Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

308. országos ülés dcczember 11. 1874. 333 megtette, jogosan intézheti figyelmeztetéseit és inté­seit a ház ez oldala felé is; addig nem. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: Szólásra többé nem lévén senki föl­jegyezve, fölteszem a kérdést a szavazásra. Elfogadja-e a tisztelt ház a közös államháztartás 1871. és 1872. évi zárszámadásaiban engedélyezett kiadási többletek Magyarországra eső részének födözéséről szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Fölkiáltások: Igen! Nemi) Mél­tóztassanak tehát azok, kik elfogadják a törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, fölállani. (Megtörténik) A többség elfogadja a törvényjavas­latot a részletes tárgyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvény javaslatot czimen- és szakaszonként, mely észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: Tehát elfogadtatott. Következik a magyar sorhadi csapatokhoz és haditengerészethez 1874. évben kiállítandó ujoncz­és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában be­nyújtott törvényjavaslat tárgyalása. Tisztelt ház! Mielőtt ezen törvényjavaslat tár­gyalásába bocsátkoznánk, kötelességem bejelenteni a tisztelt háznak, hogy a tisztelt honvédelminister ur beteg lévén, a tárgyaláson személyesen meg nem jelenhetik, hanem személyének képviseletével Csen­gery Imre ministeri tanácsost bizta meg. Méltóztatnak fölolvasottaknak venni a véderői bizottság jelentését? (Olvassuk feli) Wáclíter Frigyes jegyző (olvassa a jelentést.) Várady Gábor: Tisztelt ház! ügy tu­dom, hogy vannak a képviselőházban, kik talán áta­lánosságban kivannak szólani a javaslathoz ; én csak a czimhez Írattam föl magamat. Csanády Sándor: Tisztelt ház! Én részemről nagy csapásnak, nagy szerencsétlenségnek tartom az államokra, az államok polgáraira nézve azt, hogy a háboru-üzeneti jog egyes emberek, a császárok, a királyok kezeibe van letéve, kik között gyakran találtatnak olyanok, kik könnyelmű sze­szélyeik által vezéreltetve meggondolatlanul a pol­gárok százezreit dobják ki áldozatul. Ez csapás, ez szerencsétlenség azon nemzetekre nézve, melyek rem birván önálló független hadsereggel, kénysze­nitve vannak gyakran érdekeik elleni harczban is részt venni. Én tisztelt ház, a ki óhajtom, hogy Magyar­ország önálló hadügy, önálló pénzügygyei és keres­kedelemmel bírjon, nem tehetem azt, hogy a közös hadsereg részére akár ujonczokat, akár pedig pénz­segélyt megajánlják ; következőleg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot még a rrszletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. De most nem akarom azt, hogy hazánk védetlenül hagyassék, kinyilatkoztatom : hogy a kért 40 és néhány ezernyi ujonczot a hon­védek soraiba besorozás végett örömest megszavazom. Simonyi Ernő: A kérdéses törvényjavas­latot a részletes tárgyalás alapjául én sem fogad­hatom el. Én azt hiszem tisztelt ház, hogy ezen kérdésnek megfontolása és kellő megvitatása most inkább igényeltetik, mint valaha. A törvény által határozott egy tény előtt állunk, a törvény rendel­kezik erre nézve és kötelesek vagyunk a törvénynek engedelmeskedve ugy mozogni, hogy a törvény keretén belől elérhessük azon czéít, melynek el­érése szükséges. Azt kétségbevonni nem lehet, hogy a legter­méketlenebb kiadás egy országban mindig az, mely az állandó hadsereg föntartására adatik; de más­részről azt sem lehet kétségbevonni, hogy Európa jelen körülményei közt az országot védelem nélkül hagyni nem lehet. Véderőről tehát minden esetre gondoskodni kell. De ugy hiszem itt az idő, meg­fontolni azt: vajon az ország biztosítását és az ország véderejének fejlesztését, mely ezen törvény által eléretni szándékoltatik, nem lehetne-e más utón elérni, a mely egyrészt politikai és állami tekintetben kielégítőbb volna ránk nézve és a mely közgazdászati tekintetben sokkal kevésbé venné igénybe a nemzet áldozatait. A mi kötelezettségünk e tekintetben eddigelé a közös hadsereg fentartására az ez idei delegatio kivetése szerint 25 millió frtot fizetni, a honvédség föntartására összesen 7 milliót adunk ki és igy összesen 32 milliót teszen ki azon összeg, mely mint rendes évi kiadás szerepel budgetünkben a véderő föntartására. A mi viszonyaink közt ez oly terhes és oly inproductiv kiadás, melyet meg nem birunk. Ismétlem sem nekem, sem senkinek közö­lünk nincs szándékában az országot védelem nélkül hagyni, biztonságáról nem gondoskodni; de nem tekintve azon politikai jelentőséget, a melyei bírna egy önálló magyar hadsereg, szemben a közös had­sereggel, a melynek létele a mi függetlenségünkén és önállóságunkon oly érzékeny csorbát ejt, hogy ha ezen hadsereg helyett — mondom — mi önálló magyar hadsereggel bírnánk; ennek fejlesztésére forditanók minden erőnket. Mi most 7 milliót költünk a honvédségre és ezen 7 millióval a honvédség létszáma körülbelül 212000-re megy; ha mi a honvédséget fejlesz­tenék, ha ezen számot megkétszereznék, a költségek sokkal kevesebbre fognának menni, mint az ugyan azon arányban föntartott rendes hadsereg költsége, s ha nálunk a honvédség kellőkép fejlesztetik: meg vagyok győződve, hogy ily a nemzet geniusával megegyező nemzeti hadsereg sokkal inkább volna képes azon lelkesedésre, mely az országnak bizton-

Next

/
Oldalképek
Tartalom