Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

274 329. országos ülés február 1. 1875. ki; s igy remélni lehetett, hogy a már kezdetben is mutatkozó különbözet a vám- és kereskedési szerződés tartama alatt kiegyenlítést talált volna. Az alkotmányos kormányzat első éveiben az arány nem volt annyira kedvezőtlen, miután a szeszterme­lésnél Magyarország volt előnyben. Az 1867: XVI. törvényczikk rendelete szerint meg volt kötve ke­zünk az öt első évre nézve, mely 1873. év január l-jén járt le. Akkor kellett volna a ministeriumnak a törvény által kilátásba helyezett ujabb egyezség iránti tárgyalásokat megindítani. Ugy hallom, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés iránt máris a ministerium az előleges tárgyalásokra nézve meg­tette a kezdeményezést; de ha nem tette volna meg eddig: azt megtennie nemcsak jogában áll. de kö­telessége is. Ezen törvén3 czikk 22. §-ának 2-ik kikezdése igy szól: „Mindazonáltal a szerződési idő öt első évének leteltével mindegyik félnek szabadságában álland a határozmányok megváltoztatására alkudozásokat indit­tatni, mely alkudozásokat a másik fél vissza nem utasithatja; ha ezen az utón az egyezség hat hónap alatt el nem érhető, mindkét félnek szabadságában áll egy évi fölmondással élni, mely esetben a szer­ződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő. *• Én részemről ugy ériem a törvényt, hogy, miután a tiz év 1868. január 1-jén kezdődött: 1873. január 1-től fogva a kormánynak szabadságában áll, bármikor e határozmányok meg változtatására alkudozásokat indíthatni, melyeket a másik fél vissza nem utasíthat. Föltéve, hogy a ministerium csak ezen év január l-jén kezdte a tárgyalásokat: a hat hónap lejár ezen év Julius l-jén, és igy az egy év, mely alatt az alkudozások befejezése és az uj rend­szabályok életbeléptetése kívántatik, 1876. Julius 1-n telnék le, s azon különbözet, mely a magyar kincs­tár javára ötmillióra tehető, már az 1876. költség­vetésre nagy befolyással volna s a következő években kedvezőbbé fogná tenni a költségvetést. Ha szabad kezet nyerünk a vám- és kereske­delmi szerződés megújítása alkalmával a közvetett adók tételeinek önálló megállapítására, vagy ujabb és kedvezőbb egyezség kötésére, sőt ha talán idő­közben is ezen adók mérve iránt a monarchia másik felévei ujabb megállapodásra jutunk: egyszerű mód ajánlkozik az állambevételek emelésére. A törvény rendelete szerint nemsokára beho­zatik a méter-rendszer. Miért ne lehetne két fontos közvetett adónemre : a dohányra és a sóra nézve behozni a franczia sulyrendszert. Annyival inkább, miután a mai életkereskedésnél divatozik a vám­mázsa használata, mi épen 50 kilót tesz. A súlynak ezen adónemeknél ekkép közel 12°/ 0-nyi leszállítása és a jelen áraknak megtartása mellett emelkednék a tiszta jövedelem a bruttó-bevétel 12%-ával; mi­után pedig a nyers bevétel a dohánynál ez évben a belföldi eladásnál előirányozva van 27,550.000 forinttal, annak 12°/ 0-a növelné a dohány-jövedék évi tiszta jövedelmét 3,306.000 forinttal. Egyéb­iránt azt hiszem, hogy ha a dohány-jövedék elleni kihágások esetei erélyesebb rendszabályok által aka­dályoztatnának; másrészt, ha a birodalom másik feléből a dohány behozatal megtiltása keresztül vi­tetnék, mi még a vám- és kereskedelmi szerződés mellett is lehetséges, — én igy értelmeztem, mint volt pénzügyminister, s a pénzügyőrök 1867-ben utasítva voltak a behozott osztrák dohány-gyártmá­| nvokat elkobozni, •— annálfogva mindenki megfi­| zetiié a törvény által megállapított jövedéki adót a dohány után: nem kételkedem, hogy az ár arány­lagos fölemelése nélkül is megközelítőleg elérhető lenne ezen jövedelem-többlet. Csak nehezen tudnám magamat elhatározni, hogy a vámfontnak behozatala által a só ára is nö­veltessék ; hiszen ón voltam az, ki még 1868-ban, midőn pénzügyeink még virágzók voltak, indítvá­nyoztam a só-árának nevezetes, mázsánként 2 forint 40 krajczárral való leszállítását. A só első szük­ségleti czikk; a marhatartás emelésére szolgál az olcsó só; de lehetnek esetek, midőn egy megszorult állam ily rendszabályhoz is kénytelen nyúlni. De ha átalános áremelés nem is hozatik be. egyet mindenesetre jogosultnak hiszek, s ez a só­privilegiumok megszüntetése, melyek bizonyos vidé­keken fönállanak; legelőbb előadom azoa szaporo­datot, mely a kedvezményi árakon árult sónál ezen kivételes kedvezmények megszüntetése folytán mu­tatkoznék. Ez évre összesen eíő van irányozva kivé­teles áron sóeladás 573.600 mázsa, mi mérsékelt ár mellett hoz 2,230.000 forintot, egy mázsa ára átlagban 3 forint 90 kr; rendes ár mellett elő van irányozva 1,932.800 mázsa eladása, ez hoz 10,778.000 fo­rintot, egy mázsának átlag-ára 5 forint 50 krajczár, tehát a kiváltságos árak megszüntetése jövedelmezne 1 forint 60 krajczárt mázsánként, mi a fönt említett összegnél eredményezne 917.000 forintot nettó több­jövedelmet. A vámmázsa behozatala folytán pedig lenne a várható több-jövedelem 1,671.000 forint, ós igy a két tétel mellett 2,588.000 forint. Móricz Pál képviselőtársam az állam jövedel­meinek fokozása végett az államadósságok évjára­déki kölcsönné való conversioját hozta javaslatba. Ha egyszer pénzügyeink rendezve, hitelünk megala­pítva lesz : czélszerü rendszabálynak tartom magam is. Azon nézetét azonban, hogy a coupon-adót, mely a földtehennentesitési kötvényeknél 7°/ 0 , föl­emeljük, még pedig olyan mérvben: sem a föleme­lésre, sem annak mérvére nézve nem helyeselhet­ném: annyival kevésbé, mivel van egy más mód, i mely inkább menthető, melyet azonban csak az;

Next

/
Oldalképek
Tartalom