Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

308. országos ülés deczember 11. 1874. 32& san bizonyítja, hogy mig ezen intézmény fönáll, m államháztartás rendezése teljesen lehetetlen : mi a kivánt póthitel megszavazásához járulni nem fogunk. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Azokra nézve, a miket előttem szóló képviselő ur előadott, kötelességemnek tartom a magam részéről megjegyzéseimet megtenni, és lehetőleg kideríteni azt, hogy azon fölfogás, a melyből kiindulva a tisztelt képviselő ur ezen törvényjavaslatot elvettetni kívánja, nem alapos. Igaz, hogy komoly és fontos dolog mindenesetre ezen törvényjavaslatnak megszavazása; de nem osztozhatom azon felfogásban, hogy az azért igényelne oly igen komoly és nagy megfontolást: mert itt praecedens alkotásáról lenne szó. Ezt nem fogadhatom el. A tisztelt képviselő urnák ezen megjegyzése teljesen ellenkezik az eddig történtekkel. Bátor leszek ezt majd később földeríteni; hanem most magáról azon kérdésről szólok: mert itt rejlik a sarkpontja az egésznek, hogy a delegationak volt-e joga a közös hadügyminister által tett tulkiadásokra nézve a fölmentést megadni, vagy sem? és igy a ministerium helyesen járt-e el, midőn ezen törvényjavaslatot beterjesztette? Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy azon magyarázat, melyet a tisztelt képviselő ur ezen törvényjavaslatnak ad, minden helyes alapot nélkülöz. A dolog természete már maga az, hogy mikor a törvény azt mondja, hogy a közös költségek megállapítása a közös-ügyek tárgyalására kiküldött bizottságot illeti: az illető ministeriumnak feleletre vonása, kezelésének megtekintése ugyanazon testületet illeti, a melyre a közös költségek megszavazása bízatott. Ez nagyon természetes; nem is lehet az máskép. Az, hogy egy alkotmányos testület szavazza meg a költségeket, a másik vonja feleletre, a harmadik vizsgálja meg a számadásokat: ez összezavarása minden helyes és keresztülvihető alkotmányos elveknek. De ha a tisztelt képviselő ur nem ezt vitatja, hanem azt mondja, hogy a delegationak, a mint a költségvetést megállapította, abban a perczben megszűnik hatásköre, és többé semmi joga nincs. Ezt az állítást nem vagyok képes elfogadni, és pedig épen a törvény alapján. A törvény azt mondja: „A költségvetés megállapítása leend a bizottság föladatának évenként előforduló legfontosabb része. Már maga ezen világos szavai a törvénynek azt mondják, hogy ezenkívül még más teendője is van a bizottságnak, mert ez csak „teendőinek legfontosabb része." Mi tehát az, a mi szintén teendője a közösügyi bizottságnak ? megmondja az utána következő paragraphus: „A közös pénzügyminister felelős lesz az általvett összegeknek a kitűzött czélokra fordításáért; magában érteKÉPV. H. NAPLÓ. 18a. SHI. KÖTET. tődvén, hogy ki az összegeket kezeli: szoros számadással fog tartozni." Ki ki a számadást kezeli? kezeli a közös külügyminister, közös hadügyminister, és közös pénzügyminister, a kinek számára azok megszavaztattak. Itt az utána következő paragraphus megmondja, hogy kinek tartozik számadással. Tartozik számadással a bizottságnak, és azt teszi még hozzá: „Az efféle számadásoknak megvizsgálása hasonlóan az illető bizottságot illeti, és az ezekre vonatkozólag is a föntebbi módon fog eljárni". Már engedelmet kérek, én a számadás-vizsgálást, minden tiszta és teljes fogalom szerint, máskép nem érthetem, minthogy annak, ki a számadásokat vizsgálja : joga legyen azt mondani, hogy az helyes vagy nem helyes, hogy a fölmentést megadja, vagy az illetőt elmarasztalja. Ezt teszik évenként a delegatiok, mikor a zárszámadásokat vizsgálják. Azt mondani, hogy azok előtt tartozik számadással a minister, ők megnézhetik, hogy miként költötte el az összeget; de azt mondani, hogy nincs joguk azt jelenteni ki, hogy „helyesen vagy nem helyesen tettél", vagyis, hogy nincs joguk a fölmentést megadni vagy az illető ministert elmarasztalni : az nem számadás-vizsgálat, az semmi más, mint egyszerű scontro, mit megtesz magának a közös ministeriumnak egyik orgánuma, a közös számvevőszék. Az hozza evidentiába, hogy melyik minister. minden rovatnál mennyi tulkiadást tett, vagy mennyit takarított meg a neki megszavazott összegekből. De ez nem számadás-vizsgálat, ez egyszerű számadás-készités; a törvény pedig azt mondja, hogy a számadás-vizsgálat tartozik a delegatiok körébe. így tehát áll az, a mit bátor voltam kifejtem, hogy a számadás vizsgálata máskép nem történhetik, minthogy az illető bizottság a kezelő ministerre rámondhassa helyeslő vagy kárhoztató ítéletét. A jelen ügy akkép került ide, hogy a delegatio meggyőződvén arról, hogy 1871-ben az élelmi czikkek árának az előirányzatban előre nem látott magasságban történt emelkedése folytán lehetetlen volt azokat a kenyér-adagokat, hus-adagokat az akkor felvett és megszavazott árakból födözni, miután igy az árak fölemelkedéséből költségtöbblet származott: ezen alapon a fölmentést ezen kérdésben jogosultan megadhassa. A törvénynek világos betűje tehát, azt hiszem, bebizonyítja azt, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztése törvényes alapon történt Annak megítélése, hogy helyesen történt a felmentés megadása, vagy nem: ez, engedelmet kérek, nem idetartozik, erről itt mi, a törvény világos, tiszta értelme szerint, nem vitatkozhatunk; itt csak arról lehet SÍÓ, törvényesen járt-e el a delegatio vagy nem. És én a törvény világos betűje szerint azt 42