Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-328
328. országos ülés január 30. 1875. 243 Ha már most valaki azt kérdezi tőlem: mit értek éa az ország érdekeinek megfelelő ez irány alatt; alatta nem érthetek mást, mint azt, a mely Zimonyt az ország fővárosával minden nagyobb kerülő mellőzésével a lehető egyenes irányban köti össze. (Hehjeslés.) További részletekbe" bocsátkozni az ügy jelen stádiumában természetesen nem vagyok képes. Minthogy azonban az emiitett csatlakozásoknak keresztülvitelét én legalább az ország íerheltetése nélkül czélozom: természetes, hogy előre határozottan, praecise megállapítani azt az időpontot, mikor leend a kormány azon helyzetben, hogy e részben előterjesztést tegyen a háznak: igen nehéz. Én azt gondolom, hogy részemről elég azon ténynek constatálása, hogy igenis a kormány a mondott irányban tevékenységet kivánt kifejteni, tevékenységet fejt máris ki, s hogy e tekintetben tárgyalásokba bocsátkozni mindenkor kész vagyok; elég annak constatálása, hogy a kormány óvakodni kivan minden oly lépéstol, minden oly ténytől: a mely az előbb említett irányú csatlakozás létesítésének praejudikálna. Azt hiszem, hogy épen ez utóbbi körülményre czélzott egy tisztelt képviselő ur, midőn néhány nappal ezelőtt hozzám interpellatiot intézett, a melyben a vasutak csoportosításának kérdését a déli csatlakozások kérdésével hozta összefüggésbe. Biztosíthatom a tisztelt képviselő urat, hogy ezen két ügy igen laza összefüggésben van egymással. A mi a csoportosításokat illeti, ezek fontosságát tagadni — azt hiszem — senki e házban nem fogja. Alig múlt el 24 órája, hogy e háznak egy kiváló szónoka ezen csoportosítást mint oly módot és eszközt jelzé, mely által a jelenleg létező vasutak jövedelmezősége fokoztathatik. a mely által jelenlegi terheink alábbszállithatók. A kormány is át volt hatva mindenkor e nézet helyességétől, s azért már hat hónap előtt ez irányban tárgyalásokat kezdett meg. Hogy ezen tárgyalások eredményét még nem vagyok képes fölmutatni: az egyedül azon okban rejlik, hogy oly czéliránytalanul vezetett, oly czéliranytalanul egymásba ékezett vasut-vonalak csoportosítására vonatkozó tárgyalások véghetetlen sok nehézséggel találkoznak. De ezen körülmény talán nem jogosítja föl az interpelláló tisztelt képviselő urat arra, hogy ezen irányban követett eljárásomat, mint olyat állítsa elő, mely titkolódzó vagy takargató. Engedelmet kérek, az én eljárásom ez ügyben, mint minden másban, teljesen nyilt, mint egy nyitott könyv; tessék abba beletekinteni bárkinek, nekem, hála Istennek, eljárásomban olyan nincs, mit titkolni, mit takargatni volna szükségem. De hogy az ilyen tárgyalásokat nem ütöm dobra olyan embryo szerű statiumokban, mint a melyben most vannak, a melyben a részletekre nézve még alapos fölülvizsgálat, alapos utánkiszámitás szükséges: ez egyszerűen következése azon természetes; discretiónak, a melynek következtében ezen tárgyalásoknak mostani stádiumokban való közzétételére magamat sem hivatottnak, sem jogosítottnak nem tartom. Legyen a tisztelt ház meggyőződve, hogy ha sikerül end — nem tudom, fog-e sikerülni •—• .akár a csatlakozásokra, akár a csoportosításokra nézve oly megállapodásra jutnom, a melyet az országérdekében lévőnek találandok: nem fogok- késni az illető előterjesztés bemutatásával; a tisztelt ház bölcsessége lesz azután hivatva fölötte ítélni. Elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. (Helyeslés jobb felől.) Tavaszy Endre: Tisztelt ház! Én csak megnyugvással veszem, a mit a tisztelt minister ur a zimonyi vasútra nézve válaszolt. Azonban engedelmet kérek, hogy mégis egy észrevételt tehessek, épen egy körülményre nézve. Van ugyanis nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak egy kívánsága, a mire nézve a tisztelt minister ur nem nyilatkozott, és én épen e tekintetben óhajtanám a kormánynak véleményét ismerni: mert e körül fordul meg a zimonyi vasútnak kérdése. Igen sajnálom, hogy egy szóval sem emiitette a tisztelt minister ur az irányt, hogy vajon a Duna jobb-, vagy balpartján gondolja-e vezetendőnek e vasútvonalat ; mert ha ezen vonal nem a Duna balpartján fog építtetni: akkor &z egész vonal el van' hibázva, mely az országnak és a fővárosnak nem hasznára, hanem egyenesen kárára fog válni, a mennyiben a fővárostól a kereskedelmet el fogja vonni. Én tehát tisztelettel kérem a tisztelt minister urat, méltóztassék az egész országot e tekintetben megnyugtatni: ha vajon a tárgyalások ugy folytattatnak-e, a mint a lapokban érintve volt, hogy egy igen nagytekintélyű egyéniség oda igyekszik hatni, hogy ezen vasút, mely elhibázott vasutrendszerünket némileg még pótolni lenne képes, oly utón vezettessék, hogy Magyarország kereskedelmének kárára legyen. Kérem a tisztelt minister urat, méltóztassék e tekintetben megnyugtató fölvilágosítást adni. Szilády Áron S Tisztelt ház! Én is igen szeretném azzal kezdeni, a mivel az előttem szólott tisztelt képviselő ur kezdte, hogy megnyugtatást merítettem a minister ur nyilatkozatából; szeretném — mondom — azzal kezdeni; de nem kezdem, minthogy azzal kellene végeznem, a mivel ő végezte, hogy még sem nyert megnyugvást, s én is kénytelen volnék beszédem végén fölvilágosítást, megnyugtatást kérni. Ha én titkolódzással vádoltam a minister urat, engedjen meg, az a titkolódzás nem a nagyon természetesen, nyilvánosan nem történhető tárgyalások31*
