Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-309
346 309. országos ülés deczember 12. 1874. bályozási törvényjavaslatnak egyes szakaszait taglalják, talán nem is volna rendén ez alkalommal mélyebben belebocsátkoznom. Közel van — reménylem legalább — az idő, midőn a földadó-szabályozási törvényjavaslat, miután a kataszteri bizottság már jelentését beadta, és a jelentés ma, mint tudom, a ház tagjai közt ki is osztatott, — mondom, közel van az idő, midőn ezen törvényjavaslat itt a ház előtt újólag fog tárgyaltatni. A mit a tisztelt képviselő ur arra nézve mondott, hogy a mintatereknek megállapítása az ő fölfogása szerint csaknem lehetetlen: én azt gondolom, ezen állítása azon véleményben gyökeredzik, hogy helyes volt a hajdani, az 1851-ki kataszteri munkálatoknak azon eljárása, midőn a mintaterek csak községenként állapíttattak meg. Ugy látszik vélekedni a tisztelt képviselő ur, hogy ez az igazi jó módja a földadó szabályozásának. Én pedig azon véleményben vagyok, hogy az 1851-ki munkálatoknak egyik főhibája épen az volt, hogy csupán az egyes községekben lévő földeket pariíikálták egymáshoz, s elmulasztották egész vidékeknek, kerületeknek és utóvégre az egész országnak parificatioját egyes részei irányában. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy vélekedése szerint, czélszerü volna némi módosítással azon eljárás, mely már a földadó-szabályozási törvényjavaslatban is foglaltatik, főkép azon módosítás elfogadásával, melyet a főrendek a 44-ik §-hoz íiozzátétetni kivannak. Azt véli, hogy az volna a legczélszerübb; de nem tudom, mi oknál fogva, ezt kivihetetlennek tartja ós e helyett az 1868. évi XXV. törvényre hivatkozva, egy más módot proponál. Azt mondja, — legalább ha jól fogtam föl az általa fölolvasott függeléket, — hogy az 1868. évi XXV. törvénynek hatálya kiterjesztetik nemcsak azon földeknek kinyomozására és uj adó alá vonatására, melyek az 1868: XXV. törvényczikk illető §§-aiban már foglaltatnak; hanem ezeken tul kiterjesztessék mindazon földterületekre, melyek termékenyekké lettek időközben, vagy a melyek mivelési ága megváltozott. Az ő nézete szerint tehát az elj melylyel azon czélt, a melyet maga elé kitűzött elérni akarja: az, hogy azon módon történjék a kiigazítás az általam utóbb említett földterületekre nézve is, azokra nézve tudniillik, a melyeknek mivelési ága és termékenységi viszonya megváltozott, a mint azt az 1868: XXV. törvényczikk rendeli. Ha ezen módon kell a kiigazításnak történni, akkor nézetem szerint, még kevésbé lesz elérve az a czél, hogy mielőbb kiigazitassanak azon aránytalanságok, a melyek az adózásra nézve léteznek. Mert akkor el kell járni azon módon, a mint a birtok-rendezések, tagosítások, legelő elkülönítések, erdő-kihasitások és uj telepítések folytán történő birtokváltozásokra nézve a törvény rendeli. Ez pedig azt rendeli: hogy minden egyes községben az illető községek költségén ugyan, de ha ők nem teljesítenék pénzügyi közegek közbejöttével egészen uj adó-munkálatot kell végrehajtani, Már most kérdem, ha egészen uj adó-munkálatot kell végrehajtani: hány, — talán több ezer — község az, melyekben a termékenységi viszonyok vagy a mivelési ágak megváltoztak; lehet-e azt reményleni, hogy ezen munkálat hamar, rögtön és mint a tisztelt képviselő ur állitja, már ugy végrehajtassák, hogy az 1875-ik évben már az adó is ezen az alapon vettessék ki? Hiszen minden egyes községben, mint méltóztatnak tudni, legalább az én tapasztalatom ezt igazolja, ezen kiigazítások a birtok-tagosítások következtében, bizony nem hamar történnek meg, hanem hosszú munkálatot kivannak, míg végrehajtathatnak. Ha egyes községekben ugy történik a munka, hogy csak lassan folytattatik és lassan folytattathatik egyrészről azért is, mert csakugyan, mint megint saját tapasztalásomból tudom, nem rendelkezünk elég közegekkel, a melyek ilyen egészen uj adómunkálatot elkészíteni képesek volnának: akkor ha az azon kivételes szabályt, melyet egyes esetekben tagosítások esetében végrehajtani lehet, alkalmazni akarjuk az egész országra, annak minden községére, kétséget nem szenved, hogy az eljárás igen hosszadalmas lesz. Én meg fogom mondani a tisztelt ház előtt, hogy a mennyiben magam is, —- megvallom, — óhajtanám azon czélt elérni, melyet az indítvány kitűzött maga elé : mit gondolok arra nézve, hogy mit kellene tenni, hogy azon indítvány, melyet Stoll Károly képviselő ur és társai beadtak, végrehajtathassák. (Halljuk!) Előrebocsátom e részben, hogy Magyarországban a meglévő adatok szerint, — Horvát-Szlavonországot is ideértve, — 2,682.000 földbirtokos van; adó-telekkönyv van közel 14.000; parcella csaknem 32 millió. Kétséget sem szenved, hogy vannak ugyan községek melyekben talán nem is történt a mivelési ágakra, vagy a termékenységi viszonyokra nézve változás; de annyi bizonyos, hogy a községek legnagyobb részében, bizonyosan számos ezer községben e részben kisebb-nagyobb változás történt. Hiszen 20 és néhány esztendeje már, hogy az adókataszteri fölvételek létesíttettek; azóta lehetetlen, hogy egyes birtokosok is ne tudnák és ne ismernék el, hogy saját maguk birtokában is igen nevezetes változásokat vittek végbe a mivelési ágakra nézve. Nem is lehet ez máskép, mert fejlődött a gazdálkodási tudomány és ' értelmesség is, s ennek alapján a mivelési ágaknak is természetesen sok helyütt változniok kellett. Ezeket megemlítvén, azt hiszem, ha Stoll képviselő ur indítványát végrehajtani akarjuk: mindenekelőtt constatálni kell, hogy mely községekben • s
