Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-326
mm 326. országos ülés január 28. 1875. 201 kereskedelmire 395.000írt, és igy tovább; csak maga a honvédelmi ministerimn már 90.000 frtra vitte. Nemzeti életünket aligha érte nagyobb gonosz nyolcz század óta, mint a bureaukratia ezen túlíró befolyása, mert discreditálta a parlamentalisiirest: mintha ez csakis egy roppant költséges bureaukratia erejére támaszkodhatnék. Igaz, hogy ez alapja a ministeri centralisatio- és mindenhatóságnak, — és erre törekedtek az általam emiitett pesti centralisták, •—• de ellentéte a parlamentáris kormányzatnak, a mint ez Magyarországban, nemzetünk geniusa és jelleme szerint, tettleg kivihető. Érezték is ezt az 1867-ik évi ministerek, kik, midőn az 1868-ik évi budgetek, mint az osztrák budgetek hasonmásai ellen, mindjárt a pénzügyi bizottság kebelében kifogást tettem, azt válaszolták: hogy számba vévén azon kímélet igényeit, melyre a ionálló viszonyok megoldásánál figyelmezni kell, ilynemű, de csak ideiglenes budgeteket előterjeszteni kénytelenek voltak. — Sürgettünk évről-évre egy normális államköltségvetést, mely Magyarország szűkölködő pénzügyi állapotához alkalmazandó, és a ministerium mai napig sem tudott kibontakozni ezen budgetek hinárából, melyek az alárendelt ministeri közegek, különösen a számvevőség által, a régi mustrák szerint, folyvást összeállittatnak. Nem a jelen ministeriumot vádolom, mely alig hogy a kormány rúdját kezébe vette, máris államköltségvetéseit előterjeszteni kénytelen volt, és igy a volt ministerimn által már előkészített budgeteknek komolyabb átvizsgálására ideje sem volt, mint ezt maguk a ministerek is a pénzügyi bizottságkebelében említették; hanem keresem a hibát eddigi közigazgatási rendszerünkben, mely a helyhatóságokat, mint az ország polgárai és a központi kormány közt közbenjáró közigazgatási testületeket nem tűrvén, minden elgondolható ügyekre kiterjeszti a központi kormánynak közigazgatási hatását. — Birjuk azonban máris a jelen ministerium ígéretét a valóságos decentralisatio iránt és miután ezen igéret valódi értelmének meghatározása ez értelemben működésének megindítása a czél, azt hiszem, hogy a jelenleg fönforgó körülmények közt a ministeriumnak most legközelebb két főföladata van; először addig, inig a javaslatba hozandó reformok a végrehajtás stádiumába léphetnek: tetemes megtakarítások által az államháztartási egyensúly helyreállítását előkészítem, azután a közigazgatás eddigi rendszerére nézve oly gyökeres intézkedéseket és reformokat javaslatba hozni, hogy az államháztartás egyensúlyának íöntartása jövőre biztosittassék. Ezen föladat megoldható, ha a ministerium hazánk érdekeinek magasságára emeli férfias akaratát, és elhatározza magát, akarni a parancsoló szükség kellékeit; de meg nem oldható, ha azt nem birja akarni. A véletlen vagy optimismus ideje lejárt, az rajtunk többé nem segit. EÉFY. H. NAPLÓ. 181. XIV. KÖTET. a commoditás politikája nekünk már halál; minket csak a cselekvés menthet meg. (Helyeslés.) Midőn a pénzügyi bizottság az 1873-ik évi államköltségvetés iránti jelentésében azt monda, hogy az ország közhitelének érdekei parancsolólag követelik, hogy az állam rendes szükségletei a közjövedelmekben teljes födözetet találjanak : egyszersmind határozottan ajánlá, hogy a legüdvösebb, a leghosszasabb beruházásokat sem szabad az erők tulfeszitésével megszerezni, és hogy pénzügyi helyzetünk tetemes megtakarításokat követel. Ezen vélemény egyik részének megfelelőleg a képviselőház oda utasította a pénzügyministert, hogy a rendes szükséglet födözeténéi mutatkozó 8,360.425 frtnyi hiány elenyésztetése végett részletes javaslatokat terjeszszen elő az állam rendes jövedelmének oly mérvben fokozása iránt, hogy az összes rendes kiadások a folyó jövedelmekhői fedeztethessenek, a mint is ennek nyomán a törvényhozás a ház-, a jövedelem- és a személyes kereseti adók, ugy a bélyeg és illetékek fölemelése által az 1873-ik évi rendes hiány leszállittatott 3,717.167 frtra. Ez adónemek ily jelentékeny fölemelése daczára az 1874-ik évre előirányzott rendes hiány megint 7,772.356 frtra rúgott nemcsak azért, mert a legújabb kölcsönkamatjait be kelletett állítani; de főleg azért: mert az akkori ministerium által a budget összeállításával megbízott bureaukratikus személyzete az eddigi budgetek ösvényén maradva, az államménesekre, államépitkezésekre, államvasutakra. államgépgyárra, államvasművekre és kőszénbányákra derüre-borura irányozta elő a milliókat, és igy a pénzügyi keserű kínoknak még ezen mellék-, de mély kutforrásait beszüntetni sem tudta; sőt az 1875., 1876. és 1877-ik évekre a kilenczes bizottságnak benyújtott tájékozási álíamköltségvetési javaslatok által a jelen ministerium budgetjének irányt adni törekedett, a mint az 1875-ik évi nem a kilenczes bizottság véleménye, de ezen tájékozó budgetek szerint kimutatott költségvetésnek rendes szükséglete hét millió, a rendkívüli 21 milliónyi hiányt mutat. Mit jelent ez? azt, hogy kormányunk eddig pénzügyi helyzetünknek szem előtt tartása nélkül állapította meg előirányzatait, és ha a jelen ministerium a legszigoruabb takarékosság szempontját nem fogja vaskézzel érvényesíteni, hazánk pénzügyi viszonyaink kényszerítő hatalmának áldozatul esni fog. Államháztartásunk rendezése azon örökös alap, azon mellőzhetlen „sine qua non", mely nélkül, akárhol kezdjük a teendőket: boldogulni sohasem leszünk képesek; nincs törvényhozás, mely a nélkül államunkat fenyegető sors kerekét meg tudná akasztani. A mínisterinm azt hiszi, mint látszik, hogy a deficit beszüntettetésére szolgálni fognak az uj adók. Kereken tagadom: némileg segíteni fog26