Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
325. országos ülés január 27. lS7. r >. 193 vagy mind a kettői redukálni fogja ; de még ezt sem tette. Államháztartásunk egyik fő baját okozza az, hogy nálunk minden előleges tervezetek nélkül történtek az építkezések, történtek a vásárlások ugy, hogy midőn valamely építés iránt a számitások, a tervezetek beterjesztettek: azok oly csekélyek voltak, hogy elfogadhatóknak mutatkoztak, s csak később tűnt ki, hogy a megszavazott összeg csak előpénz volt. Most is ez történik. Midőn ezelőtt három évvel a vámház építési tervezete benyujtatott, a költség 850.000 írtban volt előirányozva, később fölemeltetett két millióra, most már éjjen 3.200.000 írtra megy, sőt, a mint a pénzügyi bizottság előterjesztéséből világosan látható : maga e bizottság csak hosszas utánjárás után tudta meg, hogy a pénzügyminister által beterjesztett költségvetésben nincs beim azon 264.000 frtnyi összeg, mely az épület teljes befejezésére szükséges; tehát a mostani költségvetés agy adatott be, hogy a képviselőház, a pénzügyi bizottság, az ország meg sem győződbetett arról, hogy a vámház befejezésére valósággal menynyire van szükség, s a bizottság volt kénytelen újra számítva bevezetni e többletet a kiadások közzé, honnan kimaradt. Ez volt a régi hiba, ez a mostani is ; én pedig ezen gazdálkodásnak egyszer valahára végét akarok vetni. De látom ezt más dolgokban is, hogy ugyan ugy gazdálkodik a kormány, mint ezelőtt. Adnak és vesznek, a nélkül, hogy az ország erre fölhatalmazást adott volna. Tapasztaltuk, hogy az országnak telkei vannak, melyekről eddig nem tudtunk semmit, s azt se, hogy kerültek birtokába. Ezek most eladatni szándékoltatnak és praeliminálják az öszfezegeket. De csak azért adatnának el, hogy ismét más telkeken építkezések történjenek, melyeknek építésbe vételéről csak akkor értesülünk, midőn a pénzügyi bizottságnak az építési számla terjesztetik elő. (Halljuk! bal felöl.) Ez még mindig a régi eljárás, és ez nagy tényező volt arra nézve, hogy oda jutottunk, a hol vagyunk. Látom most is azt, a mi a régi időben, még Kerkapoly ur ministersége alatt szokás volt az, hogy az egyik vagy másik pénztárból kivették a pénzt, és megvonták azt azon rendeltetésétől, melyre az eredetileg szánva volt. így például a sorsolási kölcsön, melynek rendeltetését a törvény szabályozza: szintén azon helyzetbe jutott, hogy egyszer, midőn azon költségeket kellett volna födözni, melyekre ezen pénz tulaj donkép rendeltetve van, a pénztárban semmi pénz sem volt, nem azért, mintha kifogyott volna, hanem azért, mert annak pénzeit más czéíra fordították. Én, tisztelt ház, ezen eljárást akkor sem helyeseltem. A ház maga is hibáztatta,-mert hiszen volt erről szó, midőn a hírneves „gyümölcsöző befektetéseket' 1 az akkori pénzügyE&fV. H. HAPLÓ. 18;-!. XIV. KÖTET. minister itt fölemlítette. De most azt látom, hogy ismét ugyanazon gazdálkodás járja, mert az állampénztár kénytelen ismét födözni a Margit-szigeti híd- és a dunaszabályozásra szükséges 2,230.000 forintot azért : mert a sorsolási kölcsönt képező pénztárban a pénz, melynek ott kellene lenni, nincs meg. Már, tisztelt ház, ilyen eljárások után én részemről a költségvetést átalánosságban sem fogadhatom el: mert nekem egyszer már nem szavak kellenek, hanem tettek. Magára a költségvetésre is van egy észrevételem. Az igen tisztelt pénzügyminister ur azt mondja exposéjában, melyet most is előterjesztett, és melyet a pénzügyi bizottságban is kifejtett, hogy a múlt évi deczember végén az állampénztárban 12,554.620 forint volt; ezenkívül előlegkép kifizettetett 9,500.000 forint, 32,000.000 forint pedig az államkölcsönből van még. Ez tesz 54.054.620 írt, és azt mondja a pénzügyminister ur : a deficit, a mint az már a pénzügyi bizottság által jelenleg leszállittatott: 25,495.517 írtra teendő. Véleményem szerint, ha e két összeg így áll, és ha áll az, a mit a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban és itt is előterjesztett, hogy ezen hiány födözésére vannak ezen összegek készletben: akkor 1876. január l-jén 28,599.103 írtnak kell a pénztárban lenni. Hogy ezen számitásom nem téves, azt mutatja az is, hogy ha más utón akarok próbát tenni : akkor is ez az eredmény jő ki. A rendes bevétel az előirányzat szerint 204,000.000 a rendkívüli 5,024.000, a hitelpénztári műveletekre 9,154.912 frt, összesen .... Kassamaradvány 12 millió, mint mondám, az előlegezésekre 9y 2 millió : megvan még 32 millió, az egész tehát 272,256.148 forint; kell pedig 1875. évre rendes, rendkívüli és hitel- és pénztári műveletek kiadására 243,697.045 frt, tehát maradványnak kell lenni 28,599.103 írtnak, mint előbbi számításomban is mondám. A pénzügyminister ur, a mint látom, fejét tagadólag csóválja. Tudom, hogy miért. Ugyanis azért, mert a pénzügyminister ur azt véli, hogy én semmi figyelembe sem veszem, hogy még 1874-re külön pótkezelés is van. Igenis figyelembe veszem; de a pénzügyminister ur beterjesztésében azt mondja, hogy a hiány födözésére állnak készen ez összegek. Tehát neki combinatióba kellett venni a pótkezelést; de ha nem vette is combinatióba : nem képzelem, legalább az eddigi tapasztalatok után nem képzelhetem, hogy e pótkezelés 14 milliónál többet emészszen föl. A legfőbb kiadások az év folytán már megtörténtek, és a pótkezelésben ép ugy vannak bevételek, mint kiadások. Az én vélekedésem és a pénzügyminister ur beterjesztése szerint 1876. január elején a pénztárban kell lenni 28,559.103 írtnak az 1875. évi költségek födözése után. 25
