Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

328, országos ülés január 30. 1875. 247 Mozgás s ellenmondás a jobb oldalon.) Békésmegye analóg kérvénye volt az, mely a házat a jelen ha­tározat hozatalára bírta, s most még inkább fokozott Békésmegye kérvénye, a mely a háztól a saját maga által hozott határozata alapján igazságot kér: már pedig a megye kérvényének igazságot, szolgál­tatni azonos a törvényhozó-testület határozatának föntartásával és az azt megillető tisztelet meg­adásával. (Helyeslés bal felől.) Ennélfogva, tisztelt ház. az előadottak alapján képviselői kötelességemet teljesítve, ezennel vádolom a törvényhozás szine előtt Szapáry Gyula gróf bel­ügyminister urat azzal, hogy akarva nem akarva a jelen és hasonló eljárásával aláássa az alkotmányos kormánynak máris hanyatló tekintélyét, (Élénk föl­kiáltások bal felöl, ügy vari!) "Vádolom őt azzal, hogy tudva, vagy nem tudva, de nem tartotta meg a ház határozata iránt tartozó tiszteletet; (Fölkiáltások bal felől. XJgy van!) és végre mindaddig, mig Szapáry Gyula gróf belügyminister ur a ház előtt nem fogja igazolni azt, hogy (Halljuk! Bálijuk!) jelen önké­nyes eljárására őt magasabb állami szempontok /Derültség bal felöl) kényszeriíették: vádolom őt azzal, hogy szándékosan vagy nem szándékosan, de .a jelen esetben részrehajlólag járt el; (Fölkiáltások íbal felöl: ügy van!) már pedig, tisztelt ház, részre­hajláson alapuló önkényes kormányzat fogalma nem fér össze az alkotmányos kormányzattal (Élénk he­lyeslés bal felől.) és ezt, Magyarországnak népkép­viseleten alapuló képviselőháza nem tűrheti meg. (Élénk helyeslés bal felöl.) Miután beszédem elején bátor voltam kijelen­teni, hogy a kérvényi bizottság véleményét nem fo­gadhatom el, nem pedig azért, mert a belügyminis­ter ur időközben már intézkedett: annálfogva kény­telen vagyok a következő határozati javaslatot párto­lásra ajánlani. (Olvassa:) „A ház a belügyministernek jelen eljárását helyteleníti, s utasítja a belügyministert, hogy a ház 203. ülésében hozott határozata alapján a községi törvényre vonatkozó javaslatát haladéktalanul nyújtsa •be, és hogy mindaddig, mig e javaslat sorsa fölött a ház nem határoz, addig hasonló esetekben intézke­déseit tartsa függőben." Nyugodtan várom a ház határozását, mert hiszen ez nem ütközik a kiegyezési törvénybe (Derültség bal felöl.) és nem pártkérdés; á ház határozott és a határozat tiszteletben tartása a kérdés. Ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk hosszas helyeslés bal felöl.) Szapáry Gyula gróf belügymi­nister: Tisztelt ház! Én ugy fogtam föl az előttem szólott képviselő ur nyilatkozatát, hogy a kérdésben forgó tárgynak érdemleges elintézésére nézve a háznak határozatát provocálni nem kívánja; tisztán --csak figyelmébe ajánlja a háznak azon határozatot, j mely erre vonatkozólag a ház által hozatott e ha­tározat megújítását s ezzel összeköttetésben helyte­| lenités kimondását indítványozza. Az elsőre nézve helyeslem a tisztelt képviselő ur föiszólalását: mert j a községi törvény 135. §-a értelmében e kérdés tisztán administrativ kérdés lévén, s a kérdés elin­tézése ezen §. értelmében bizonyos föltételek és kellékek megtartása mellett a belügyministerre lévén bízva: ezen kérdésnek közigazgatási utón leendő elintézése a háznak jelenleg nem volna módjában. A kérdés tehát tisztán csak az. s az iránt fogom adni a feleletet: vajon miért nem teljesítettem eddig azon határozatot, melyet hasonló kérdésben a ház e tekintetben hozott. Mielőtt azonban erre nézve a képviselő urnák némely kitételeire válaszolnék, a tisztelt ház tájéko­zása végett a tárgyra vonatkozó adatokat mégis szükségesnek látom előterjeszteni; hogy megtudja a ház, hogy miről van szó ezen kérdésben, és vajon a sérelem az egyesek- és községekre nézve csakugyan oly nagy-e, mint a képviselő ur mondotta. Szó van nevezetcsen arról, hogy oly pusztai terület, mely áll 15.000 holdból, fizet 380.000 forint adót, melyben 91 lakóház van, melyben 1.120 lélek lakik, mely­ben 52 önálló földbirtokos van, mely pusztai terü­letek mintegy 6 mértföldnyire feküsznek azon köz­ségtől, melyhez tartoznak, hogy ezen pusztai terü­let a községi törvény 135-ik §-a értelmében jogo­sítva vannak-e arra. hogy községgé alakulhassanak vagy nem. Ugy láttam, hogy ezen területek megfe­lelnek azon követelményeknek, melyeket a községi törvény magában foglal, és igy nemcsak hogy jo­! gositva voltam; de kötelességem is volt a pusztai lakosok ezen kérvényét meg nem tagadni, (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) A községi törvény idézett §-ának végső bekez­dése ugyanis azt mondja, hogy ha be van bizonyítva mindaz, a mi a fönebbiek szerint bebizonyítandó : az átalakulás meg nem tagadható. Én tehát, miután kimutatták a puszta birtokosai azt, a mit kimutatni kötelesek, nem tehettem, hogy az illető birtokosok ezen kívánságát megtagadjam. (Elénk helyeslés jobb I felöl) A képviselő ur azt mondja, és e tekintetben nagy vádakat mondott, hogy itt részrehajtás, ön­kénykedés van, és hogy akkor, midőn ezen kérvény a ház asztalán feküdt: tehát néhány nappal ezelőtt intézkedtem e tárgyban. Bátor vagyok e tekintetben kijelenteni, hogy a részrehajtás vádját, mint nem igazoltat, határozottan visszautasítom. (Elénk helyes­lés jobb felől.) Az önkénykedésnek pedig helye nincs, inert nem önkényszeruen, hanem a törvényben fog­lalt §. alapján nem tagadhattam meg a kérést. (Ugy van! jobb felöl.) Hogy pedig csak néhány nappal ezelőtt intéz­I tem el ezen ügyet, midőn e kérvény már a ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom