Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

328 308. országos ülés deczember 11. 1874. Ha ez igy van, tisztelt ház, ha ez csakugyan a ház bizottsága : akkor világos, hogy azon határvonalon tul nem terjeszkedhetik, melyet eléje a magyar országgyűlés tüz, mely ott van meghatározva, hogy állapítsa meg a közös államháztartás költségvetését. A mely perczben ezt teljesítette, működése megszűnt. A megállapított költségvetés keretén belül a közös ministerium költhet a fönálló törvény szerint; de a mely perczben e határon túllép, a megszavazás! jog igen természetesen a magyar országgyűlés jogkörébe száll vissza, és akkor, ha az ügyet meg akarná vizsgálni: ez föltételezné a szóban lévő zárszámadások megvizsgálását is. Igaz, hogy az 1867: XH. törvényczikk 42. §-a szerint, a melyre hivatkozás történt, midőn jelenvoltam a pénzügyi bizottságban a számadások vizsgálása is az úgynevezett bizottságokra ruháztatik. Igen ám; de ha figyelemmel olvassuk a törvény szövegét, világosan kiderül, hogy az egészen másnemű számadásokra vonatkozik. A törvény szerint világosan csak arra vonatkozik e szakasz, hogy a bizottságokat illeti azon jog, meggyőződni arról, hogy vajon az általuk megszavazott rovatokra az általuk megszavazott czélra lett-e a megszavazott összeg elköltve. Arról, hogy azon tul is terjeszkedhessek : a törvény egy árva betűvel sem intézkedik. Ez annál világosabban kiderül, ha a 42. szakaszt, melyre a pénzügyminister hivatkozott: összefüggésbe hozzuk, mint kell hozni az előtte lévő szakaszszal. Ugyanis a 41. §. végmondata igy szól: „A közös pénzügyminister felelős lesz az általvett összegnek a kitűzött czélokra leendő fordításáért; magában értetődvén, hogy az, a ki az összegeket kezeli, szoros számadással fog tartozni." A 42. §. igy szól (olvas): „Az efféle számadások megvizsgálása hasonlóul az emiitett bizottságokat illeti; azok e számadásokra nézve is a föntebb körülirt módon fognak eljárni." Tehát a törvény világosan kimondja, hogy ez csakis azon számadásokra vonatkozik, a melyek arra szükségesek, hogy a bizottságok meggyőződjenek a felől, hogy az illető tételekre lett a pénz elköltve; de hogy mi történik akkor, ha a megállapitot költségvetés tullépetik : erről a törvény nem intéztkedik, a mint azt most a törvényjavaslat supponáltatni óhajtja. De ha én csalatkozom, ha az nem áll, ha a tisztelt többség azon véleményben van, hogy nekünk a póthitelt is vakon meg kell szavaznunk, csakis azért, mert ez a delegatiok jogkörébe tartozik: akkor nyíltan bevallják önök, hogy a mi fölfogásunk helyes, hogy itt nem bizottságról van szó, hanem souverain törvényhozó-testületről. Ha ezt bevallják: bevallják természetesen azt is, hogy önök A legfontosabb jogot ragadták ki a nemzet kezéből: a jogok forrását, a törvényalkotási jogot. Mind ez komoly megfontolást érdemel. Pénzügyi tekintetből néhány százezer forintról van szó, a mi nem csekély a mi viszonyaink közt, különösen, ha megfontoljuk, hogy a pénzügyi bizottságban némelykor egy pár ezer frtért, sőt némelykor száz frtért valóságos csatát kellett vivni az illető minister urakkal, különösen a pénzügyminister úrral, ki egész sereg tanácsossal és számtiszttel rukkolt be a pénzügyi bizottságba, hogy ott mindegyik tételt körömszakadtáig védelmezzen, és akkor, mikor a pénzügyi bizottság véres verítékkel pár száz frtot megtakarított : akkor a minister ur előáll egy póthitellel több száz ezer írtról, melyet senki sem sejtett. De ha még sokkal csekélyebb lenne is az összeg, nagy fontossággal bir azért, mert kérdem a tisztelt pénzügyminister úrtól, ki magára vállalta az államháztartást rendezni : mikép véli azt lehetségesnek ily tüneményekkel szemben? Máris látjuk, s a tapasztalat is mutatja, hogy a közös-ügyes költségek évről-évre fokoztatnak. Ha már most a tisztelt többség oly praecedenst alkot, hogy még a közös zárszámadásokból eredő uj terheket is el kell viselni: hol van a hatalom a világon, mely meg birja állítani azt az áramlatot, mely innen keletkezhetni fog. Hogy lehetséges megállapítani egy budgetet oly országban, mely nem tudhatja, mi szakad reája egy-két év múlva a másik oldalon. A tisztelt pénzügyminister ur csak az imént azt a kérdést intézte a tisztelt házhoz: hogy vajon akarja-e, hogy az állam költségei az állam jövedelmeiből födöztessenek. Magam is azon kérdést vagyok bátor intézni a tisztelt pénzügyminister úrhoz : akarja-e, hogy abból fedeztessenek? Ha akarja, iparkodnia kell, hogy mindenekelőtt töröltessék el azon intézmény, mely ezt valósággal lehetetlenné teszi. Ha ezt nem akarja: az jele annak, hogy a tisztelt pénzügyminister ur maga sem akarja az államháztartást komolyan rendezni. Nem szavak, hanem tények után itél az igazságos bíró. Ezt hangoztatta a tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédének végefelé. Itt nem szavak, hanem tények állanak és ezen tények következményei. Itt nem tudományos fejtegetésről van szó, a mit a tisztelt pénzügyminister ur most anynyira gyűlöl, hanem készpénzről. ítéljen tehát az igazságos biró. Ezen okoknál fogva, tisztelt ház, ajánlom, fontolja meg mindenki igen jól, hogy mily következményei vannak annak, ha e házban ily praecedenst rövid utón megteremtünk. Én a magam részéről és tisztelt elvbarátaim nevében is kijelentem, hogy miután egyrészről a delegationalis intézményben mi nemcsak a magyar országgyűlési souverainitásának megcsorbítását; de valóban megsemmisítését látom, és másrészről az előttünk lévő concret eset világo-