Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-321

120 321. országos ülés január IC. 1875. A mi a könyvtárba veendő könyveket illeti, talán a tisztelt képviselő ur nem tudja, hogy ez nem a gazdasági bizottságra tartozik, hanem van egy külön könyvtári bizottság, mely intézkedik arról: micsoda könyvek vétessenek meg. Elmellőzte a tisztelt képviselő ur figyelmét az is, hogy a gazdasági bizottság a könyvtárt illetőleg egy javaslatot tett takarékossági szempontból, hogy tudniillik a könyvtári kiadás havonként 500 írtnál csekélyebb legyen. A tisztelt ház máskép határozott, s ennek következtében kötelessége volt a gazdasági bizottságnak a tisztelt ház határozata szerint járni el. (Helyeslés.) Megemliiendőnek tartok még egyet, mit a tisztelt képviselő ur fölemlített, hogy a számvizsgáló bizottságnak mi a föladata. Meggyőződésem szerint a számvizsgáló bizottságnak egyediili föladata: megvizsgálni az egyes tételeket, és azt, nincsen-e valahol zavar vagy visszaélés. Mert a mi eddig a kiadásokat illetőleg történt: azt nem a gazdasági bizottság tette; hanem tette a tisztelt ház, a menynyiben a gazdasági bizottság előterjesztéseit helyeselte. Ennek következtében, véleményem szerint, a számvizsgáló bizottságnak nem az a föladata, hogy az egyes tételek helyes vagy helytelen voltát megvizsgálja; hanem az, hogy utánna nézzen : helyesek-e a számtételek, helyesen vannak-e könyvezve. A mi magát a háznak kezelését illeti, a mi a tisztviselőket, a cselédséget illeti, méltóztassék meghinni a képviselő ur, erre nézve kell tudni az egyes részleteket, mielőtt valaki olyan szigorú ítéletet mond, mint ő tette, mert különben ugy jár el, mint az egyszeri színházi intendáns, ki azt mondta: „minek ide nyolcz trombitás, elég négy is; hanem aztán az a négy fújja mindég." (Élénk derültség.) Csak azért szólaltam föl, mert nem akarom a gazdasági bizottságon, melynek a tisztelt ház nagybecsű bizalmánál íogva én is tagja vagyok, hagyni azon vádat, hogy nem kellő szorgalommal, hozzáteszem, lelkiismeretességgel járt volna el; és az előadottak folytán bátor vagyok arra kérni a tisztelt házat, hogy oly szigorú ítéletet a gazdasági bizottság fölött mondani ne méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Majoros István: Szavaim félremagyarázása miatt kénytelen vagyok szót kérni. Az előttem szólott báró Simonyi képviselő urnák megjegyzem azt, hogy én nem értettem, s nem is értem azt, hogy a gazdasági bizottság őrködik a könyvtár fölött, hogy az ne vegyen olyan könyveket, melyek haszontalanok. Nem is a könyveket mondtam haszontalanoknak, hanem kiemeltem, hogy 1.555 forint áru szekrények vannak ott, és még két számla van 350 forintról. Tehát nem a könyvekre, hanem a szekrényekre tett kiadást mondtam haszontalannak. Radó Kálmán: Én részemről tudomásul veszem a számvizsgáló bizottság jelentését, és a tisztelt előadó ur határozati javaslatát elfogadom. Hogy mégis fölszólalok, erre indíttatva érzem magamat azon vádak és gyanúsítások következtében, melyeket Majoros István képviselő ur jónak és szükségesnek látott fölhozni azon bizottság irányában, melyet a házban képviselni a uralt ülésszak alatt nekem volt szerencsém. Azon vádakról és gyanúsításokról ugyanis határozottan kijelentem, hogy nem egyebek, mint tisztán gyanúsítások, melyeket — a mint már ezt részben a tisztelt elnök ur is teve — én, mint azon bizottságnak volt előadója, a ki szintén befolytam ama tényékbe, határozottan és önérzettel visszautasítok. Visszautasítom ama vádat, hogy mi patroeiniumust nyújtottunk volna bárhol és bárkinek: mert minden cselekményünkben a ház határozata vezetett, minden cselekményünket a nyilvánosság vette körül, és azért nem ismerhetem el a képviselő urnák abbeli jogát, hogy bármely bizottságnak becsületes eljárását bármely tekintetben kétségbevonhassa. (Helyeslés.) Kijelentem tehát, hogy a képviselő ur állításai nem egyebek, mint gyanúsítások, és miután Majoros képviselő ur szíves volt okmányokra hivatkozni: bátor vagyok én is okmányokra hivatkozni, ö pazarlásnak nevezi a nyomtatványok körül tett kiadásokat, s fölsorolta, hogy mennyibe kerülnek az egyes ivek nyomtatási költségei. Én azonban határozottan merem állítani, hogy a megkötött szerződésnek áraival egy pontban sem ugyanazonosak azon árak, a melyek képviselő ur által fölemlítettek. Az 1872-ik évi októberhó 15-én tartott ülésében a képviselőháznak fogadtatott el a gazdasági bizottságnak jelentése, a ház nyomtatványai iránt tett intézkedése tárgyában. A jelentés fölolvastatván, a ház azt helyeslő tudomásul vette, és a gazdasági bizottság által tett intézkedéseket jóváhagyta. A nyomtatványokra folyamodtak Wodianer, Légrády, Deutsch és Scldesinger és társa. Ezen négy közül legjutányosabban vállalkozott Schlesinger és társa, és a gazdasági bizottság ezzel szerződött épen azért: mert ez volt a legjutányosabb, és így a patrociniumról itt szó sem lehet; hanem a szerződés igenis nyihános pályázat következtében köttetett. A mi pedig az ivek árát illeti, a folio nagyságú ív kerül, nem mint Majoros képviselő ur mondotta, 15 forintba, hanem 13 forint 50 krajczárba, a féliv kerül 7 forint 50 krajczárba; nem pedig, mint ő mondta, 10 forintba; a laterizált ív kerül 20 forintba, és 40 forintos nyomtatványa a háznak nincs. A mi a naplókat és irományokat illeti, ezeknek nyomtatását a vele kötött szerződés alapján az államnyomda teljesiti, a mely nem nyerészkedésre alapítja az árakat, hanem köteles a képviselőháznak azon árakat számítani, a melyekbe neki kerül a kiállítás. Itt tehát nem lehet pazarlásról szólani,