Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

276 329. országos ülés február 1. 1875. pességet fejleszteni, mielőtt a közterhek nagy mérv­ben emeltethetnének. 1 ' Hiába emeljük a hozandó tör­vőnyekben az adókat, hiába hozunk be uj meg uj adókat: ha azt a nemzet anyagi ereje, azaz adó­képessége többé nem birja. Papíron fog az ily emelés maradni, és az üres államkincstár mellett csak az adóhátralékok tételeit fogja szaporítani. Az állam hasznos beruházások által sokat tehet ugyan a vagyonosodás, és igy az adóképesség eme­lésére; de a nemzetek gazdaságának egyedüli forrása az évenként kifejtett munka-erőben rejlik. Azon nép lett gazdaggá, annál emelkedett az anyagi jólét, és igy az adóképesség, mely ernyedetlenül tudott dol­gozni és okszerűen takarékos lenni. A munkasza­badság, a szabad csereforgalom, a hitelintézmények csodás hatása, a közlekedési eszközök és a fölvilágo­sodottság terjedése, a tudomány vívmányainak a munka fokozására való alkalmazása, és főként a személyes kezdeményezésnek és tevékenységnek ön­tudatos fejlődése, mi a rend és szabadság védelme alatt nem szokott elmaradni: ezek voltak és lesznek főtényezői a nemzetek gazdagságának. Ezelőtt harmincz évvel a jelenben a legren­dezettebb pénzügyeknek és az anyagi fölvirágzás hallatlan mérvének örvendő Anglia zavart pénzügyi viszonyok közt volt, és midőn egyrészt a jövedelmi adó —• az income-tax — behozatala által ujabb adó­kat követeli az adózóktól, másrészt a gabonavám eltörlése, ezélszerü vámrendszer behozatala, és kü­lönösen a Peel-akta folytán a hitelintézmények ren­dezése és nagy kifejtése által, melyek mind a nem­zeti munkásság fokozását nevezetesen elősegítették, gyorsan szabadult a már-már túlzottá váló pénzügyi viszonyok közül: ugy, hogy ma már nemcsak köny­nyen viseli terheit; de évről-évre azoknak mérvét leszállítani, terhes adósságainak egy részét törlesz­teni képes, s a gyűjtött tőke hatalmával tributariu­saivá tette a világ pénzben szűkölködő minden népét. A munka és a takarékosság volt azon tényező, mennek segélyével a franczia nemzet, mely kiváló­kig bírja ezen tulajdonokat : képes volt elviselni azon óriási terheket, melyeket az utolsó szerencsét­len kimenetelű háború rárótt. 700 millió frankkal növelte az adókat, és a múltban gyűjtött töke és a jelenben kifejtett következetes munkásság által a hadisarcz fejében nagyrészt a külföldön kötött öt milliárdnyi államadóssága ma már visszafolyt az országba, és igy maga-inagának adósa, és azon bámulatos eredményt mutatja, hogy ámbár bankje­gyeinek parancsolt elfogadási értéket adott és azo­kat — kivált kezdetben — nagy mérvben szapo­ritá : a banknak jegyei minden agio nélkül teljes hitelnek örvendnek. Hosszú sorát idézhetném azon módoknak és eszközöknek, melyek az államköltségvetés tételeinek emelése nélkül a nemzeti munkásság fokozását ered­ményeznék ; de egy beszéd korlátai sokkal szűkebbek, semhogy programmját adhatnám egy Magyarorszá­gon követendő nemzetgazdasági politikának, és igy csakis némelyeket akarok megemlíteni. Legfontosabb, mert nélkülözhetlen eszköze a nemzeti munkásság fokozásának: a hitel. A hitel­nek leghatalmasabb eszközét: a jegybankügyet old­juk meg mielőbb czélszerüen önálló alapokon. (He­lyeslés.) Igyekezzünk olcsóbb pénzt nyújtani a nem­zeti munkásság számára, s igy annak fejlődése be­következend. A hitel ugyan maga tőkét nem teremt; de a heverő tőkéket egyesítve, közvetítése által nyújtja a nemzeti munkásság fokozására oly állam­ban, melyben a biztos jelzálogokra is a megszorult kisbirtokos csak uzsorás kamatok mellett szerezhet pénzt: hol a legjövedelmezőbb vállalatok is csak azért nem állhatnak főn: mert drága a pénz, mely rendelkezésünkre áll; hol a kereskedés számára a hitel mérveit az ország határain tul szabályozzák: (Élénk helyeslés) senki ne várja az anyagi jólét, és igy az adóképesség gyors emelkedését. (Helyeslés.) Ugy hiszem, nem lenne helyén a jegybankügy miként leendő megoldásáról most szólani. Elég le­gyen most erről csak annyit mondani, hogy annak ezélszerü és alapos megoldása a valuta szabályozása folytán érhető el. mi áldozatokba fog kerülni. Mint már egy izben Jókai barátomnak a bankkérdésben 1869­ben tett első interpellatiojára adott feleletemben mondtam, — én nem vagyok és nem lehetek pár­tolója a jegybank-monopóliumnak; de annak ellen­tétét : a szabad bankrendszert sem tartom czélsze­rünek a mi adott viszonyaink között; hanem igenis azon rendszert, mely a bankjegy alakjának egysége és teljes érték szerinti, akadálytalan beváltbatásának biztosítása mellett a hitel termékenyítő hatását az ország minden vidékén fejlődni engedi. A közlekedési ügynél, különösen a vasútháló­zat kiépítés ínéi sok hiba követtetett el; de ezen elkövetett hibákat csak tetéznők az által: ha a nagy áldozatok árán létesített vonalok hosszabb időn át zsák-utezákban végződnének, és nem jönné­nek ezélszerü módon kapcsolatba az európai vasút­hálózattal. Öntudatos és ezélszerü eljárás közleke­dési eszközeink kiépítésében, meggyőződésein szerint, nem növelné a vasúti garantiák folytán elvállalt terheket, sőt azokat leszállítaná. Hazánk geográfiai helyzete kedvező; hasznosítsuk azt az ország­anyagi erejének emelésére; az engedélyezett kisebb vonalokat nagyobbakkal kell egyesíteni, és mint a példa Francziaországban is. mutatja: ezen eljárás által a vasutak üzleti kiadásai apadnának, tiszta jövedelmei pedig növekednének. A déli vonaloknak a fővárostól a tengerpartig egy kézben való egye­sítése által hasznosittatnék azon számos millió, mely a tengerpart felé való összeköttetés végett már tett­leg az állam nagy terheltetésével kiadatott. {Tetszés.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom