Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

328. országos ülés január 30. 1875. 257 is meg lehet takarítani nevezetes összeget; de távol-. ról sem annyit, mint a mennyire szükségünk van. Az egész ministeriumnak központi igazgatása nem kerül három millió forintba. Abból annyit megtakarí­tani, hogy 25 millió deficitet födözzünk: természe­tesen nem lehet. De meg lehet takarítani itt is s e részben a pénzügyi bizottság, véleményem szerint, nem járt el kellő szigorral; mert még ott is, a hol az illető minister beleegyezésével eonstatálta, hogy ezen, vagy azon hivatalnok fölösleges: nem hatá­rozta el annak eltörlését, hanem azt mondta, té­tessék oda mint számfölötti, s mikor üresedésbe jő: nem lesz többé betöltendő. Ha ötven esztendeig él: akkor ötven esztendeig lesz számfölötti. De lehetne igenis megtakarításokat tenni ott, a hol a kiadások jelentékenyebbek. Nekünk legna­gyobb kiadásaink kétségkívül az adósságok után járó kamatok. Ezekből levonást tenni nem lehet, ezekért leköteleztük magunkat, ezeket fizetni keli. Azután legnagyobb kiadásunk a hadsereg. Hadse­reget kettőt tartunk: közösét és honvédséget, s ezen két hadsereg összesen 30 millió forintnál többe kerül. Ezt mi nem birjnk meg. Ez sokkal na­gyobb költség, mint a mennyit oly állam, mint Magyarország, megbírhat. A mellett ezen védrend­szer nem is felel meg az ország szükségleteinek. Azt mondják, a közös hadsereghez nem lehet hoz­zányúlni : miért ? Hisz a törvény egyenesen azt mondja, hogy tiz esztendőre van meghatározva a hadsereg létszáma; de ez utóbbi a tiz esztendő alatt ő felsége kívánságára módosítható, le is szál­lítható. Hasson tehát oda a. ministerium, hogy ő fel­ségét arra rábírja, miután Magyarország nem ké­pes ily nagy teher viselésére, de szükség sem lé­vén ily nagy kettős hadseregre: hogy a hadseregnek mértéktelen nagy létszáma szállittassék le. Ozél­szerü berendezés által, a védrendszernek átalakítása által igen sokat vihetünk ki. Egyátalán két hadse­regre nekünk nincs szükségünk. Hogy a kettő kö­zül melyiket kell megtartanunk: azt talán saját nemzeti lételünk, önérdekünk maga fogja sugallani, azt kell megtartanunk, mely egészen tőlünk függ, mely egészen nemzeti hadsereg: a honvédséget. Igen ' természetes, hogy akkor fejlesztem kell a honvédséget, j fejleszteni kell arra, hogy harczképes legyen: nem | azért, mert ő felsége vagy az udvar kívánja; ha- j nem azért, mert a haza biztonsága kívánja; mert I én tagadom, hogy akár ő felsége, vagy akárki másnak több érdeke lehetne az ország védelmének föntartásában, mint magának az országnak. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Ennek fekszik legna- j gyobb érdekében, hogy készen álljunk, visszaverjünk minden, bárminemű megtámadást, hogy képesek le­gyünk megvédni minden ellenség ellen, képesek le­gyünk megvédeni a honpolgárok szabadságát, al­KÍPV. H. NAPLÓ. 18™ XIV. KÖTET. kotmáiiyát. Ez, kérem, nem érdek; ez egy hamis fölfogás, melytől félnek némelyek, — mondván, — hogy ő felsége ezt nem engedi meg, vagy az ud­vari körök ellenezni fogják. Hisz az udvarnak nem lehet nagyobb érdeke, mint magának az országnak az, hogy az ország biztonsága föntartassék. (Helyeslés bal felől.) Ámde mi ezen leszállítást nem eszközölhetjük; a ministeriumnak kell kezdeni : és ez mindenekelőtt a kormány kötelessége. Mert más módon az ország jelenlegi bajait orvosolni nem lehet: hacsak nagymérvű megtakarításokat nem eszközlünk. De mi a helyett, hogy megtakarításo­kat eszközölnénk: a delegatiok által évenként sza­porittatjuk ezen költségeket. Már 1868-tól több mint 20 millióval emelkedett a hadseregnek költ­sége. S ennek a fölemelésnek sem vége sem hosz­sza és nekünk módunk azért intézkedni nincsen, hogy ez többé ne történjék s mégis azt mondják azok, kik a magyar országgyűlést ezen függő álla­potba hozták, hogy ezen törvény változhattam Ezt hangsúlyozta tegnap Sennyey Pál képviselő ur is, mondván: „Hogy ezen közjogi törvényeknek most napirenden nem szabad lenni. * Bocsánatot kérek: épen ezen budget tárgyalása, épen országunk állapota mutatja, hogy ezen közjogi törvénynek kérdése aka­ratlanul is a napirenden van és nem is lehet azokat kikerülni. Hisz maga a pénzügyi bizottság —- bár kíméletesen — szintén rámutat jelentésében ezen közjogi törvényre, bár annak többsége nem áll a függetlenségi párt vagy egyátalában a közjogi el­lenzék tagjaiból, hanem azokból, kik ezen közös­ügyes törvényt megalkották és annak föntartási végett sorakoztak: mert ezek sincsenek megelé­gedve. S nemrégiben, midőn erről szó volt, azt mondotta nekem a túloldalról valaki, a ki a kö­zösügy föntartása mellett van: „Jól van! Változ­tassátok meg, vagy töröljétek el, mi szívesen pár­tolni fogunk. (í Igen ám, meg is teszszük; de ne tessék utunkat állni, (Derültség.) és mi a törvényt meg fogjuk változtatni: mert a nélkül az ország pénzügyeit rendezni nem lehet. Egy nevezetes megtakarítás eszközölhető a hadseregnél a védrendszer megváltoztatásával. A második nagy megtakarítás, ha mi az állami adós­ságoknál eszközölhetjük, nem mondom, hogy mi a quotát fizetni megtagadjuk, mert Magyarország el­vállalván a közös államadósságok egy részét: mi attól, habár bennünket jogosan nem is illetnek, és habár súlyosan is nehezednek vállainkra, nem sza­badulhatunk, hanem kénytelenek vagyunk viselni. De tagadom, hogy kénytelenek legyünk viselni azon formában, melyben most viseljük. (Eaíljukl) Akkor, midőn ezen törvények megalkottattak: kiszámították, hogy a Magyarországra eső quota 25°/ 0 , s azután az alkudozás folytán rámentek 30%-ra, ugy hogy többet fizetünk 30 milliónál évenkint az államadóssági r> o 0 D

Next

/
Oldalképek
Tartalom