Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

328. országos ülés január 30. 1875. 261 •<ez törvénytelenség. Az régi sérelem volt a föuállott udvari kanezellária irányában is, hogy annyiszor fölkérték a pöröket re integre servata. Most oly decretmnokat nem bocsátanak ki; de a törvényszékektől kérik föl a pöröket. pedig ezt tenni nem szabad; semminemű pörben nincs megengedve a betekintés a ministeriumnak mindaddig: a mig-az el nem döntetett; ha pedig a pör már eldöntetett: csak olyan véleményt adhat a niinisteriiun, mint bárki más; de addig nem. Az igazságügyministerium tehát, nézetem, szerint fölösleges; én azt óhajtanám, hogy a kormány többet bízzék a nemzetbe, többet bízzék a népbe, és többet bizzék a helyhatóságokba. Az egy rettenetes nagy csalódás, hogy a magyar megyékben semmi tekintetben sem lehet meghízni. Azon megyék, melyekben önök megbízni nem tudnak: azok tartották föl ezer évig az országot, melyet önök hét év alatt tönkretettek; (Igaz! a szélső bal oldalon.) és önök mernek most ezen megyék ellen beszélni? Én kívánom az önkormányzatot teljes autonómiával és nem kívánom azt távolról sem, hogy oly messze terjedjen a törvényhatóságok hatásköre, hogy oly indítványok hozassanak be a képviselőháznál, hogy például törvényt alkossunk Budapest főváros közgyűlésének határozatához képest, és ezen indítványt aláírja egy nunister : épen az igazságügyminister. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Ennyire nem kívánom kiterjeszteni a törvényhatóságok jogát és hatáskörét; hanem teljes autonómiát kívánok számukra biztosítani, és legyenek meggyőződve, hogy azoknak épen ugy érdekükben van Magyarország fölvirágozása, mint bárki másnak. Igen szükségesnek tartanám azt is, hogy a mértéktelen uzsora megszüntetésére vagy meggátlására valami tétessék, és e tekintetben igen nagy megelégedéssel hallottam Sennyey Pál tisztelt képviselő úrtól, hogy erre igen nagy subyt fektet. Én is népünk nyomorát nagy részben ennek tulajdonítom és ebben a jövőre nézve nagy veszélyt látok rejleni. Tisztelem én a íheoriákat ott. hol a gyakorlati élettel összevágnak; de megvetem ott, a hol azok a gyakorlati élet által megczáfoltatnak. Én áldozatkészséget is kívánok azoktól, a kik az állam pénztárából bármi czimen jövedelmet húznak; ezt mái régen szóba hoztam a pénzügyi bizottságban. Én nem elégednék meg 5°/

0-el, mint azt Móricz Pál barátom ajánlotta, hanem 10°/

0-ot állapítanék meg, már azon oknál fogva is, mivel 3 évvel ezelőtt ennyivel, sőt többel is emeltetett föl az alsóbb hivatalnokok fizetése, Ha ezt most tőlük két-három évre elvonjuk, a inig ezt a szükség kívánja: megengedem, hogy elviselni nehéz, de most, midőn az élet nem is olyan drága, mint a minő volt akkor, midőn ezen összeg drágasági pótlékként megszavaztatott nekik, nem elviselhetetlen. Mikor a hivatalnokok megadóztatásáról vau szó: a ministerek mind fölzudulnak mondván: ez igy. meg amúgy nem lehet; de ha a nép megadóztatásáról van szó: akkor lehetséges. Pedig méltóztassanak megengedni, hogy az adózó népnek legnagyobb része — nem mondom, hogy mindenik, mert vannak köztük nagy urak is, — igen nehezen nélkülözi azon pénzösszeget, a melyet adó fejében fizet. Nem akarom a tisztelt ház figyelmét hosszasabban igénybe venni; (Halljuk'.) hanem kénytelen vagyok egy pár dolgot csak igen röviden megemlíteni. Én azt hiszem, hogy az adóhátralékoknak behajtásától, tehát azoknak adójából, a kiknek névsorát hiába sürgetjük oly hosszú idő óta : nagyon szép jövedelmet húzhat az állam. (Igaz! bal felől.) és ha a bérhátralékosok névsorát is közzétennők: abból valószínűleg kitűnnék az, hogy közülök sokan képesek megfizetni hátralékukat; ha nem is egyszerre az egészet, mivel az az állam jószágainak mintegy három évi jövedelmét teszi, hanem részletenként. Én kívánom azt, hogy oly kérdések, a melyek évek óta jövedelmezhettek volna az államnak, ne hagyassanak függőben. Már évekkel ezelőtt fölhoztam a házban a déli vasút kérdését, a melyre az mondatott, hogy van egy szerződés, a melyet törvényesnek ki sem akar elismerni. Később a ház elé terjesztetett az De, és az a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott a ház által. A szerződés már évek óta van a pénzügyi bizottságnál; de eddig még véleményét nem adta be. A körülbelül 110 mértföldnyi hosszú déli vasút tehát Magyarországnak egy krajczárnyi adót sem fizet; holott más hasonló hosszaságu pályák milliókat fizetnek. Ha mi csupán melléktekintetekből, melyeket itt a házban senki sem mer bevallani, milliókat ajándékozgatunk : akkor természetes, nem marad más hátra, mint itt is alkalmazni a sajtót, és addig sajtolni a beteg vérét, míg összeroskad. Ezt én, tisztelt ház! valóban komolynak, és ha nem kétségbeejtőnek, minden esetre veszélyesnek tartom hazánkra nézve, és azt hiszem, hogy ugy ezen, mint a túloldalról történt fölszólalásoknál, mondhatom egyhangúlag kimondatott ezen házban: hogy ezen állapotnak a rósz kormányzat az oka. Én azt tartom, hogy az országgyűlésnek első kötelessége volna: fölvilágosítani ő felségét az ország állapotáról; mert az teljes lehetetlen, hogy ő föl legyen világosítva Magyarország állapotáról és a Magyarországban uralkodó hangulatról; mert az nem lehet, hogy a fejedelem azon népnek ellensége legyen, a mely fölött uralkodik. Én, tisztelt ház, nem fogom tovább igénybe venni becses idejét, sőt igen nagy köszönettel tartozom, hogy ily hosszas, unalmas beszédet végig méltóztatott hallgatni, bátor vagyok röviden kijelenteni, hogy mindazoknál fogva, melyet előterjesztettem, a beterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el; ellenben magam