Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-327

228 327. országos ülés január 29. 1S75. nek és szükségesnek tartom. És itt ismét azon óhajtásomat fejezem ki, hogy ezen hátrányok reparatiója után azon különben nagy előnyök, melyek a vámszövetségnek föntartásában léteznek, a nemzetnek megóvassanak. Még csak kettőt kívánok megemlítem. (Halljuk \) Első az, hogy van ez ország nemzetgazdászati érdekeinek egy rákfenéje, mely az uzsora képében a ruralis népnek létét veszélyezteti, s melyet, ha nem lehet máskép, a theoriák árán is ki kell vágni, ki kell irtani. (Élénk, tartón tetszés.) Más népeknél is megfordult a példa, hogy az uzsoratörvények eltörlése után, ha oly nagymérvű bajok mutatkoztak, melyek, úgyszólván, egyenlő jelentőségűek a vagyon expropriatiojával, confiscatiojával : visszatértek az előbbi ösvényre, és az uzsorának bizonyos tekintetben ujabb korlátokat szabtak, és itt, a mint én tudom, nem tapasztalták azon veszélyt, melytől nálunk félnek, hogy a reális és solid tőkét ilynemű intézkedések által megfélemlítették vagy elriasztották volna. A solid tőke nem keresi, sőt iszonyodik az ilyen elhelyezésektől; itten nem anyujára a tőkeforgalom érdekéről, mint inkább oly üzérkedésekről van a szó, melyeket, méltóztassanak megbocsátani, bármily államban megtűrni, vagy a törvény oltalma alá helyezni lehetetlen. (Helyeslés.) A másik, mit megemlíteni kívántam, a docksok és a raktárak Pesten való fölállításának kérdése. Sokat tettünk Pest fővárosért és méltán; mert, a mit a fővárosért teszünk, azt az ország érdekében és a provincziák érdekében teszszük. De egyet elmulasztottunk, és ez, szerintem, a legfőbb: tudniillik az állam oltalma és közvetítése mellett létesíteni a közraktárakat, melyek a fővárosnak nagy mértékben lesznek képesek biztosítani azon előnyt, melynél fogva geographicus helyzetéből folyólag arra van hivatva, hogy a világ, de különösen a kelet forgalmának közvetítője legyen. Tartok tőle, hogy ha még sokáig késünk e kérdés megoldásával, a másutt ez irányban máris nagy mérvben megindult intézkedések éreztetni fogják hatásukat, s az egyszer elterelt forgalmat visszaterelni nem leszünk képesek. (Élénk helyeslés. Fölkiáltás: Máris elkéstünk!) És így, tisztelt ház, végére értem szerény előadásomnak, melynek hosszas voltáért ismételve bocsánatot kérek. (Halljuk]) Igyekeztem kimutatni, hogy egyoldalú eszközök, ha helyesen választatnak is . meg : bajainkból nem fognak bennünket kisegíteni, és hogy csak minden eszköznek, minden tényezőnek együttes és rendszeres kihasználása és fölhasználása menthet ki a bajokból. Részleteket és számokat idézni nem tartozik az átalános vita keretébe, és ennek követksztében azzal fejezem be előadásomat, hogy e haza szolgálatának födözése a budget tárgyalásának mielőbbi befejezését igényelI vén, az állami költségvetést a részletes tárgyalás I alapjául elfogadom. (Hosszasan tartó élénk éljenzés /) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Irányi Dániel: Tiszteit ház! Az álláspont, melyet a költségvetés irányában elfoglalok. oly távol esik attól, melyet az előttem szólott képviselő urak foglalnak el, ideértve báró Seunyeyt is, hogy nem csak fölöslegesnek, de sőt czéltalaunak is tartanám előadásaikra megjegyzéseket tenni; ép oly czéltalannak, mintha az, a ki más alapon, más anyagból, szilárd alapon és szilárd anyagból akar házat építeni, szóvitába ereszkednék azokkal, kik a meglévő • süppedékes alapon létező rozzant házat tatarozásokkal akarják kijavitni. Azért is mellőzve minden polémiát, saját álláspontom kifejtésére, saját nézeteim előadására térek át; csupán egyre, Pulszky Ferencz tisztelt képviselő urnák beszédére tévén kivételt. (Halljuk]) A tisztelt képviselő ur közösügyi lelkesedésében a magyar államiság kezdetét a közösügyi alkutól, tehát 1867-től számította. Ez lenne tehát az uj pusztaszeri kötés, ez a honalapitó-levél. Hiányzik ugyan a hét vezér, ki vérével erősítette meg azt; de nem hiányzik a hét bátor férfiú, ki a honalapitási évről vezetett számadásokat tentával erősítette meg: hiányzik ugyan Árpád a vezér; de nem hiányzik egy nemeslelkü férfi, ki az atyai örökséget egy fehér lóért adta cserébe ; csakhogy az örökség nem a tótoké volt, hanem a mienk, s a nagylelkű férfit sem Szvatopluknak hívják; hiányzik ugyan a tíz század, vagyis az ezredév; (Pulszky Ferencz közbeszól : De megjö!) de megvan a hét esztendő, szűk ugyan a nemzetre, de elég bőséges a honalapítók közül egynémelyikre nézve. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azonban szóljunk komolyan, mert a tárgy komoly. A tisztelt képviselő ur tehát azon közösügyi alkut nevezi a magyar államiságnak, mely ezen államiságot lényegesen megcsonkította, és azon évtől számítja Magyarország állami lételét, a mely évnél kezdődnek ama súlyos esztendők, melyeknek terhei alatt nyögünk, melynek gyümölcseit fájdalmasan Ízlelni kénytelenek vagyunk. A tisztelt képviselő ur jónak látta beszédének további folyamában minket, kik a szélső bal oldalon ülünk, figyelmeztetni, hogy nem mi vagyunk azok, hanem önök a túloldalon, a kik a nemzet többségét képviselik és bizodalmát bírják. Tisztelem én a többség jogait, és mint kisebbség meg szoktam hajolni előtte; de csak azon többséget tisztelem, a mely a maga eredetét tiszta és törvényes eszközöknek köszöni. (Helyeslés szélső bal felől.) Azonban azon többség, a mely legalább nagyrészt hol * erőszak, hol undok vesztegetésnek