Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-321

118 321. országos ük-s január IC 1875. számadásokat tesz. Hiszen mindenki ismeri a könyv­tárt; essk egyszerű tételt említek föl, mely 1.555 forintból áll. Én azt hiszem, háromszor annyi könyvet lehetne annyi asztalos munkába befoglalni. Ezen­kívül ugy látszik, a könyvtári bizottság, csakhogy az 500 forintra némileg kiterjesztve az örök jogot biztosithassa magának, azonkívül, hogy oly munká­kat szerez meg, melyek a nyilvános nagy könyv­tárakban megkaphatok: megszerez nagyszerű 50—60 kötetből álló munkákat, melyeknek 6 — 800 forintra megy áruk. Ily munkákat rendeltek meg a képvise­lőház könyvtára számára, a miket ugy hiszem, senki sem fog használni. A könyvtári bizottság természe­tesen szükségesnek mondja azokat a munkákat, arra pedig a gazdasági bizottság ügyelvén föl, e fölügye­leti jogról eszembe jut az, hogy társaim a szám­vizsgáló bizottságban, midőn azt mondám, hogy ha meg akarunk győződni a visszaélésekről vagy egyéb kiadásokról, ezt ugy tehetjük, hogy kezünkben le­gyen a gazdasági bizottságnak a szerződés és a költségvetés egyéb előre megállapított irányzata; mondom, nekem társaim azt mondták a bizottság­ban , hogy egyik bizottság a másik fölött nem áll, egyik a másik dolgairól nem rendelkezik. Már most azt kérdem, miképen lehetne megvizsgálni a szám­adásokat, ha nem azon okmányok, tudniillik a szer­ződések, azután az előirányzatok a megállapított költségvetések és a többi alapián. Azt mondták társaim, hogy eddig is csak igy volt mindég s igy a mi föladatunk is a számvizsgálásra vonatkozik csu­pán ; mert csak azt kell megnéznünk a főkönyvben, hogy a számok be vannak-e vezetve, és ha igen: a nyugtákon is ugyanazon számok vannak-e, mint a mennyi utalványoztatott. Ha a számvizsgáló bizott­ságnak kötelessége csak ebből áll : akkor gyarló helyzetben van a számvizsgáló bizottság. Én ugy magyarázom a dolgot, hogy az ország­gyűlési képviselők pénztára fölött a számvizsgáló bizottság ugyanazon jogosultsággal bir, és kell hogy bírjon, mint a milyennel az állam minden pénztárai és minden ministerium kiadásai fölött a főszámvevő­szék bir. Miután a törvény értelmében az ország­gyűlés pénztára, vagyis a képviselőház személyzeti és dologi kiadásai nincsenek a kormány alá ren­delve, — mert egyik ministerium ressortjába sincse­nek e tételek beosztva: — akkor azt hiszem, hogy a számvizsgáló bizottságnak függetlenül és önállóan kell kötelességét teljesíteni, mint teljesiti a főszám­vevőszék a kormány valamennyi pénztárai fölött gyakorolt ellenőrzésével. Ha nem igy érti a tisztelt ház a számvizsgáló bizottság föladatát: akkor mél­tóztassék eltiltani a vizsgálattól s meghagyni neki, hogy csak a számadásokat nézze át, és ha ez volna nézetem a bizottság föladatáról: akkor a mai fel­szólalásom elmarad. De meggyőződésem szerint köte­lességemet teljesítem akkor, mikor lelkiismeretesen átnéztem az iratokat, még pedig nem is minden egyes tételt, hanem csak ugy véletlenül egy csomót fölütve, mintegy 70 tételt jegyeztem ki, s ezek mindegyike arra szolgál bizonyságul, hogy minden figyelem és gond nélkül pazarul történt az utalvá­nyozás. Ezekre nézve fölemlíthetem, tisztelt ház, hogy nekem az a meggyőződésem volt: hatalmazza föl a ház a számvizsgáló bizottságot, ha csakugyan oly hatalommal nem bir, hogy teljesítse a vizsgálatot ugy, hogy a gazdasági bizottság számadásait és szerződéseit is számba vegye és megvizsgálja. Vagy ha talán a tisztelt ház kétségbevonja azt, hogy a számvizsgáló bizottság nagyon szigorúan járt el, a mit a tiszteit házról nem tehetek föl, mert a szigor minden kiadásra nézve, a hol az országnak pénzereje vétetik igénybe, mindég kívá­natos: én odautalok az okmányokra. Én e tekintetben egy oly határozati javaslatot akartam benyújtani, mely a kellő szigorúságot hang­súlyozza : de mivel ugy hiszem, hogy annak rendel­tetése csak az lesz, hogy betétetik a levéltárba, és semmi egyéb; mert ugy látom, hogy épen azon urak,, a kik e tekintetben leginkább szolgálhatnának föl­világositással, nagyon is közönyösen veszik a dolgot, a helyett, hogy bünbánólag, a felelősség terhe alatt jövőre takarékosságot követnének; mondom, daczára annak, hogy én mindazokat, a miket szóval elmon­dottam, okmányokkal is igazolni képes vagyok, és hogy elég a számadásokra hivatkozni, ott van az országgyűlési pénztár, az okmányok ott vannak. mint mondám, egy tulszigoru határozati javaslatot akartam beadni: de most nem azon szigorú értelem­ben, a mint azt a gazdasági bizottság eljárásáért megérdemelné; hanem szelídebb modorban tettem föl, és kérem a tisztelt házat, hogy méltóztassék azt elfogadni. Határozati javaslatom a következő: (Olvassa:) Határozati javaslat. Az államháztartás egyen­súlyának helyreállítása tekintetéből legelső köteles­sége a képviselőháznak, saját háztartását a lehető leggazdaságosabban berendezni, ugy, hogy az má­soknak is mintaképül szolgáihasson. Ugyanazért indítványozom: utasítsa a képviselőház az elnökséget és a gazdasági bizottságot először, hogy a képviselő­ház hivatal- és szolgaszemélyzetének számát az eddigi tapasztalás és szükséghez képest leszállítsa; másod­szor, hogy a nyomtatványok beszerzését és egyéb szállítmányokat nyilvános pályázat és szabad verseny utján a lehető legjutányosabb áron eszközölje; har­madszor, hogy a képviselőházi épületek fölötti gon­dozást minden külön dij nélkül egy állammérnök által eszközöltesse, és mindezekről véleményes je­lentést mielőbb beadni igyekezzék. (Helyeslés a szélsá bal oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom