Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-329
329. országos ülés február 1. 1875. 273 A lehető megtakarítások iránt mondandókat befejezvén, mielőtt áttérnék beszédem azon részére, melyben arról kívánnék szólni, minő módon lehetne rendes államjövedelmeinket emelni: legyen szabad jellemzéséül a múltban követett pénzügyi iránynak némely számokat idéznem, melyeket a zárszámadásokból vettem; még pedig a tettleges eredményeket az 1868. évről mindent a nettó-budget elvei szerint, s azokat összehasonlítani a jelen évi előirányzattal. Ki akarom mutatni, hogy mily mérvben emelkedtek állambevételeink és kiadásaink, akiadásokat két részre osztván, kötelezettekre és tőlünk függőitekre. Az 1868. zárszámadások szerint volt az összes rendes és rendkívüli bevétel 117,404.000 forint; 1875-re van előirányozva 150,965.000 forint; tehát emelkedés 33,504.000 forint, vagyis 282°/ 0 . Összes kiadásunk volt 1868-ban a lO 1 ,^ milliónyi beruházásokkal együtt 111,291.000 forint, 1875-re, a pénzügyi bizottság összeállítása szerint, elő van irányozva 176,460.000 forint; emelkedett tehát 65,169.000 forinttal, vagyis 58'6%-kal. — De még érdekesebb és tanulságosabb azon irány, mely mutatkozik a tőlünk nem függő, azaz kötelezett kiadások közt, 1868-ban tettek ezen kiadások 76,835.000 forintot; most tesznekl25,396.OOOfrtot. tehát több 48,561.000 forinttal, vagyis 46%-al. Valójában nagymérvű kiadás, mi azonban számos beruházás, vasúti garantia és ujabb kölcsön által indokolva van. De még nagyobb különbség mutatkozik saját rendes beligazgatási kiadásainknál; ezek tettek 1868-ban 20,600.000 forintot, jelenben 42 és fél milliót; az emelkedés tehát 21,900.000 forint , vagyis 110.1%. E számok bizonyítják azt, hogy saját kiadásainknál nagy megtakarításokat lehet tenni; 1868-ban tisztességesen meg tudtunk élni 20 millióval. Igaz, azóta meglepett a tultur-áílainok sorába való emelkedésnek vágya. De kérdem : vajon megér-e az elért eredmény évenként 22 milliót? nem lett-e volna okosabb a bevételek növekedéséhez képest növelni ezen kiadásokat? Az államadóssági kiadások tettek 1868-ban 48,666.000 forintot ; jelenben tesznek 70,684.000 forintot; emelkedés tehát 22,018.000 forint, vagyis 68'8°/ 0 . Ha valami tanúsítja, hogy szakítani kell az eddigi iránynyal és be kell hozni a helyes pénzügyi politikát: ugy ezen számok tanúsítják; és mert ily politikának követése áldozatok nélkül, ujabb adók megállapítása nélkül lehetetlen: áttérek az álíamjövedelmek lehető emelésének kérdésére. Nem akarom ismételni, mit már nem egy izben mondottam, hogy nézetem szerint, Magyarországban az egyenes adók aránylag a közvetett adókhoz nagyok, nagyobbak, mint Európa bármely államában. De kijelentem, hogy mindamellett kész vagyok az egyenes adók tételeinek emelésére, és szavazatomat adni azon föltétel mellett, hogy az ekként hozandó áldozatok az egyensúly helyreállításának mérvéig JCÉPV. H. TÍAPLÓ. 18s- XIV. KÖTET. hozassanak meg; de csakis azon időre, mi alatt a megtakarítások és a közvetett adók fokozása által az előállt irány biztosan födözhető lesz. A tisztelt pénzügyminister ur már az eddig beterjesztett törvényjavaslatokból 5 milliónyi jövedelem-szaporodatot vár; a nélkül, hogy ezen adók egyes nemeire nézve most nyilatkoznám: elfogadom ezen számot, mint 1875-re többnyire egyenes adókból várható több-bevételt. Ezen javaslatok két közvetett adóról is szólnak, melyekről önállóan intézkedhetünk: a bor- és a húsfogyasztás! adóról. Nézetem szerint, bizonyos fokozott jövedelmet ez is adna; de mindenekelőtt oda kellene törekednünk, hogy a közvetett adók többi nemei jövedelmezőbbek legyenek. Akadályul szolgál e tekintetben az 1867: XVI. törvényczikkben foglalt vám- és kereskedelmi szerződés, melynek 11. §-a szerint: „a só- és dohány-jövedék és azon közvetett adók, melyek az iparterraelésre közvetlen befolyással vannak, névszerint a pálinka-, sör- és czukor-adő : mindkét állam területén a szerződés ideje alatt egyenlő törvények és rendszabályok szerint fognak kezeltetni." Ez van átalános elvként kimondva, noha az 1867: XII. törvényezikk 63. §-a azon elvet mondja ki, hogy: „az ipartermeléssel szoros kapcsolatban lévő közvetett adók nemeire, egyforma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályok állapíttassanak meg, melyek kizárják azon lehetőséget, hogy az egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeni intézkedései a másik jövedelmeinek csökkenését vonhatják maguk után." Ezen átalánosságban kimondott elv szerint: ugy hiszem, a magyar kormány föladata, hogy a jelenben fönálló a magyar kincstárra nézve káros, és a méltányossággal meg nem egyeztethető állapotok megszüntetése iránt a szükséges lépéseket azonnal megtegye. Azon adó. mely a magyarországi fogyasztás után a monarchia aásik felének pénztárába folyik: különböző módon, különböző összegekben számíttatott ; én azt hiszem, hogy a czukornál, a sörnél és a dohánynál is a vámvisszatérítésnél előforduló egyenetlenség megszüntetése folytán az adótételek emelése nélkül öt milliót eredményezne ; minek bizonyságául szolgálhat, hogy csak czi;kor vasutakon és gőzhajókon egy év alatt Austriából Magyarországba 16 millió forint értékű hozatik be, s minthogy Magyarország kivisz összesen 5,840.000 forint érteket: a vám visszatérítési összeget alapul fölvéve, 3,700.000 forintot tesz azon összeg, melylyel az itteni fogyasztók adóznak az osztrák kincstár javára. Midőn még pénzügyminister voltam, megindítottam a másik ministeriummal a tárgyalásokat ezen irányban; kívántam oly reformokat, kivált a ezukoradóia nézve, melynélfogva az adó ne a répára, hanem a termeivényre : a ezukorra magára vetessék 35
