Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

202 326. országos ülés jaauár 2S. 1875. ják annak föáozetét; de a mint az 1873-ik évi adószaporitások nyolcz millióról leszállították a rendes deficitet három millióra, hogy 1874-ben megint 7,700.000 frtra emelkedjék: épen ugy el fognak veszni az uj adók által szerzett milliók ha­zánk erejét meszsze túlszárnyaló, nagyhatalmi mi­nisteri budgetek örvényében, ha a ministerhim nem szakit az eddigi előirányzataival és pénzügyi eljá­rással, föl nem hagy oly vállalatokkal, melyek mint annyi pióczák szívták föl hazánk vérét, s azt soha vissza nem csöpögtették. (Igaz!) Tessék szemébe nézni a fejlődő pénzszükség követeléseinek már 1876-ban, a pénzügymínister számítása szerint, a fölmerülő deficit födözésénél, ha 15 millióval emeljük is a közadókat, de a ki­adásokat le nem szállítjuk. Oly elválaszthatlan kap­csolat létezik hazánkban az adófölemelés és a ki­adások apasztása közt, hogy nemcsak a rendkívüli, melyek alatt élünk, de a közönséges viszonyok mindennapi fölfogásának philosophiája is elég volna arra, hogy bevalljuk: miként az adóemelések foly­tatása a föntarthatatlan állami vállalatokra eddig fordított mindennemű üzleti költségek födözése vé­gett az állam hitelén nem segíteni, de azt végleg megrontani fogja; én legalább oly többséget e házban képzelni sem tudnék, mely azért emelné a közadókat, hogy továbbá is pazaroljuk a millió­kat államgépgyár-, államerdők-, államvasutak-, vas­művek- és bányáknak a valódi szükségnek meg nem felelő fölösleges üzleti költségeire, és menthe­tetlen könnyelműséggel foszsza meg államunk köz­hitelét legbiztosabb életrugójától: a nép áldozat­készségétől. Az 1873-ik évi adóemelések, ilynemű tetemes megtakarítások nélkül, az állam üres zse­beire csakis — mint tapasztaljuk — palliativ fol­tokat varrogathattak; magam kívántam, hogy a pénzügyi bizottság szállítsa le még négy millióval a tervezett üzleti kiadásokat: nem felelt meg e vá­rakozásnak : tekintve azonban a ministeri előirány­zatok iránt eddigi engedékenységét : abbeli megelé­gedésemet el nem hallgathatom, hogy a födözet iránti habozásával drastice, az ország színe előtt rá világított az eddigi gazdálkodás árnyékaira, me­lyeket ugyanazon hírlapok éveken át takargatni igyekezték, mely lapok eddig magasztalták, most kisebbítik a pénzügyi bizottságot: mert fölébreszté valahára azokat, kik gondtalanul az államkölcsönök és emelt közadók puha párnáján édelegtek. (Igaz! Igás! bal felöl) Meg fogja a tisztelt ház engedni, hogy az ál­lamköltségvetés némely részleteit röviden fölemlít­hessem annak bizonyítására, miszerint a ministe­rium, ha a 204 millióra rugó rendes szükséglet rovatait az elhárithatlan szükség szempontjából új­ból átvizsgálná: már 1875-re annyit megtakarít­hatná, mennyi a rendes hiány megszüntetésére kí­vántatik. Az államvasutak üzleti központi szerfölött szá­mos felügyelőségre 687.390 frt a külszolgálat! személyes kiadásokra 2,026.660 írt. és a dologi kiadásokra. 2,722.300 frt, és így az államvasutak üzleti kiadásaira 5,436.350 frt. már a pénzügyi bizottság törlései után, irányöztatik eiő, a bruttó-jövedelem pedig 8,100.000 írttal, a minister javaslata szerint, vétetetett föl. E szerint maradna netto-bevétel 2,664.000 frt, hanem csak a papi­roson. Mert az 1873-ik évi zárszámadások folytán az akkori budget-törvény által kilátásba vett 3,329.000 frtnyi netto-bevételből csak 1,198.000 frt tettleg jött be, mely összegből a rendkívüli be­ruházásokra 575.600 frt adatott, ki. 1874-ik év­ben pedig egy krajezár sem szolgáltatott az állami pénztárba: ugy, hogy az állam azon 130 milliótól járó kamatokat, melybe az államvasutak kerültek. mindig más forrásokból födözni kénytelen. Nem vi­lágos jele-e ez annak, hogy az előirányzott üzleti költségek messze túlszárnyalják a valódi szükségle­tet, és igen helytelen arányban állanak a vasúti forgalomnak az utolsó két év alatt több mint egy­harmadával csökkentéséhez ?. Hogy csak egy példát, említsek: a külszolgálat személyzeti kiadásai közt a hivatali- irodai és útiköltségek 558.105 írttal irányoztattak elő, (Élénk mozgás.) tehát 130 mért­föld után egyre esik 4.300 frt. Ezen szám világot vet a többiekre. Ily heryzetben a pénzügyi bizott­ságban azt indítványoztam, hogy az államvasutak üzlete bérbe adassék, addig pedig az előirányzott üzleti kiadásoknak egy tizedrésze 500.000 írttal Javaslatom azon sallangos elmélettel hogy az államvasutak hivatalból! töröltessék. némittatott el. igazgatása szükséges, miszerint a tarifíá, az üzlet vezetése a többi vasutakkal! versenyzése kérdései­ben mintegy irányadó mintául szolgáljon: holott a gyakorlati embernek épen az állami üzlettől méltán borsódzik a háta. (Helyeslés és derültség.) Ily üres doctrinával az államvasutak költséges igazgatása hibáiból alakult gonosz állapot fölött mintegy igno­rantiát affectálni: nem vezethet pénzügyi helyzetünk rendezéséhez. Az államgépgyárra 540.000 frtnyi kiadás és épen annyi födözet irányöztatik elő, csakhogy a kiadásokat készpénzben kell fizetni a födözet pedig a pénzügyministernek a készlet érté­kében mutattatik be. Midőn ezen gyár fölötti tárgya­lások alkalmával a pénzügyi bizottság kebelében e gyár igazgatójához, ki Helvétiából ide jött, azon kérdést intéztem, hogy hová lett azon 750.000­frt, mely az eladósodott gyárnak a volt pénzügy­mínister által kölcsön adatott, szóról-szóra azt vá­laszolta: e pénz megvan a munkásoknak fizetett napibérekben és általuk dolgozott készletekben. | (Mozgás.) Mióta e gyár az állam birtokában van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom