Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
192 325. országos ülés január 27. 1875. én azt hiszem, hogy a függő nagy kérdések, a bankkérdés, kereskedelmi szövetségünk megújítása, közlekedési s vasúti ügyeink rendezése, de akármely fontosabb kérdés megoldásához a siker nagyobb reményével fogunk foghatni: ha azt az állam szükséglete födözésének napi gondjai alól menten, nyugodt kedélylyel, s önerőnkben gyökeredző, abból kifolyó bizalommal teendjük. Nézetem szerint most vetjük meg a helyesebb, •előrelátóbb pénzügyi és közgazdászati politika alapját, midőn az államháztartásunkban beálló hiány födözéséről jövedelmeink fokozása által gondoskodunk. S ha majdan a helyes és czélszerü pénzügyi és közgazdászati politika megtermendi, a mint, meggyőződésem szerint, meg fogja teremni a maga gyümölcsét : akkor adórendszerünknek ehhez képest leendő módosításáról is gondoskodhatunk. Ezekben röviden vázolva elvi álláspontomat, az 1875. évi államköltségvetés, s az állami jövedelem fokozását czélzó, a költségvetés szükségleti részével szoros összefüggésben lévő adótörvényjavaslatokkal szemben, még csak azon óhajtásomnak adok kifejezést : vajha a helyzet rendkivüliségének érzete rendkívüli elhatározásokat érlelne meg bennünk, hogy az állam szorongatott helyzetének áldozatul hozva előszeretettel ápolt eszméink, sőt szónoklati hajlamainkat is, az 1875. évi költségvetés mielőbbi, eddigi szokásainktól eltérő gyors elfogadása hirdesse ki nem halt hazafiságunknak önmagunk fölött kivívott győzelmét. (Helyeslés jobb felől.) Péchy Tamás : Tisztelt ház! Előttem szólott tisztelt képviselőtársam azt monda, hogy a kormány a tettek mezejére lépett, és ezért elfogadja a költségvetést és az adó-törvényjavaslatokat is. Én egészen ellenkező nézetben vagyok ; én a tetteket nem szavakban kérésen, hanem valóságos tettekben, s mintán ilyeneket nem látok a költségvetésben, nem szavazhatom meg azt. A párt, melyhez tartozni szerencsém van, mint Móricz barátom megjegyzé, — a mi különben köztudomású dolog, — mindig elfogadta áíalánosságban a részletes tárgyalás alapjául a ministerek által beterjesztett költségvetéseket. Elfogadta azért, mert azokat ugy tekintette, mint az államháztartás folytatására mulhatlanul szükségeseket, s normális időkben meg nem tagadhatta; de most nem fogadhatja cd azért, mert a jelenlegi költségvetés épen olyan, mint a milyenek voltak az eddigiek, a melyeket elfogadtunk. Igen különös, de azon időköz, a mely a legközelebb letárgyalt költségvetés és mostani közt lefolyt: megtanított bennünket, megtanította az országot, meg a képviselőházat is arra, hogy azon a módon, a melyen eddig a gazdálkodás folyt, azt tovább folytatni nem lehet; azért küldött ki a képviselőház bizottságot, hogy a helyzeten segíteni igyekezzék ; a jelen költségvetés pedig oly modorban terjesztetett be, mintha nem is léteztek volna ezen aggodalmak, mintha azon bizottság terveket nem is dolgozott volna ki; beterjesztette tehát a költségvetést oly modorban, mint azelőtt, a mi a jelenlegi időknek egyátalában nem felelhet meg. (Helyeslés bal felöl.) Ha azon bizottság által tervezett gyökeres átalakításokból csak valami is létesíttetett volna: a költségvetésben már annak visszatükrözve kellene lennie. De miután nincs semmi : nem lehet egyebet következtetni, mint azt, hogy azokból a ministerium mit sem akar életbeléptetni. Én pedig tetteket óhajtok látni, s azért, mert most van idő arra, hogy tettek által addig, — a mint a tisztelt pénzügyminister ur is emiitette, — föntartsuk az: államot: a mig azon valósággal és gyökeresen segíteni lehet; ezt pedig, nézetem szerint, máskép nem lehet tenni, mint ugy, ha a költségvetés olyan lesz, hogy az állam financziális állapotát föntarthatóvá tegye : azért részemről oly kormányt kívánok, a mely az ország ezen óhajának megfelelni képes, s azért megtagadom jelenleg a költségvetést. De megtagadom még azért is, mert a kormány még azon elvnek sem tett eleget, melyet eddig mindenki hangoztatott a házban, hogy a szigorú takarékosságot kövesse; mert hiszen önmaga hozzájárult a pénzügyi bizottság által tett 7,824.428 frt direct törléshez a rendesek és rendkívüliek rovataiban, mely törlés pedig valóságos leszállítást okoz a költségvetésben ; mert én az oly törléseket nem is vettem figyelembe, melyek valóságos leszállítást nem okoznak, és ezt a valóságos leszállítást a ministerium a saját maga által beterjesztett költségvetésben eszközölhetőnek vélte, a nélkül, hogy ez által az állam közigazgatási rendszere szenvedne, s ezzel bebizonyította, hogy midőn a költségvetést kidolgozta, a takarékosságra a hajlam benne meg nem volt; már pedig, véleményem szerint, ha a kormányt a takarékosság nem vezérli: más útra nem mehetünk, mint az adófölemelés útjára, melyre én részemről menni nem akarok. (Helyeslés bal felöl.) Nem fogadhatom el a költségvetést azért sem,. mert a kormányt ugyanazon elvek vezérlik ma is,, melyek vezérelték azelőtt. Eddig az egyik évi költségvetésben a hivatalos személyzetet szaporították, a másik évi költségvetésben a fizetéseket emelték, azután ismét a személyzetet szaporították, majd. ismét a fizetést emelték, s igy ment ez évről-évre,, és igy nőtt a mi államháztartásunk szükséglete ily nagyra. Én már most azt vártam a kormánytól, hogy,. miután kétségtelenül bebizonyult az, hogy túlságos azon személyzet, melyet az állam kormányzatának vezetésére tartunk, és ezek némelyikének túlságos i a fizetésük vagy a személyzetet, vagy a fizetést.
