Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
307. országos ülés deezember 10. 1874. 311 mondván, hogy az ellenzék hét évi múltjától, azt ügyelemmel átvizsgálva: azt lehet következtetni, hogy az ellenzék nem lett volna képes jobb eredményeket előidézni. A talányok ezen terére nem kisérem, csak arra akarok válaszolni, a mit positive mondott; azt mondotta igen tisztelt barátom, hogy a ház ezen oldaláról tétetett indítvány a dohány-monopólium megszüntetésére s ebben találta a hibát és azon okot, hogy a kormányzat az ellenzékre bizható lenne. Ha csakugyan figyelemmel kisérte tisztelt barátom a tárgyalásokat: meggyőződhetett volna arról is, hogy az ellenzék törekvése ebben nem oda irányult, hogy az államnak e tekintetben birt jövedelme megszüntessék ; hanem mindég arra törekedett ez oldalról az ellenzék, hogy az állam jövedelmei ne kevesebbedjenek, hanem bizonyos módozattal segítve legyen azon, hogy egy iparág a monopólium terhétől megszabaduljon. Itt tehát modalitásról volt szó, nem arról, hogy az eltöröltessék, hogy az állam szükséges jövedelmei elvétessenek. Továbbment a megtakarításokban tisztelt barátom: s azt mondotta, hogy ha a honvédség megkapja a műszaki csapatokat, ha a magyar hadsereg teljes lesz, mint azt az ellenzék kívánta: akkor sokkal nagyobb lett volna a kiadás, a teher mely vadainkat nyomja. Igenis, azon esetben, ha az eddigi költségeket a közös hadseregre vonatkozólag viselnünk kellett volna és két hadsereget kell vala tartanunk; akkor a képviselő urnák igaza lenne. De akkor félreismerte ezen oldal törekvéseit: mert ezen oldalnak sohasem volt oda irányozva törekvése ; hanem igenis tudta, a mit a képviselő ur mindég demonstrált, — hogy egy hadsereg sokkal olcsóbb, mint kettő. Még egy pár szóval leszek bátor, tisztelt ház, megemlíteni azt, hogy itt e házban sokszor, midőn a kormány eddigi politikájáról volt szó, nem érintik azt, hogy bizonyos mértékben a helyzet fölismerésében nagy része volt a pénzügyminister urnák. Midőn a tisztelt pénzügyminister ur a ház ezen oldalán ült: ugyanazon megtakarítási politikát inaugurálta volt. és itt a ház ezen oldalán hirdette azt. Ha tehát itt hirdette: akkor kevéssé jogosult Eötvös Károly tisztelt barátomnak azon állítása, hogy a ház ezen oldaláról nem a takarékossági politikát hirdetik. A képviselő ur a pénzügyi bizottság működését évek hosszú során át figyelemmel kisérte és igy láthatta, hogy a pénzügyi bizottságban a megtakarításokra vonatkozó indítványokat a ház ez oldaláról választott bizottsági tagok tették, és hogy a üilsó oldalról választott bizottsági tagok és a pénzügyminister működése ez oldalról támadtatott meg mindig. A tisztelt pénzügyminister ur nézete az, hogy az ország nem képes a reformkérdések megoldására; de akkor nem értem azt, hogy a múlt kabinet elnökével szemben mért tette a pénzügyminister azon szemrehányást, hogy mért nem létesítette ezt, vagy azt a reformtörekvését az országgyűlésnek. A tisztelt minister ur nyilatkozatából az látszik, hogy nem szokott mindig azon mértékkel mérni, melylyel akarja, hogy mások mérjenek neki. Ha különben a kormány meg van győződve arról, hogy a magyar törvényhozás a reformtörvények megoldására képtelen: akkor a magyar kormány első kötelessége, — azon ígéretnél fogva, melyet a pénzügyminister ur a kormányvállalásnál tett, — hogy mindig őszinte politikát kövessen, hogy ezt nyiítan, határozottan kimondja. Mert ha ezzel indokolja a minister ur állását, az indemnity kérését,— hogy az országgyűlést képtelennek tartja: akkor meg lehet győződve a minister ur, hogy ebből a válságból való kibontakozásra e ház ez oldala is mindig szívesen kezet fogna nyújtani. Én részemről az indenmityt nem szavazom meg. Perényi Zsigmond br.: A szőnyegen forgó tárgy már annyira meg lett világítva minden oldalról, hogy ahhoz ujabbat ugy sem mondhatván, tüzetesebben nem akarok hozzászólani, s egyedül szavazatom indokolása tekintetéből bátorkodom röviden nyilatkozni. Én, tisztelt ház, a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Bal felől helyeslés.) Midőn a Bittó-kormány megalakult, leginkább Ghyczy Kálmán igen tisztelt pénzügyminister személye miatt e megpróbált, sújtott ország bizonyos irányban reményeket kötött hozzá és várva várta a fölmutatandó eredményeket. Az eredmények, de lehet mondani, maguk az initiativák a mai napig is váratnak magukra. Az ország nem azt várta a Bittókormánytói, hogy a rosznak bizonyult utat továbbra is döczögve kövesse, nem a — nézetem szerint az országot közgazdaságilag tönkre tevő — Ghyczyféle javaslatokat, (Mozgás jobb felől.) és nem a kapkodást és erélytelenséget, csekély kivétellel, lehet mondani minden tárcza terén. Hogy ez igy van, tisztelt ház: azt tudja ország-világ, ha nem is ismeri be. Meglehet, tisztelt ház, hogy a várakozás túlzott volt, számba nem vevő a leküzdendő nehéz és számos akadályokat: de annál silányabb a fölmutatott siker; (Igazi Ugy vanl a bal oldalon.) ha csak sikernek nem akarom tekinteni, s nem akarnám örömmel üdvözölni Szapáry ministernek a közigazgatás terén szándékolt meg-megujuló reform-kapkodásait. (Derültség és tetszés a bal oldalon.) A kormány által 1875-re benyújtott költségvetés, a kényszerhelyzet által parancsolt megtakarításokkal szemben, abban található csekély törlések; a gazdálkodás otí, a hol gazdálkodni nem lehet és nem volna szabad ; de viszont a követni szándékolt bő költekezés azon a téren, a melyen az eddig is pazarlás volt és annak is bizonyult: eléggé mutatják, hogy a jelen kormány nincs
