Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

328. országos iílée Ott vannak a színházi belépti jegyek, a tánczés más mindenféle mulatságokra szétküldött belépti jegyek; de ezeket csak mérsékelten kell megadóztatni, mert különben megrontják a mulatságokat, és nem fognak jövedelmet adni; de ott van például a kártya, az ily czikkeknek megadóztatását igen helyesnek tartom. Nem mondom, hogy ezek közgazdászatilag emelték az országot; de végre is olyanok, a melyek nélkül az ember kényelmesen el is leltet. Ha ez elegendő nem volna, mert ebből sokat várni nem lehet: akkor tehát kell az adót emelni, és az indireet adókat nem emelhetvén, hozzuk be a fokozatos adókat, hogy azon osztályokat érje az adófölemelés, melyek arra képesek ; de ne sújtsuk a legszegényebb osztályt, mert én megvallom, hogy sehol nem helyeseltem azt, hogy egy cselédre adót rójanak, azon cselédre, ki azért szolgál, hogy élelmet, és ruházatot kapjon: arra adót róni: ez hallatlan dolog! (Helyeslés.) , Ne ezeknek adóját fokozzuk, hanem fokozzuk azon osztályok adóját, a kik azt megbírják. Nem mondom, hogy ez közgazdászatilag hasznára válik a nemzetnek; hanem mert igen sok oly adózótól vonjuk el a pénzt, a ki azt a föld termékenyítésére, az ipar fejlesztésére, a kereskedelem élénkesitésére szokta fordítani; de ha végre kell, igazságosabb, hogy inkább a fokozatos adókat hozzuk be, mint hogy átalánosan emeljük az adókat. Első és föltétlen kötelességünk nekünk véleményem szerint hitelünket helyreállíttatni. E nélkül sohasem leszünk képesek pénzügyeinket rendezni. Már most mi szükséges arra. hogy hitelünket helyre állítsuk? Én azt hiszem, először szükséges, hogy a világ meg legyen győződve arról, hogy mi képesek vagyunk tartozásainkat leróni, és akarjuk is leróni. Meggyőződni pedig erről a világ ugy fog, ha mi oly gazdálkodást követünk, a mely világosan megmutatja, hogy azon tévutról, a melyen 7—8 éven át vándoroltunk: most egyszerre lelépünk, és szigorúan a gazdálkodás, a helyes gazdálkodás útjára térünk. E tekintetben, nézetem szerint, mint egyik legelső kérdés volna elintézendő az. a melyről maga a tisztelt pénzügyminister ur is elismerte, hogy hitelünket a legjobban rontotta a külföld előtt: tudniillik a keleti vasútnak a kérdése. Mig ezen keleti vasútnak 153.000 részvénye a külföldön van: addig ezek ellenünk, hitelünk, becsületünk ellen fognak beszélni, addig hitelünket a külföld előtt helyre állitani nem lehet; ott 150.000 lármázó van ellenünk, Inában teszünk bármi ígéreteket, mig ezen 150.000 követelő kielégítve nincs, mig ezen 150 ezernek jogos követelése, melyet a törvényhozás neki biztosított — mert az illetők a törvény szentesítése alatt az állam garantiája mellett fektették pénzünket — kielégitvek nincs; mig ezek pénzük január 30. 1875. 259 iránt biztosítva nem lesznek: addig hitelünk helyre állítására hiába törekedünk. Ámde mi történt a keleti vasút ügyével? Átadatott egy bizottságnak, a hol az lassanként pangani, tengődni fog addig, mig ezen országgyűlés vagy eloszlatás vagy természetszerűleg kimúlik, és kimúlik vele együtt a bizottságnak munkálata is; mert ezen munkálatot a jövő országgyűlésre átvinni nem lehet. De épen az a főczél, hogy azon bizottság, mely mással is el van foglalva, ne legyen képes ezen kötelességet teljesíteni, és ezen kérdés megoldatlanul maradjon a jövő országgyűlésre. Miért ? Azért, mert ezen kérdést visszaélések idézték elő, és ezen visszaéléseket kideríteni kellene, a mi által egyesek fenyítése következnék. Ezt önök nem akarják. Több mint egy éve, hogy e tárgyban való vizsgálat, megejtésére vonatkozó indítvány fekszik a ház előtt; ngy de mindazok, a kik a hitel helyreállítását és a jelenlegi állapot megszüntetését most sürgetik: rászavaztak arra, hogy a vizsgálat ne rendeltessék el. Ha uraim, kerülik a visszaélések megvizsgálását, és mig ezt a külföld látja: addig hitelünket helyreállítani nem lehet. Ha mi hitelünket helyreállítani akarjuk, szigorú gazdálkodást kell követnünk, és rendet behoznunk; nem pedig egyes embereknek oly hivatalokat adnunk, melynek megfelelni nem képesek. Nem szabad az, hogy államunkba bárkinek is két háromféle szállásbért adjunk, akárki legyen az, miután minden ember egyszerre csak egy szálláson lakhatik, (Helyeslés hal felöl.) két szállásbért húzni valóságos képtelenség. (Igaz!) De ez mind csekélység; hanem mig a tisztelt ház nem fog oly sanctiot adni azon parlamentális axiómának, hogy semminemű minister által kötött terhes szerződés nem érvényes addig, mig a törvényhozás sanctiőját nem bírja : addig Magyarországnak fináncziáit rendbehozni nem lehet. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a mit a pénzügyi bizottság igyekezett levonni, erre azt mondták: nem lehet, mert itt a minister szerződést tett. Ministeri szerződésre bukkanunk mind ott, a hol nagyobb megtakarításokat lehetett volna tenni. Mig ez fog történni: addig lehetetlen Magyarország vagyonába rendszert és rendezést behozni. Nem szabad megengedni, hogy az államjavak, az államvagyon szerződések által hoszszu időre mintegy elidegenítessenek, hogy oly haszonbérbe adassanak, melyet én mindenkor törvénytelennek tartottam, törvénytelennek tekintem most is, és a maga idejében a képviselőház határozatát fogom kikérni az iránt, hogy mondja ki véleményét, vajon volt e a minister jogosítva az államjószágokat 20 évre haszonbérbe adni ? Erre törvényhozás utján jogosítva nem volt; a törvényhozás a ministeriumot csak azzal bízta meg, hogy a volt helytartótanács33*