Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

282 329. országos ülés február 1, 1875. által, a mit tenni, a nálunk elannyira égető alko­tások terén megtenni elmulasztottunk. És bocsássanak meg újból, uraim! ha e rész­ben a hibának főkutfejét ismét legelső sorban nem a kormány élén állott kormányférfiak egyéni képes­ségében, és nem kizárólag az őket támogató több­ségben ; hanem édes mindnyájunkban keresem, (Ellen­mondás bal felől. Fölkiáltások: Ugy van\ jobb felől.) és állítani merem, hogy a nemzetnek e ház falain kivül észrevétlenül keletkezett, de folyton terjedő, és mai napság aligha véglegesen meg nem alakult közvéleménye e fölfogásom mellett nyilatkozik: azon közvélemény, mely parlamanti életünk meddőségét mindinkább magának a parlamentnek rója föl közös bűnéül. Avagy lehet-e a méltányosság és igazság szem­beszökő megsértése nélkül kormányt vagy többséget legislativ működésünk nehézkességeért, a parlamenti ellenőrzés tulhajtásáért, a kormány administrativ cselekvőségének megzsibbasztásáért, ülésszakaink meg­zsibbasztásáért, ülésszakaink idejének fölötte hosz­szura nyújtásáért, a földolgozott anyag kirivó sze­génységeért kizárólag feleletre vonni? A közigaz­gatás szervezése, olcsó és gyors igazságszolgáltatás minden párt által fölkarolt jelszavak; állithatjuk-e csak némi jogosultsággal, hogy mindkettőnek való­sítására a törvényhozásnak mint ilyesnek nem lett volna megadva az alkalom? És ha az egyrészt kellően föl nem használtatott, másrészt oly perrend­tartást szült, melynek apaságára senki se vállalkozik: (Mozgás. Halljukl) nem-e helyesebb, nem-e méltá­nyosabb a hibát mindannyiunkban, vagyis magában az eszmék fejletlenségében, s az elannyira szétágazó áramlatok kiegyenlítetlen voltában keresnünk? erős kormányt, erélyes központi igazgatást kivárniuk min­denha: de féltékenyen őrködünk a törvényható­ságok autonómiájának (Mozgás bal felől.) független hatáskörének megóvásán. Zokon veszszük a központi közegek teendőinek sokaságát, s az ebből kifolyó hátrányokat; de per­horreseáljuk oly közbeeső közegek szervezését, me­lyek fölfelé a kellő felelősség garantiáját nyújtva, de egyszersmind megfelelő hatáskörrel is bírva le­felé, az ügyek elintézésének gyorsaságáért is kezes­kednének. Meglehetősen egyetértünk abban, hogy hibáz­tunk, midőn az igazságszolgáltatás absolut érdekeit: a pörök akadálytalan, gyors lefolyását a nemzeti­ségi igények kielégithetésének alárendeltük, és nyomban reá a szóbeliség és közvetlenség elveit hangoztatjuk; azon elveket, melyek hazai viszonyaink­nál fogva még fokozottabb mérvben követelik ép ezen igények tekintetbevételét. Keális, égető szükségeinken rögtön segitő po­litika után vágyakodunk ma, és megfeledkezünk arról, hogy csakis nemrég rajongva indultunk a cultur-államok eszményképei után, és megszavaztunk nem egy intézményt, melynek életbeléptetéséhez, mint jelenleg beismerni kényszerülünk, a megfelelő anyagi, — de, a mit már kezdetben tudhattunk, a megkívántató szellemi erőknek is hijjával voltunk! De nem folytatom fönebbi állításomnak további illustratioját; (Halljuk! Ralijuk!) mert a fölhozot­takat elégségesnek tartom annak bebizonyítására, hogy nem szükséges tetteink és mulasztásaink elem­zése körül a kölcsönös recriminatioknak nem csu­pán hiu, de a létező bajokat el is mérgesítő sze­reihez nyúlnunk akkor: midőn közös tévedéseink máris eléggé tág tárt szolgáltatnak a közös oku­lásra. (Derültség. Mozgás bal felöl) Minél szélesebb körű, minél komolyabb és be­hatóbb leend ezen okulás: annál közelebb állunk a kibontakozáshoz, annál szabadabban : mert elfo­gultság nélkül fogjuk áttekinthetni helyzetünket, | melynek valódi válsága, teljes meggyőződésein sze­rint, csakis akkor fogna előállni: ha a csüggeteg­j ség érzetének engedve s az előttünk föltornyosuló nehézségek sötét árnya előtt megállapodva, azoknak önerőnkből leendő leküzdhetéséről időnek előtte lemondanánk, a helyett, hogy velük férfias elszánt­i Sággal szembeszálljunk. (Helyeslés jobb felől.) á. félrendszabályok, a palliativszerek, s a jobb jövőre való utalásnak ideje, —- s ez utóbbihoz szá­mítom én tisztelt barátomnak báró Sennyeynek engedelmével az administratio tévesztett rendszeré­nek sokkal hamarább kimondott, mint valósított complexiv átalakítását, az ily utalásoknak ideje. — uraim! lejárt, s ha fimmcziális hajaink oly meg­döbbentő alakot öltöttek: ennek oka bizonyára leg­első sorban ott keresendő, hogy a gyökeres orvos­láshoz nyúlni oly sokáig késlekedtünk. Ha valaki, I ugy én is azok egyike vagyok, kik teljes mérvben ' méltányolják a pénzügyi bizottság átalános jelenté­í seben kifejezett financziális és nemzetgazdászati I irányeszméket; de kénytelen vagyok bevallani, hogy azok fonalán a biztos kibontakozást a jelen helyzet bajaiból, melyek rögtöni intézkedést, azonnali födö­zést követelnek : föltalálni képes nem vagyok. Ez irányeszmék közt — előre megjegyzem, hogy csakis a fontosabbakra szorítkozom — minde­nekelőtt a takarékosság tekintetei említtetnek; a budget részleteinek tárgyalása azonban csakhamar meg fogja győzni önöket, uraim! hogy a pénzügyi bizottságnak Oatói szigorral eszközlött műtétei foly­tán kiadásaink egyes rovatainak leszállításában nagyrészt máris eljutottunk ama legvégső határigv melyen túlmenve vagy a közigazgatás érdekeit fognók veszélyeztetni, vagy a gyümölcsözés stádiumá­hoz közelálló szellemi és anyagi investitioink sikerét koczkáztatni, Pénelopé módjára fölbontva, megsemmisítve mindazt, mit annyi költséggel létesi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom