Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-325

190 225. országos ülés január 37. 1875. János tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Bujanovics Sándor: Tisztelt képviselőház! (Halljak'.) Mióta az utolsó évek kedvezőtlen pénzügyi eredményei föltüntették államháztartásunknak szomorú állapotát, különösen mióta ezen háznak pénzügyi bizottsága, az 1873-ik évi állami költségvetésről szóló átalános . jelentésében pénzügyi gazdálkodásunk rendszertelenségét élesen elitélve, teljes meztelenségében tárta föl pénzügyi helyzetünk súlyos bajait, s kimutatá egy uj és helyesebb pénzügyi gazdálkodási rendszer, s előrelátóbb pénzügyi és közgazdászat! politika követésének elodázhatlan szükségét: - - azóta pénzügyeink rendesése képezi már két éve, és méltán majdnem kizárólag a közvélemény aggodalmainak és törekvésének legkiválóbb tárgyát, s átalánossá vált a meggyőződés e házban, ugy mint e házon kivül, hogy állami hitelünk, közgazdászat! fejlődésünk megmentése érdekében pénzügyi helyzetünkön javítanunk, államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására nélkülözések, sőt áldozatok árán is komolyan törekednünk kell, —• kell pedig ezt tennünk gyorsan, habozásés halogatás nélkül. Hogy ezen czél elérésére csupán az államháztartásunkban eszközlendő megtakarítások önmagukban véve elégtelenek, hogy állami szervezetünk egyszerűsítése és átalakítása mellett gondoskodnunk kell, és pedig rögtön bevételeink fokozása, uj jövedelmi források megnyitásáról, hogy karöltve ezen okvetlenül szükséges intézkedésekkel helyes pénzügyi és közgazdászat! politika követése által a jövőbeii adóképességünket gondosan növelnünk, jövedelmi forrásainkat táplálnunk kell, — s hogy csak mindezen tényezők egymást sikeresen támogató együttes működése, főleg pedig az e czélra törekvő gyors és sikeres tevékenység leend képes megmenteni az önálló állami fönállásunk lehetősége iránt megingatott hitet, igazolni az alkotmányos intézményeinkbe helyezett bizalmat, lesz képes eloszlatni az élet és fejlődés képességünk, söt talán hazafias érzelmeink iránt is uralkodó, állami hitelünket aláásó aggályokat: ebben ma, az előtanulmányozásnak ] szentelt oly hosszú idő letelte, a baj kutforrásaít i földerítő, s az orvoslás különböző módszerei iránti javaslataikban, a törvényhozási beesés anyagok egész tárházát magukban foglaló, rendes és hiteles bizottsági jelentések tanulmányozása után, ugy hiszem, aligha fog valaki e házban kételkedni. Tanulmányoztuk állami szervezetünk minden kérdését hosszasan, behatóan és részletesen, nem , riadtunk vissza rendkívüli és kivételes intézkedésektől sem, minő a 2l-es bizottság kiküldetése vala, — a tanulmányozás földerité ugyan a helyzetet s annak _ okait, sok tekintetben kijelölte a jövő tevékenységének irányát: — de az intézkedések ' rendkívüli és kivételes természete, a föltárt sok sötét, számos tulsötét kép, főkép pedig a tények nélkül föltartóztathatlanul mnló idő csak fokozta helyzetünk súlyos voltát; mert az idő multát, a tények hiányát nem pótolta, nem pótolhatta a nyert anyag becse. Föltárult előttünk bajaink kútforrása: erőnk túlbecsülése állami intézményeink létrehozásában, beruházásaink eszközlésében ; — de e baj fölismerésével a végletekre oly könnyen hajló természetünk, a higgadt, férfias és gyors cselekvés, a mentő tények helyett, már-már tért nyitott egy nem kevésbé veszélyes érzelemnek: a csüggedésnek. És a hazafias aggodalmak és töprengések eme hosszú korszaka létrehozott egy uj nagy bajt , gyöngiíé országszerte a parlamentalismus üdvös volta iránti hitet, megingatá a közvéleménynek működéseink sikere iránti olyannyira szükséges bizalmát, melyet csak gyors cselekvéssel, nagy elhatározással állíthatunk helyre. (Helyeslés jobb felől.) Ezen előzmények után én nem titkolhatom el, tisztelt ház! örömömet a fölött, hogy a consiliumnak vége; nem titkolhatom el örömömet a fölött, hogy ezen törvényhozási eredményekben oly meddő országgyűlés, legalább most, léte alkonyán, a nehéz bár, de szükséges komoly munka terére lép: nem tagadhatom meg elismerésemet a pénzügyminister úrtól, a ki a helyzet súlyát fölfogva, az olyannyira. szükségesnek elismert nagy munka, államháztartásunk rendezésének a valódi hazafiság önmegtagadásával áldozatul hozta nyugalmát. S minthogy én az egyensúly helyreállítását állami létünk megmentése, közgazdászat! fejlődésünk biztosítása érdekében a legkomolyabb és legfontosabb föladatnak tekintem, e föladatot pedig csakis kiadásaink apasztása és jövedelmeink nagyobb mérvű fokozása által tartom a jelen pillanatban elérhetőnek : én a takarékosságot, mint állami gazdálkodásunk alapelvét, s bevételeink fokozását, mint a szükség által parancsolt és jelenleg semmi által nem pótolható intézkedést, a magam részéről elfogadóin. Elfogadom tehát az 1875. évi állami költségvetés szükségleti részét a pénzügyi bizottság által elénk terjesztett összegben, és el fogom, fogadni a hiány födözésére állami bevételeink fokozását , vagyis az adóemelést, (Helyeslés jobb felől.) Azonban, midőn a takarékosság elvét elfogadom : ki kell jelentenem, hogy én csak helyesen alkalmazott takarékosságot értek, s azt nem tekintem, nem tekinthetem végczélnak, a melynek áldozatul essék minden, s koczkára tétethessenek pusztán takarékossági szempontból esetleg legfontosabb állami érdekeink is. A józanul értelmezett, helyesen alkalmazott takarékossággal nézetem szerint, karöltve kell járni, közigazgatásunk, igazságszolgáltatásunk, és összes állami intézményeink hiányai orvoslásának ;