Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-320
98 320. országos ülés január 14. 18".">. Fölösleges kiterjeszkednem azon arányok megvitatására és a méltányosság azon szempontjaira, melyek az arányoknak igy vagy amúgy alakítását követelik. Erre nézve Horn igen tisztelt képviselőtársam ugy, mint Házmán igen tisztelt képviselőtársam elmondták mindazt 3 a mit erre nézve elmondani küTidbelől lehetett. Azt hiszem, az azon számtani aránytalanságokat illetőleg mondottakat a tisztelt minister ur beszéde, mint a mely azokra ki nem terjeszkedett, nem czáfolta meg. Legfölebb azt fogja talán megengedni, a mire én utaltam, hogy ha az egész országra nézve leszáílittatik a képviselők száma: a pesti status quo megmaradván, az aránytalanságon segítve íeend. De miután e részben a számtani problémák a házban eléggé megbeszélvék, szabad legyen nekem egy más szempontból hozzászólani a kérdéshez. E szempont a városi elem jogosult súlyának a kérdése Magyarország törvényhozásában. Én részemről őszintén megvallom, hogy sohasem tartanám szerencsésnek egy állam törvényhozására és magára az országra nézve azt. hogy ha merő párttekintetek lennének döntők az államszervezet megállapitásainál. Távol legyen tőlem, tisztelt ház, hogy bármely pártot vádoljak a mostani concret pártok közül, hogy talán azért akarja vagy nem akarja-e a szaporítást: mert fél, hogy az illető kerületben egy ellenzéki vagy egy kormánypárti fog megválasztatni; de nagyban véve, a tekintetek, melyeket fölhozatni hallottam itt a házban és a magánkörökben, mégis oda mennek ki tulaj donképen, hogy azt hiszik: az egyiknek vagy másiknak a diadala fog csorbát szenvedhetni, a Szerint, a mint a változás megtörténik, vagy nem történik meg. Igaz az is, beismerem, hogy ugy, a mint Budapest uépessége jelenleg mutatkozik, különösen azon nagyszámú városrészben, a melyre nézve a szaporítás inditványoztatik: az ottani népesség kevésbé magyaros és nagyrészt üzéri voltát véve figyelembe, a lelkesedés nem nagy fokát meríthetni a jelen állapotból arra nézve, hogy Wahrmann tisztelt barátom indítványát pártoljam; de erre magasabb szempontok, magasabb érdekek köteleznek; mert ha a nép politikai nevelésének az alkotmányos jogok gyakorlata által nem nyitnak tért azon a helyen, hol az egész országban leginkább nyilik erre tér: akkor nem hihetek nálunk egyelőre azon jótókeny hatásban, melyet az alkotmányosságnak rendes viszonyok közt a nép politikai nevelésére gyakorolni lehetne. Vegyük csak concrete a kérdést. Látunk Erdélyben rotten-borough-okat, látunk másutt is az országban nagy száminál. Azt mondják: veszedelmes az országra nézve oly városrésznek adni külön választókerületi jogot, milyen Bndapes- | ten az egyik nagyobb városrész, hol oly sok az üzér i és oly kevés a magyar, mert ezzel csak az üzérkedés túlsúlyát növeljük még e házra nézve is. Megengedem, hogy egyes esetekben megtörténhetik az ilyesmi; de vegyük a dolgot komolyabban: mi történik az emiitett rotteu-boroagh-ban? Az. hogy ott egy pártnak, a kormánynak befolyásos, tekintélyes férfia érintkezésbe teszi magát az illető földbirtokossal, vagy a pappal és a választókat mintegy birkanyájat köti olyan ügyhöz, melyet nem is értenek. Mi az értelme az alkotmányosságnak, ha nem az. hogy a meggyőződések, a lelkiismeret szabad fejlesztése által készítse elő a polgárokat a magasabb állami létre. Én azt hiszem, oly nagy városban, mint a minő Budapest, mely magában foglalja az ország minden pártjának szinét-javát: mindig hasonlittathatatlanul nagyobb hatalma van az eszmecserének, mint az érintett rotten-borough-ban. Ha pedig vannak az országnak oly helyei, hol 160 választó küldhet két képviselőt: azt hiszem, érdenies megkísérlem, hogy az eszmék hatalma, a hazafias lelkesedés ragadó árja mire képes Magyarország fővárosában. Én azt hiszem, hogy Budapesten van annyi hatalma a sajtónak, annyi hatalma mind a kormánynak, mind az ellenzéknek, hogy az eszmék erejével többre mennek: mint a mennyire menni lehet az oly városban, hol 160 egyszerű, nem tudom, minő nemzetiségbeli földművelő, vagy volt földesúr, vagy honpolgár indul kizárólag papja vagy a szolgabiro után. Szükségesnek tartom pedig azt hangsúlyozni, a mit mondottam, annyival inkább : mert óhajtom, hogy a lehető legtöbb oldalról tekintessenek a reform kérdései. Máris elég nemzetisége van e hazának. Ke adjunk alkalmat arra. hogy félreértésből — a mi itt mindenesetre hiba. sőt több volna mint hiba — a városi, még meg nem magyarosodott elem uj elégedetlen elemmé, uj nemzetiséggé tömörüljön politikai életünkben. Erre nincs ok. Igenis; de van rá nagyon is szembeötlő ürügy és van rá elég tág alkalom. Méltóztassék tekintetbe venni azt, a mi ujabban történt akkor, midőn a városi főispáni állás megszüntettetett és a megyei főispánok hatáskörének kiterjesztése helyeztetett kilátásba a városokra. Vajon nem idézte-e elő FelsőMagyarországnak egy pár városában, •— melyben az értelmiség különben kétségkívül igen magas fokon áll, •— vajon nem idézte-e elő oly nemét az elégületlenségnek, mely a haza minden jó polgárát megdöbbentette. Eltöröltettek a városi főispáni állások a nélkül, hogy egyúttal a megyei főispánok hatáskörére nézve a kor szellemének, a jogegyenlőség fogalmának megfelelő intézkedés történt volna. Én egy ily rendszabályban normális viszonyokban élő és politikai érettségre jutott államban semmi szerencsétlenséget nem látnék; de vajon nincs-e
