Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-308
322 308. országos ülés deczember 11. 1874. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Mint a tisztelt ház előtt tudva van, az összes fönálló adóinkról szóló törvények csak ideiglenes hatálylyal birnak, s az adótörvényekre vonatkozólag mindég évről-évre egy évi tartammal előterjesztve és a ház által megállapítva. Ez által a magyar törvényhozás azt akarja jelezni, hogy a fönálló adórendszert ideiglenesnek és az adóreform bekövetkeztéig a törvényeket olyanokul tekinti, melyeket csak addig, mig az adótörvények nem módosíttatnak, át nem dolgoztatnak: évről-évre megállapitandóknak tartja, és igy a folyó évre megszavazott érvényben tartott adótörvények ez év végével lejárnak. Miután pedig, tisztelt ház, arról most már szó nem lehet, hogy az uj adótörvények ezen évben megállapittatnának, és miután azon adótörvényjavaslatok, melyek a fönálló adótörvények módosítására vonatkozólag a minister ur által előterjesztettek, ez évben többé nem tárgyalhatók: ebből természetesen az következik, hogy a fönálló ideiglenes adótörvényeknek egy évre való további meghosszabbításáról kell gondoskodni. Ezt akarja e törvényjavaslat, s igy e törvényjavaslatot, mint természetes folyományát a helyzetnek, elfogadásra ajánlom a háznak. Mocsáry Lajos: Tisztelt képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat az összes adótörvényeknek meghosszabbításáról szól. Ha ezen meghosszabbítás nem történik meg : akkor természetesen a fönálló kormány nem lesz a jövő évre azon helyzetben, hogy adókat szedhessen, az országot e szerint nem kormányozhatja: hacsak az országot s vele együtt magát törvényen kivül helyezni nem akarja. E törvényjavaslat ép oly természetű, mint volt az indemmityről szóló törvényjavaslat. Megszavazzuk-e vagy nem e törvényjavaslatot, ez egyenesen attól függ: vajon meg akarjuk-e adni a jelenleg fönálló kor mánynak az eszközöket arra, hogy az országot tovább kormányozhassa vagy nem? a mi természetesen attól függ: bizalommal viseltetünk-e, vagy nem a kormány iránt? E szerint, tisztelt ház, ugyanazon kérdés előtt állunk, a mely előtt állottunk tegnap és tegnapelőtt, és voltaképen helyén volna a bizalmi kérdés vitatásának folytatása. Távol van azonban tőlem azon szándék, hogy én a vitát újra föleleveníteni akarjam; e tekintetben csak igen röviden óhajtom jelezni álláspontomat; egyedül arra kérek a tisztelt háztól engedelmet, hogy néhány rövid szóval megvilágosíthassam azon kérdést, bogy vajon épen az adótörvényeknek végrehajtását rá lehet-e bízni azon ministerre, a kinek a végrehajtás specifice is föladata, tudniillik a jelenlegi pénzügyministerre ? A mi átalában a bizalmi kérdést illeti, a háznak ezen oldaláról, valamint a háznak másik oldaláról is kifejtették az illető képviselők azon indokokat, a melyeknél fogva a bi/.almi szavazatot meg, vagy meg nem adatni vélték. A mi nevezetesen illeti azon indokokat, a melyeknél fogva Móricz Pál és Tisza Kálmán képviselőtársaim a bizalmat megtagadták: én teljesen elismerem azoknak fontosságát. Elismerem azt, hogy ezen indokok magukban véve is teljesen elégségesek voltak arra, hogy ezeknél fogva a bizalmat a maguk részéről a ministerium irányában megtagadják. Én azonban e tekintetben továbbmegyek, mint tisztelt képviselőtársaim, mert én még azon esetben is, ha nem érhetné a kormányt mindazon mulasztások vádja, melyeket tisztelt képviselőtársaim előhoztak: én akkor sem viseltetném bizalommal iránta azon egyszerű oknál fogva, mert én nem viseltethetem bizalommal semmi oly kormány iránt, a mely, hogy röviden és egyszerűen fejezzem ki magam, a közös-ügyi alapon áll; de nem viseltethetem bizalommal azon kormány iránt, a mely kifolyása, és élén áll azon pártnak, a mely a közös-ügyek föntartását mindekkoráig programmja legelső tételének, politikai dogmájának tekintette; nem viseltethetem bizalommal azon kormány iránt, a mely még akkor is, midőn kézzelfogható tények bizonyítják, hogy azon az alapon továbbhaladva lehetetlen, hogy az ország tönkre ne menjen; a mely még akkor is, midőn kifogyott minden eszközökből, minden tervekből, melyekkel az állam háztartását rendbehozza, oly extravagáns eszközökhöz volt kénytelen nyúlni, mint a milyenek a pénzügyminister urnák előterjesztett adóvégrehajtási törvényjavaslatában foglaltatnak: még az ily törvényekkel is, a közösügyi alaphoz erősen ragaszkodik ; sőt mintha csak be akarná vágni a jövő menekülésnek útját is, ezen kormánynak egyik vezértagja és oszlopa, a pénzügyminister ur, azon enormis tant állította föl a képviselőházban, hogy ezen törvények megváltoztathatlanok, és ennélfogva azon hitet akarná becsepegtetni a nemzet szivébe, hogy ezen törvények alapján kezén-lábán megkötve vettetik Austria lábai elé. Én ily kormány iránt bizalommal nem viseltetem, és valamint az indemnityt nem szavaztam meg, ugy ezen törvények megszavazása által sem akarom neki megadni az eszközöket további fönállhatására. De a mi különösen azon kérdést illeti, tisztelt ház, vajon épen az adótörvények végrehajtását rá lehet-e bizni azon ministerre, a ki eddig ezen törvényeket végrehajtotta, kezelte: arra nézve legyen szabad megjegyezni, hogy azon ministerre, a ki eddig is — nem fejezhetem ki magam másképen — visszaélt azon törvényekkel, a ki engedte azokat a gyakorlatban mellőzni, engedte megsérteni azon törvényeket : arra ugyanazon törvényeknek kezelését továbbra részemről nem bizhatom. Ismeretes, tisztelt ház! azon szigorú, mondhatnám kegyetlen adóvégrehajtás, a mely érte a legkö-