Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-321

122 321. országos ülés január 16. 1875. sunk jelen szomorú viszonyai közt a takarékosság szempontját szigorúbban tartsa szemelőtt. Én e tekintetben a múltra nézve a recriminatiók terére lépni senki irányában és ellenében nem kívánok, és azt hiszem, hogy Majoros tisztelt képviselő társam mindazon adatokat, miket előhozott, nem a gyanúsítás érdekéből hozta elő, s hogy azok nemcsak a gazdasági bizottság ellen szóknak; hanem ismerjük be, hogy önmagunkban is volt a biba, mert eddigelé a gazdasági bizottság jelentéseit elfogadtuk a nélkül, hogy megvizsgáltuk volna: vajon helyesek-e vagy nem ? vajon a takarékosság szempontjának megfelelnek-e vagy nem ? vajon nincsenek-e a gazdasági bizottság számtéteíeiben egyes oly pontok, például, mini említtetett, hogy egy hivatalnok részére fuvarbér fejében Budára 5 egész 7 forint fizettetik? Ez nemcsak a gazdasági bizottság, hanem önmagunk ellenében is bün és hiba volt. És ha igaz az, hogy takarékosságot óhajtsunk mindenesetre, de ezt a múltra nézve nem hozhatjuk be, ha csak azt, a mivel több adatott ki, önmagunk által nem akarjuk visszafizettetni, mert az bizonyos, hogy a gazdasági bizottság mindig havonként terjeszté be jelentését a házhoz, és ha akkor nem szóltunk ellene, és ha akkor nem jelöltük ki annak határait, most már azon képviselőházi határozatok következtében, ha bűnt találunk és megrovásra méltó dolgot : mi képviselők mindnyájan tartozunk azért, a mit cselekedtünk, felelősséggel. Én azt óhajtom, hogy ez jövőre ne történjék. Azt hiszem, hogy miként mi, ugy önök is elismerik, hogy az a minister vagy képviselő, ki két hivatalt visel, s abból kettős lakáspénzt huz : jövőre nézve — addig is, mig az összeférhetlenségi törvény rendelkezik — a hazának ily nyomorú pénzügyi helyzetében ezen kettős lakbérről lemondhat. Hiszen arra sem volt törvény, hogy a ki mint képviselő hivatalt vállal, uj választás alá bocsátja magát; de van parlamentalis illem, mely kötelezi a képviselőháza^, s ha az ország oly nagy pénzügyi nyomorban szenved, mint szenved valóban: akkor természetesen azoktól várom el a kezdeményt, kik azon helyzetben vannak, hogy két hivatalt viselnek, de csak egy lakást tartanak. Elvárom, hogy azt mondják: a törvény megadja ugyan nekünk e jótéteményt, de az ország jelen pénzügyi helyzetében föláldozhatják az egyik lakbért a haza javára. Tehát jövőre például a háznagyi hivatal, beismerem, igen szép dolog, s a házszabályok is rendelik, nem is szólok ellene; de mert épen tárgyalás alatt van, én azt hiszem , hogy a kéjmselőház vagy legalább a jövő képviselőház be fogja látni, hogy bizony 5.000 forintot ne adjon ki hiába. Én csak magamról veszem a hasonlatot, noha minden hasonlat gyűlöletes; ha mi többségben volnánk, és a ház azt kívánná, hogy képviselő legyen a háznagy, és például engem becsülnének meg ezen hi-r vaíallal, — jó; hiszen azt. hogy a felsőház tagjait kardosán mutassam be a háznak: azt, mint képviselő, képviselői dijain mellett is megtenném. Ezek azon takarékossági szempontok, melyeket óhajtanék jövőre a háznak figyelmébe ajánlani. Most azt óhajtom, hogy mindenesetre a jövőre nézve legalább fogadtassák el az, a mit a tisztelt előadó ur maga és Radó Kálmán képviselő ur is beismert. Azon előadáshoz igen szívesen csatlakozom ; hanem magam is gondolkozván e tárgyról, szintén határozati javaslattal kívántam előlépni, melynek eszméje az, hogy a gazdasági bizottság akkép lenne utasítandó, hogy a képviselőháznak mielőbb adjon véleményes jelentést, vajon minő módok által találná ő azt eszközölhetőnek, hogy a képviselőház ezentuli kiadásai a takarékosság elvének inkább megfelelők volnának. Csak ez az egy különbség van a tisztelt előadó ur és az én határozati javaslatom között. Azon határozati javaslat utasítja már a gazdasági bizottságot arra, hogy a takarékosságot tartsa szem előtt; én pedig azt akarnám, hogy még ez országgyűlésen, mely talán még 4—5 hónapra terjed ki, a gazdasági bizottság összeülvén, 7—8 — 10 nap alatt terjesztene a tisztelt elnök ur elnöklete alatt egy jelentést be a háznak arról, hogy ezen mostani kiadások mi által és mennyiben lennének megtakaríthatók. Óhajtanám, hogy a tisztelt előadó ur maga is fogadná el c véleményt: mert nincs ellentétben azzal a mit ő ajánl. Ezek azok, melyek engem késztettek Paczolay képviselő ur felszólalása után fölszólalni. Az mondatott, hogy semmi patrocinium nem osztogattak) tt. Lehetetlen kézzel, szemmel nem látni mindazt, a mi történik, midőn már a levegő is tele van, mert mindenki egy nap alatt akarna meggazdagodni, mintha özön-viz jönne, azt hivén, hogy e haza holnap vagy holnapután már ugy sem létezik. Mindannyiunknak kötelessége tehát odamüködni, hogy ha kicsiben is, de kezdjük meg a megtakarításokat, s kezdjük önmagában a képviselőház kebelében, s ha volna némi olyan tisztelt képviselőtársam Majoros beszédében, a mi bizony nem tetszik, s nem tetszik a levegő romlottsága miatt; de az orvosságot, higyjék meg, ha keserű is, ezúttal be kell venni. Én hiszem, hogy a képviselőház maga ad példát a. takarékosságra, és azért nincs más hátra, mint kérni tisztelt barátomat, az előadó urat: legyen szíves azon elvet, melyet én jeleztem, elfogadni; azon esetre, ha nem fogadná el, kénytelen vagyok határozati javaslatomat föntartani. Határozati javaslatom a következő: „A képviselőház számvizsgáló bizottságának 696. szám alatti jelentése folytán utasittatik a