Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-326
326. országos ülés január 28. 187-%. 203 roppant deficittel dolgozott; a -minister és a pénzügyi bizottság azt el is akarnák adni, de azon nézetből kiindulva, hogy üzletben nem tartott gyár vevőre nem akad: a kérdéses dotatiot engedélyezendőnek vélik; ezt négy év óta hallom, és igy hazánk adózó polgáraival szemben méltánytalanságnak tartom, miszerint e drága föntartás költségeit emelt adók által födözzék, hogy egy év mulva e gyárral ott legyenek, hol ma vannak. Az államerdők czime alatt a rendes kiadások 5,101.273 írttal, a bevételek 7,502.980 írttal: és igy a netto-jövedelem 2,401.707 írttal irányoz tátik elő, az 1873-ik évi zárszámadások szerint az akkori költségvetési törvényben 4,764.000 írttal kilátásba helyezett nettojövedelemből 528.700 frt jött be tettleg, ehhez adva a termesztmenyek és anyagok ez évi gyarapodását 526.300 írttal, mutatkozott összes jövedelem 1,055.000 frt. Az államszámvevőszék egyszersmind a mínisteriumot arra figyelmeztető, hogy, mintán a készletben lévő termesztmények és anyagok értéke az 1873-ik év végével máris 5,730.000 írtra emelkedtek, ezen termesztményeknek évrőlévre fokozódó szerfölötti fölhalmozásából csakis igen kétséges értékgyarapodás származik. Ezeknek nyomán a pénzügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy a haszon- és tűzifa vágása az államerdőknek csak azon részeire szoríttassák, hol ezt a már megkötött szerződések vagy szolgálmányok okvetetlen követelik; a többi vágások liaszonlata ideiglenesen beszüntetvén, a készletben lévő fatermesztmények adassanak el: mi mellett az előirányzott üzleti költségeknél másfél millió frtnyi levonásokat eszközölni lehetne, a nélkül, hogy a födözet összegét le kellene szállítani : sőt ez mindenesetre kedvezőbbé válna, ha az 5,733.000 frtnyi készletből csakis két millió frtnyi értékű fa adatnék el. Átalán el nem hallgatom azon észrevételemet, hogy ama bureaukratikus ellenvetés vagy állítás, miszerint az üzleti költségeknek minden leszállítása a bevételt is kisebbíti: rendesen nem alkalmazható, főleg nem az állami üzleteknél; mert hiszen akkor megfordítva, az üzleti kiadások emelkedése maga után vonná a bevétel szaporítását is, ezt pedig a magyar állami vállalatok évről-évre kereken megczáfolták mert a mennyivel több a rájuk fordított költség, annyival kevesebb a tiszta jövedelem. (Halljnkl Hattjulil) Igy 1873-ban a 9,646.000 írttal beállított erdőkezelési költségek 280.000 írttal szaporodtak: ellenben a 14,411.000 írttal előirányzott bruttó-jövedelmek 3,560.000 írttal kevesbedtek. Ugyanaz történt az állambányászatnál, melynél a budget-törvényben megállapított üzleti költségek tettleg 1,421.000 írttal nagyobbak voltak : az előirányzott bevétel pedig 873.000 írttal csökkent. E bányászat, czime alatt a rendes kiadások 12,004.996 írttal, a bruttó-bevétel 12,075.081 írttal, tehát a tiszta jövedelem 70.085 írttal irányoztatik elő a bizottság véleménye szerint: mert a minister 14.454 frtnyi veszteséget tervezett. így 1873-ban a tényleges pénztári kezelés szerint a veszteség 2,390.000 írtra rúgott, melyből a fémbányászatra 1,333.000 frt, a vasművekre 414.000 frt. a kőszénbányákra 369.000 frt -veszteség esett, mely megint nagyobb, ha a nemes érezbányászatná] készletben lévő 4,892.000 frt, a vaskohászatnál 6,536.000 frt, és a kőszénbányászatnál 453.800 frtnyi készlet ezen árak után — mint valószínű — nem értékesíthető. Miután a bányászati üzlet évek óta veszteséggel folytattatott, és a pénzügyminister indokolásában maga elismeré, hogy mind a fém-, mind a vasbányák folyó termeléseit sem adhatá el, és a tisztelt ház már több izben hívta föl a mínisteriumot, hogy a vasműveket mielőbb eladás utján értékesítse, a fémbányászatnál pedig az üzemet jelentékényen megszorítsa : én a pénzügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy a diósgyőri vasgyár, melynek üzemlete 1873-ban is 694.500 frtnyi veszteséggel folytattatott, a melyet más forrásból, alkalmasint az adóbevételekből födözték: folyó évi április l-jén szüntessék meg, a többi vasműveknél és a fémbányászatnál pedig az üzleti költségek egy millióval szállíttassanak le, és a helyett a készletben lévő réz és vas adassék el; mert meg nem tudom fogni, hogy a folytonos üzíetpangás és annak daczára, hogy az államvasművekben termelt nyers vas egy mázsájának költsége négy forintra rug, holott az harmadfél forinton közönségesen megvehető: a szűkölködő állam ily roppant veszteséggel szaporítsa az úgyis szerfölött fölhalmozott készleteket. (Helyeslés hal felől.) Végtére az államlótenyészintézeteknél 1873-ik évben 1,313.000 frtra rug tettleg a hiány, a jelen előirányzatban a bizottsági megtakarítások után 482.761 írttal vétetett föl a deficit. Én teljesen elismerem ezen intézeteknek átalános jótékony befolyását; de azt hiszem, hogy, szemben azon 55.000 hold földdel, melynek jövedelme ezen ménesek föntartására szolgál, és melynek kezelési és gazdasági kiadásai 842.000 frtra emelkedtek: további tetemes megtakarítások a statusgazdászat ezen ágazatánál is eszközöltethetők. (Helyeslés bal felől.) Ezeket a megtakarítások lehetőségére nézve kiemelve, azt várom a ministeriumtól, hogy, miután a rendes szükségletnek a folyó jelen közjövedelmek általi födözését, a teendők legfőbbikére, viszonyaink kényszerítő hatalma emelé, ezen hatalom uralkodása alól el nem fogja magát vonni a jelen ministerium, mely a pénzügyi förgeteg közeledésénél a kormány rúdját azért vette kezébe hogy a jelen döntő perezeiben eszközlendő siker által hazánknak menekülést szerezzen a jövő bizonyos ve26*
