ha tisztultak is az eszmék, engedett az elfogultság, és lelohadt a traditionalis ellenszenvek izzó parazsa Lajthán innen és Lajthán tul: mindkét kérdést jelenleg és az érdekek kölcsönös méltánylása alapján hiszem és vallom leghelyesebben megoldhatónak, és azok közé tartozom, kik a monarchia két felének anyagi érdekeit elientétesekül nem tekintik ; sőt ellenkezőleg, arról vannak meggyőződve, hogy valamint Aostriának legfőbb érdekében áll Magyarország intensiv államerejének emelése és ettől elválhatlan anyagi fölvirágzása: szintúgy nem fekhetik a mi érdekünkben, hogy állami önállásimk fönebbi két attribútumát oly módon valósítsuk, mely a birodalmi tanácsban képviselt országok materialis romlására s a kölcsönös megrontás torló küzdelmeire vezethetne. (Mozgás bal felől.) Erősen hiszem én, hogy ha egyenlő jogosultságunk érvényesítését kellő eszélyességgel s a méltányosság tekinteteit folyton szem előtt tartó erélylyel párosítjuk, s a mi legfőbb — a rendezett financziák által föltételezett szabad elhatározást magunknak biztosítva, szavunk tekintélyét, szövetkezésünk értékét emeljük: akkor nem kétlem, maim! hogy sikerülend létesítenünk azt, mit a közjogi kiegyezés megoldatlanul hagyott — a két fél nemzetgazdászati érdekeinek oly kiegyenlítését, mely saját jogosultságunknak teljesen megfeleljen. De ha e szerint készségesen elfogadom is a kormánynak azon kötelezettségét, hogy ugy a vámés kereskedelmi szerződésnek küszöbön álló revisioja alkalmával, mint az osztrák kormánynyal, illetőleg az osztrák nemzeti bankkal folytatandó alkudozásokban a nemzet jogosult kívánalmainak érvényt szerezzen, ha egész szabatossággal kijelentem, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésnek csakis ory revisioját tartom a kormány által initiálhatónak, mely a magyar kincstárnak a fogyasztási adók eddigi kezeléséből és megtérítéséből származó súlyos megrövidítését helyreüsse és kiadásaink födözetét nem egy millióval emelve az egyensúly helyreállítására lényegesen befolyjon: nem tagadhatom el mégis ugy magam, mint önök előtt, hogy az 1867-ki XVI. törvény XXII. czikke e szerződés revisiojára nézve oly kötött határidőket szab élénkbe, melyeknek betartása kizárja annak lehetőségét, hogy az e réven kilátásba helyezhető financziális javulást jelen deficitünk azonnali lefaragására értékesítsük. (Helyeslés johb felől.) A pénzügyi bizottság által javaslatba hozott i kisegítő-eszközök sorában niegemlittetik még a közös kiadásoknak, vagyis világosan szólva: a hadi és tengerészeti közös költségeknek leszállítása. Fölöslegesnek tartanám magam részéről beható tárgyalás alá venni ama befolyás horderejét, melyet az 1867-ki XII. törvényczikk 40. §-a a közös költségek előirányzatának megállapítására „mindkét külön felelős ministeriumnak * biztosit, s a melynek érvényesítése képezi a magyar parlament közvetett ingerentiájának egyedüli jogalapját; elegendőnek vélem e részben egyszerűen ama nyilatkozatokra hivatkozni, melyet tisztelt barátom a ministerelnök ur által e házban tétettek, s a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontját kellő határozottsággal megjelölik.. Távol van tőlem legkevésbé is kétségbevonni azt, hogy megtakarítások nem volnának e téren is eszközölhetők; mert az erre hivatott alkotmányos 36*