Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-329
329. országos ülés február 1. 1S75. 275 esetben hiszek alkalmazhatónak: ha a kormány és törvényhozás el van határozva arra, hogy nemcsak ez évre, de a jövőre is ugy rendezzék az államháztartást, hogy hosszú ideig nem kívánja az állaniliitelt igénybe venni. Az állam régibb és ujabb időkben a földtehermentesitési alapoknak több mint 20 millió forintot adott kölcsön; ennek kamatozása fejében a jelen évi költségvetésben 2,363.000 forint fordul elő. Ugy tudom, hogy az iránt, miként törlesztessenek a földtehermentesitési kötvények : törvényes intézkedés nem történt, mert az 1857-iki pátens nem törvényesíttetett. Ennélfogva én nem tartom a méltányossággal ellentétben állónak: ha az állam szorult viszonyai közt a földtehermentesitési adótételből befolyt összegek fölöslegét, — ha nem is hosszú időre, de legalább néhány évre azon előlegek visszafizetésére fordítaná, melyekkel az államnak azon alapok tartoznak. Az idei költségvetésben ezen czimen előirányozva van 3,883.000 forint. A földtehermentesitési kötvények birtokosai ép ugy, mint eddig, ujabb levonás nélkül kapnák a kamatokat, és mindenesetre kedvezőbb állapotban lennének, mint az osztrák államadóssági kötvények tulajdonosai, kikre nézve a szelvényadó 7°/ 0-ról 16%-ra emeltetett. Valószínű, hogy ezen intézkedés behozatala folytán a földtehermentesitési kötvények árkelete csekély csökkenést szenvedne; azonban, ha épen ezen intézkedés folytán az egyensúly az államháztartásban helyreállíttatnék, és ez által az állam hitele gyarapodnék: ezen különbözet rövid időn ki fogná magát egyenlíteni. Egyébiránt ezen rendszabályt csak az esetre tudnám javaslatba hozni, ha az államháztartás egyensúlyának helyreállítására többé nem lennénk kénytelenek a hitelhez folyamodni. De nem folytatom tovább a megtakarítások és a jövedelem fokozása iránti eszmék fejtegetését. Mindazokból, miket emliték, mi, mily időben és mily mérvben viendő keresztül: arról most szólni nem lehet föladatom; csakis azért említem ezeket, hogy igy én is elősegítsem a törekvést pénzügyeinket rendezni, és megmutatni, hogy vannak még kutforrások és megtakarítási módok, melyekhez folyamodni lehet. Nem akarom az általam jelzett megtakari• tásokbóí és jövedelem-forrásokból várható összegeket összeadni; csakis annyit jegyzek meg, hogy vannak eszmék, melyek, midőn először említtetnek, kivihetetleneknek látszanak; vannak számitások, melyek, midőn fölállittatnak, túlzottaknak látszanak; de később a kényszerűség nyomása alatt még azok is, kik azokat kivihetetleneknek tárták, és kik gyakorlati voltuk fölött kételyeiket nyilvánították: hasonló mérvű eredmények tervezésére szorultak. Most egy éve a huszonegyes bizottságban általam emiitett megtakarítható kiadások és emelhető államjövedelmek mérvére nézve mondottak kivihetleneknek és túlzottaknak állíttattak. Ma már az előterjesztett javaslatok az adók emelésére és a megtakarításokra nézve hasonló nagy számokat mutató intézkedéseket követelnek: ha nem is az általam javasolt módon, mire nézve a következő számokat idézem: az idei költségvetés előirányzata az 1874dikihez képest 7 millióval csekélyebb, a pénzügyi bizottság a rendes és rendkívüli költségvetés tételeiből 7 1 / 2 milliót törölt, és azt a ministerium elfogadta; a pénzügyminister által követelt adófölemelések 13 milliót tesznek. Vajon ha ezen öszszegeket összeadjuk: nem haladják-e tul azon tételek összegét, melyeket én a huszonegyes bizottságban emiitettem! Megengedem, hogy mások tahin mind a megtakarításokra, mind a jövedelmek fokozására nézve jobb és czélszerübb javaslatokat tehetnek, és azt vélik, hogy az állam szorult helyzetében csak az egyenes adók emelésére kell gondolnunk. Azonban ezen irány ellenében hivatkozom más államok pénzügyi történetére; a hasonló viszonyok közt lévő államok pénzügyeiket az egyenes adók igénybevétele mellett leginkább a közvetett adók fokozott jövedelmei által rendezték. Azon pénzügyi politika, melyet arithmetikai iránynak neveznek: nem fog bennünket megmenteni. Ilyennek tartom azon politikát, mely a hiányt egyszerűen az egyenes adók terhére irja; nem fontolva meg, hogy abból mennyi jő be valóban, és mennyi fog a 36 millió adóhátrány növelésére szolgáim. Beszédem ezen második részét azzal zárom be, hogy én az egyenes adók emelését is készséggel megszavazom; de csak az esetre: ha ki lesz mutatva, hogy a közvetett adók fokozása iránt is megtétetnek a kellő intézkedések, és meggyőződnek arról, hogy a megtakarítások is mindenütt, a hol lehetségesek, keresztülvitetnek, és mindezen áldozatok árán az egyensúly az államháztartásban pár év alatt bizton helyre fog állíttatni. De nem elég a budget törvényhozási tárgyalásának rendezése, egy normal-budgetnek több évre való fölállítása, az államjövedelmeknek, főként a közvetett adók jövedelmeinek fokozatos emelése és a megtakarítások következetes keresztülvitele ; hogy az adózók a fokozott terheket elviselhessék: mellőzhetlen kötelessége a törvényhozásnak és a kormánynak mindent megtenni, mi által az anyagi fölvirágzás és igy az adóképesség emelése lehetővé váljék. Nem osztozom az e házban a költségvetés beterjesztése alkalmával kifejezett azon nézetben, hogy „az adóképesség emelésére mindenekelőtt az állam részéről teendő költséges beruházások igényeltetnek, a mire sok pénz kívántatik, és az adott viszonyok között csak az adó utján szedhető be." Épen nem tartom „circulus vitiosusnak" azon állítást, hogy „törekedjünk mindenekelőtt hazánkban az adóké35*
