Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-329
272 320. országos ütés február 1. 1875. 10 milliónyi jövedelem-szaporod&tot mutatna, mi által a közösügyi költségek után általunk fizetendő összeg 3 millióval szállna lejebb. A véderőnek azon rér;ze, mely a honvédségből áll, (Halljuk!) államháztartásunk egyik nevezetes kiadási tételét képezi. Tudom és méltánylom, hogy a honvédségi intézmény a nemzet meleg rokonszenvében részesül, s ebben magam is osztozom; azonban azt bisí.em, hogy, ezen kiadásoknál is tekintélyes összegek lennének megtakaríthatók, minek bizonyságául fölhozom, hogy ámbár a monarchia másik fele öt millióval több lakossággal bir, s a véderőről hasonló törvény intézkedik: a honvédelmi ininisteriumnak ez évi rendes költségvetése 7,377.000 forinttal van előirányozva, minek azonban a gendarmeria és a policzia több mint felét vévén igénybe, a honvédség rendes költsége 3,156.000 forintot tesz ; a rendkívüli pedig ez évben egy milliót nem halad meg, és így a honvédség összes kiadásai Austriában alig tesznek többet 4 milliónál. Ha oly módon rendeztük volna be honvédségünket, mint a monarchia másik felében, tekintve a népességi arányt: — nálunk a honvédség összes költségeinek ma 3 milliónál többe nem szabadna kerülnie. Ez által azonban korántsem akarom azt érteni, hogy oly összegre szálljunk le, hogy a honvédség jelen létszámát kevesbítsük ; de takarítsunk meg itt is mindent, a mit lehet; ha pár évig nem is emeljük a honvédséget, s ha a berendezésnél is megtakarításokat teszünk, azért háború esetében a honvédek ép ugy meg fogják tenni kötelességüket. Azt hiszem, hogy a védképesség veszélyeztetése nélkül és a föntebb emiitett eszközök igénybevételével a közös hadseregnél és a honvédségnél legalább 2 milliót lehetne megtakarítani. (Mozgás.) Ha mindezen csak az irány jelölése végett fölemiitett eszmék keresztülvitetnek, s ha a beszédem kezdetén említett elvek szigorúan alkalmaztatnak : ha nem is egyszerre, de három év alatt, azaz 1877. év végéig, a pénzügyi bizottság .által javaslottakon kivül, még nevezetes megtakarítások lehetségesek az államélet megzavarása nélkül. De van még egy nevezetes összeg, melyet határozottan megtakarithatónak tartok. Megemlítem azt, noha előre tudom, hogy a ház nagy többségének tetszésére nem fog találkozni. Midőn 1868-ban az első államköltségvetést bemutattam: már akkor utaltam arra, hogy minden adóink között a földadó nemcsak legnagyobb mérvű, de legegyenetlenebbül terheli is az adózókat. (Igazi Iga.sl) Már akkor tápláltam azon eszmét, a földadó kiigazítását azon módon keresztülvinni, mint azt 1821-ben Francziaországban létesítették. Azon szigorú takarékosság, melyet az államháztartásban létesíteni kívántam, leginkább arra volt irányozva, hogy ugy, mint Franciaországban történt: az adókulcs fölemelése nélkül a túlterhelt vidékek adótételei leszállittassanak. Később részletes előterjesztést tettem az adóreformok czéljából kiküldött bizottmánynak; én az eladási árak és haszonbéri tételek átlaga szerint óhajtottam volna ezen a földadóra nézve igazságosabb í'ölosztást rövid utón, kevés költséggel, és ugy hiszem, nagyobb biztossággal, mint bármely más műtétei által keresztülvinni. A 2l-es bizottmány tamkskozásai alkalmával részletesebben fejtettem ki ez iránti nézeteimet, mint valószínűleg túlhaladott kérdést bővebben elemezni e helyt nem kívánom. De most is azt állítom, hogy azon biztos támpontot nyújtó tényezők, tudniillik az eladási árak és a haszonbéri tételek sokkal biztosabb kulcsot nyújtanak a földadó terheinek igazságos fölosztására : mint ama hosszadalmas becslési eljárás, mely immár szentesítés alá fog terjesztetni. Évek fognak múlni, milliók fognak kiadatni, és mert emberek fogják a számos §-ból álló elméleti törvényt emberek befolyása alatt alkalmazni, kivált miután a kataszteri törvényben a trágyázási költség is fölszámitás alá vétetett: valószínűnek tartom, hogy ezen munkának befejezése után ki fog tűnni, hogy a nagy egyenetlenségek — talán változva — megmaradtak. Én óhajtottam volna, hogy az általam helyesnek tartott eljárás szerint történjék a földadónak arányosabb kivetése; óhajtottam volna különösen a jelen súlyos pénzügyi viszonyok között, midőn 10°/ 0-os tőkével födözzük a deficitet: pénzügyeink érdekében ilyen költséges munkálatot megtakarítani. Megengedem, hogy az általam czélszerübbnek vélt eljárás némi nehézségekkel jár ; de egészbenvéve a kiegyenlítést eszközölvén, a földadói terheinek viselését rövid időn. tehát 1876. évre máilehetővé tette volna. Ha ily igazságos fölosztása az adóknak keresztülvitetik, ha a 36V2 milliót tevő földadót 40 millióra emelnők is: ezen terhet a földbirtokos osztály aránylag könnyebben viselhetné. A takarékosság szempontjából pedig kiemelem, hogy az általam helyesebbnek tartott adókiigazitás egyszermindenkorra néhány százezer forintba került volna; a hiány pedig már ez évben is több mint 2 millió forinttal kevesbedik, mely kiadás a kataszterre több éven át ismétlődik. Nevezetes megtakarítási hitel fog mutatkozni a három év leforgása alatt a kamatbiztositási előlegek fizetésénél, mely a jelen évben 15 millióval vétetett föl. Ha a ministeriumnak adandó fölhatalmazás alapján a kamatbiztositással ellátott vasutak nagy vonalokká egyesittetuek: a központi igazgatási költségeknél és üzletkiadásoknál nevezetes megtakarítások hozhatók be. Ez főként, ha a ministerium a tarifák szabályozására nézve is tényleges befolyást gyakorolhat: részint az üzleti megtakarítások, részint a jövedelmek fokozása által, azt hiszem, hogy a már kiépült vasutak után a kamatbiztositási teher nevezetesen leszállítható lenne.
