Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-320
320. országos ülés január l-l. 1875. 99 meggyőződve a háznak minden tagja arról, hogy a megyei főispáni székekben ülő férfiak nagy része —• tisztelet a kevés érdemdús kivételnek — ma is ugy állott, mint — úgyszólván — a középkor a kasztrendszer maradványa. És vajon ha nem is menthető: nem magyarázható- e ki mégis azon elégületlenség, melynek világos tanúságát látjuk például a hazafiságáért méltán tisztelt felső-magyarországi városokban a Szepességen, Késmárkon és tán egyebütt is, mely elégületlenség támadt abból, hogy a főispáni intézmény, mely jelen alakjában, jelen betöltőinek nagy részével nem egyéb, mint a rendi alkotmány kirívó maradványa, melyet minden tősgyökeres, de fölvilágosult magyar embernek el kell ítélnie és el is ítél, kitérjesztetett minden reform nélkül városaikra is? A magyar törvényhozásnak nem lehet hivatása, hogy az eszmék összezavartatását elősegítse. Pedig mi tagadás benne, valljuk meg őszintén, hogy az ország értelmiségének nagy részében, különösen a városi értelmiség nagy részénél nieggyökeredzett azon fölfogás, hogy minden inkább terjed Magyarországon az alkotmányos korszak visszaállítása óta: csaknem a valódi műveltségre alapított korszerű jogegyenlőség. Sajnos, de ugy van. Ne nyújtsunk segédkezet ezen félreértés terjedésére. Tisztelt ház! Azt hiszem, midőn a minister ur a jelen törvényjavaslatot behozta, midőn némely választó-kerületen változtatni akar, a nélkül, hogy az egész ország területére kiterjeszteni szándékoznék e változtatást: meg kell kísértenünk elsőben is azon módot, melyet Wahrmann képviselőtársam indítványozott ; azon kell igyekeznünk, hogy oly tért nyissunk a városi elemnek, mely megfelel a haza közérdekének és ezen elem jogos igényeinek. Azon esetben, ha az indítvány nem fogadíatik el: bátor leszek, ugy veszem észre, a tisztelt ház nagy részének támogatása mellett, határozati javaslatot beterjeszteni a választó-kerületeknek az ország többi részében czélszerü beosztása és a képviselők számának leszállítása iránt. (Helyeslés.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház! Nem tartozom azok közé, a kik azt hiszik, hogy a főváros nagyszámú értelmes és vagyonos népségének az ország ügyeinek vezetésére való befolyása azon képvilők számától függne, a kiket az ország fővárosa a képviselőházba választ; hanem meg vagyok győződve arról, hogy a főváros a maga befolyását az országos ügyek intézésére minden körülmény közt gyakorolni fogja; különösen azért, miután a fővárost képviseltetni minden körülmény közt oly állás, mely a fővárosnak az ország ügyei vezetése körüli befolyását fokozni alkalmas. Nem akarok a főváros baloldalának belvárosi részére utalni, melynek képviselője egymaga annak idejében elégséges garantiát nyújtott a fővárosnak, hegy a főváros jogos kívánalmai teljesülhessenek; de habár azt tartom, hogy a főváros a jelenleg választett hét képviselője által elégségesen lesz képviselve arra nézve, hogy jogos óhajtásai ne maradjanak meghallgatás nélkül: ugy másfelől nem lehet tagadni, hogy a politikai igazság követése minden körülmények közt kötelesség; mert hacsak azt tennők meg minden körülmények közt, a mire az égető bajok szolgálnak indokul: akkor vajmi kevés törvény hozatott volna, akkor vajmi kevés intézkedések tétettek volna. Nézetem szerint ez igazságnak eleget tennünk kötelességünk minden körülmények közt, Hogy állunk a fővárossal szemközt? A főváros népessége a tisztelt, minister ur által beterjesztett törvényjavaslat szerint, jelentékenyen szaporodott. Ily körülmények közt e szaporulatot ignorálni akarni, szemben a fönálló szabályokkal, és az ország egyéb részeiben fönálló viszonyokkal: én ezt nem tartom igazságosnak. A tisztelt minister ur azt mondotta, hogy nincs jelenleg alkalom és idő ez iránt intézkedni. Bocsánatot kérek, ha nincs itt az ideje fontolóra venni: vajon a főváros képviselete az országban dívó arányhoz képest igazságos-e? ha nincs itt az alkalom arra akkor, a midőn a főváros lakossága 17.000 lélekkel szaporittatik: akkor nem tudom, mikor lesz itt az ideje, erről egyátalában intézkedni. A midőn a törvényhozás a népelemeknek jelentékeny szaporítása folytán egy más város lakosságát a fővároséhoz csatolja, nézetem szerint, a logica igenis megengedi fontolóra venni: vajon nem szükséges-e e tekintetben intézkedni. Nem akarom, tisztelt ház, ismételni azokat, a miket a fővárosban foglalt népességnek figyelemreméltó voltáról már elmondottam ; mert csaknem megsértés volna, a tisztelt ház irányában hangsúlyozni azon jelentőséget, mely átalában az országban a városi, jelesen pedig a fővárosi népségben öszpontosult értelmiség- és vagyonosodás-, és átlag a magasabb műveltségnél fogva fekszik. Ha ezt nem fogjuk tekintetbe venni: akkor eltérünk azon irányelvtől, melyet a politikai jogosultságra nézve eddig gyakran sokkal nagyobb mérvben méltóztatott elfogadni, mint a mennyire én kész voltam elmenni. Ha a tisztelt ház nem lenne hajlandó tekintetbe venni a képviselő-kerületek megállapításánál e körülményt: akkor nem tudom, miképen lehet Magyarországban az értelmiségnek és a vagyonosságnak megadni képviseltetésére nézve a garantiát. Tisztelt ház! Egy körülmény nem volt még fölemlítve, a mire bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét különösen fölhívni. Én a választó-kerületekben nemcsak a lakosok számát, a választók számát, a vagyonosodást és értelmiséget; de még egyet kívánnék tekintetbe vétetni, és azt hiszem, hogy e 13*
