Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
310 307. országos ülés deczember 10. 1874. Én nem tartom azt, tisztelt ház! Én a nemzetnek létföltételét és pedig praeventiv intézkedések által akarom megadni azon rendszer-változtatással, a mely rendszer ezen szerencsétlen helyzetbe hozta az országot, és melyhez egy perczig, egy pillanatig sem kívánok szavazatommal járulni. Ha ezen előleges intézkedések egy kormány-változás által és a férfiakban, kik a kormányt el fogják foglalni, biztosítani fognak arról, hogy javítani fogunk a súlyos helyzeten, s ha látom, hogy ez arra képes is lesz : én meg fogom szavazni a fölhatalmazást; de a tisztelt kormánynak, melyhez bizalommal nem lehetek: meg nem szavazhatom ; ez, tisztelt ház, egyéni álláspontom, a melyeket előterjeszteni, azt hiszem, politikai helyzet emben indokolva volt. Én részemről tisztelt barátom Domahidy István álláspontját foglalom el. (Helyeslés a középen.) Horváth Gyula: Tisztelt ház! Az előttem szóló képviselő ur megkönnyítette és megrövidítette azt, a mit mondandó vagyok. A tisztelt pénzügyminister ur által elmondottakra vonatkozólag van egy-két megjegyzésem. A tisztelt pénzügyminister ur jelezte, hogy ő ugy áll oda, mint a katona, a ki kötelességét teljesiti, s nem gondol a sorssal, mely reá vár. S ha ezt nem mondta volna a minister ur: kitetszett volna azon resignatioból, mely beszédéből kitűnt. Mert minden resignatiónál észlelhetni, nézetem szerint, hogy nemcsak a veszedelmet bevárják, hanem némely esetekben provocálják. Ugy volt ez az igen tisztelt pénzügyministerrel is; ő nemcsak be nem várta, hanem provocálta is a veszélyt. De legyen meggyőződve a minister ur az iránt, ha a ház ezen oldalát fogja ok nélkül provocálni, még pedig arra, hogy megkövezzék a minister urat: nem fog egy kar sem fölemelkedni; hanem igenis arra, hogy a tisztelt pénzügyminister úrral nemes küzdelembe vegyüljön, mint megmutatta ezen oldalnak egy igen tisztelt vezér-férfia. Meglehet, hogy az igen tisztelt kormánynak úgynevezett pártolói annak igen fognak örülni, hogy ha a tisztelt pénzügyminister ur individualiter fogna elhullani, ha individualiter fogja őt azon rendszer, azon politika, melyet követ, fölemészteni: s akkor részvétre, azt hiszem a háznak csak ezen oldaláról számithat; és nem azon oldalról, hol élj énekkel kisérték előadását. Az igen tisztelt pénzügyminister ur azon helyzetben képzeli magát, mint a rómaiak fénykorában Marcus Curtius Ruffus, midőn fölfegyverkezve ugrott az űrbe. Föl van ő is fegyverkezve mindazon fegyverekkel, melyek parlamentalis fegyverek szoktak lenni, s melyeket megtanultunk tisztelni és becsülni. Az igen tisztelt pénzügyminister ur azon fegyverek egyikét, a bizalmat, melyet hét év alatt és egész politikai működésével kiérdemelt és megszerzett, magával vitte és azon hiszemben, hogy az országnak hoz áldozatot, nem késett azon drága áron megszerzett bizalmat magával vinni az űrbe. Igenis, ha ennek ezen eredménye lenne: elismeréssel fogna viseltetni az utókor a tisztelt pénzügyminister irányában; de akkor, midőn egyes-egyedül áldozatot hoz, s senki sincs, a ki őt föltartóztassa az ugrástól, s a mikor ezen ugrásból semmi eredményt sem vár az országra: akkor azt megtenni hiba a pénzügyminister úrtól. Midőn az igen tisztelt pénzügyminiser ur exposéját előterjesztette, ugyanazon alkalommal a ministerelnök ur is kifejtette, hogy van programmjok, és pedig programmjok az: hogy első sorban mindenesetre az ország pénzügyi helyzetén segítsenek, az államháztartás rendezését eszközöljék, s a háztartás egyensúlyát helyreállítsák. Én, tisztelt ház, ezen programmot a legsajátságosabb programmok egyikének tartom arra, hogy egy kormánynak életjogot, létjogosultságot adjon. Mert vajon ezen elvek kijelentése nélkül ki merészelné valaha egy állam kormányzatát magára vállalni ? Hiszen ez az első alap, melyen bármely kormánynak, bármely pártból legyen: alakulni kell; minden kormány csak ezen alapon foglalhatja el helyét; ez a legkisebb, a mit minden kormánytól követeim lehet; — de ez nem programúi, nézetem szerint. Ha az igen tisztelt pénzügyminister ur és az igen tisztelt kormány ezt tűzi ki magának proi grammul: akkor a physikai törvényeket, a természeti törvényeket s egyátalában azon törvények mindegyikét, melyek meg nem czáfolhatók: programúiul vagy végczélul tűzhetné ki magának. És az igen tisztelt pénzügyminister ur és elnök minister ur ezen programm megvalósithatása czéljából legelső sorban arra vállalkozott, hogy az országnak a szükséges, a kellő időt megszerezze, és csakugyan, ha valaki kétkednék abban, hogy mennyire igaz amaz ismeretes angol közmondás: „time is mony", abból, hogy mily drágán szerezte meg a tisztelt kormány azt az időt: megbizonyosodhatnék, hogy ez csakugyan igaz, csakugyan való. Az igen tisztelt kormány azon nyolcz hónapot. igen drágán szerezte meg: az orsovai, a tömösi csatlakozás föladásával, a hol, nézetem szerint, a magyar kereskedelem, a magyar vasutak érdeke bizonyos mértékben föl van adva. Ha, tisztelt ház, Magyarországnak minden kis ideje ennyibe kerül: akkor azalatt, a mig a szükséges időt megszerezzük, hogy segítsünk, elveztettük a földet talpaink alól. Én, tisztelt ház, bátor leszek egy pár szóval Eötvös Károly igen tisztelt barátomnak az általa mondottakra válaszolni. Azt mondotta igen tisztelt barátom: elismeri, hogy a mai helyzet a Deák-párt eddigi politikájának következménye bizonyos mértékben. Nagyon furcsa dolog, hogy ugyanakkor, mikor ezt elismeri: másfelől furcsa párhuzamot von,
