Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
307. országos ülés deczember 10. 1874. 307 együtt van: a kormánynak határozatától függ, mert ez a kormánynak kezében van. Az igen tisztelt többség megköszönheti a minister urnák a bókot, a melyet csinált. (Derültség bál felől.) Azután a minister ur átmegy arra, hogy már több izben megmondta a házban, hogy mit kell tenni és most újra elmondja. Kíváncsi voltam, hogy hát mit fogok hallani: hol van az a kormányzati programm, a melytől föltételezi a minister ur Magyarország fölvirágzását. Elismeri, hogy állapotunk igen súlyos, igen veszélyes, rajta segíteni kell: de hogyan? Életben kell maradnunk, fön kell tartani állami önállóságunkat. Igaz, de én tovább mennék, én azt mondanám, hogy állami önállóságunkat meg kell előbb alapítani, és ha megalapítottuk állami önállóságunkat, hogy annyira önállók vagyunk, hogy senki sem szol bele állami háztartásunkba: akkor ezen alapon igyekezzünk rendezni benső bajainkat. Azt mondja a tisztelt minister ur, hogy kiadásainkat, a mennyire a közigazgatás rendes menetének megzavarása nélkül lehetséges, apasztani kell. Ez kétségkívül egy módja a pénzügyi ren» dezésnek: ez már elmondatott, hogy a jövedelmeket emelni, a költségeket apasztani kell. De hogy mi módon akarja ezen apasztást előidézni, azt nem tudom ; mert a tisztelt minister urnák azon bndgetjében, melyet előterjesztett: ezen szándéka nem volt kifejezve. Azon budgetben mindössze hat millió megtakarítás van a rendes költségekben, de ezen hat millióban benne van a belügyministernek két millió megtakarítása, mely csak azon esetre jött volna létre : ha a törvényhozás bizonyos módon intézkedni fog. E két milliót a megtakarításokba beszámítani nem lehet. Tehát megtakarítottak négy milliót, a pénzügyi bizottság pedig már eddig több mint hét milliót takarított meg, és mondhatom — nem, mint a minister ur monda tegnap, mindenkor a ministerek beleegyezésével, legalább nem nagyon készséges beleegyezésével, sőt néha egyenes ellenmondásuk daczára ; de megengedem nagyobb részben a ministerek beleegyezésével. De hát nem a ministerium kötelessége lett volna ez ? Nem ő teheti legjobbal), hogy leszorítsa a kiadásokat a legalsó fokra, mert hiszen a kormánynak módjában van tudni, hol lehet, a pénzügyi bizottságnak nem mindég, sőt néha teljes lehetetlen megmondania: vajon ezen munkát ennyi vagy annyi ember képes-e teljesíteni? Azon tételt átalánosságban elfogadom, hogy a költségek apasztását kell előidézni. Azt mondja a minister ur, hogy ő a legközelebbi jövőre, 1875-re, tekint, hogy az igényli először gondunkat, s annak biztosítására benyújtotta adótörvényjavaslatait. És megígéri talán a nemzetnek, hogy ezen áldozatot meghozván, meg lesz mentve ? Nem! hanem azt mondja, qui habét tempus, habét vitám. Tehát ez a kormánynak programmja! Ez programmja mindazoknak, kik váltó-prolongatiokból élnek. Azt mondják, akármi áldozatba kerül a három hónap : meg kell lenni. Hanem egy állam ügyeit e programm szerint, nézetem szerint, vezetni lehetetlen. Azt mondja a minister ur, hogy tiz hét alatt nem lehetett mindent megtenni. Tiz hét nála megszülte azon munkálatokat, melyeket a háznak beterjesztett. Most azonban egy egész év fog előtte állani. Örvendhetünk, ha tiz hét alatt ennyi adótörvényjavaslatot készített el, egy év alatt mennyit fog elkészíteni; (Derültség.) és akkor egyenesen megmondja, hogy ha nem lesz más mód : akkor uj áldozatokra kell fölhívni a nemzetet; és látván, hogy ez nekünk nem tetszik, hozzátette: kell valakinek lenni, ki ezt megmondja önöknek és a nemzetnek." Tisztelt pénzügyminister ur! Ha arról van szó, hogy a nemzet érdeke, jóléte, fönmaradása áldozatokat kíván : higyje meg, hogy én soha hátra nem maradok abban, hogy ezt a nemzetnek egyenesen megmondjam. Megmondjuk mi azt a nemzetnek ; csak képesek legyünk hozzátenni azt is, hogy ha ez áldozatot meghozza : az az országnak javára fog válni. De midőn nem vagyunk képesek ezt mondani a nemzetnek, hogy ez uj áldozatok árán javítani fog a haza sorsán, hogy el fogja hárítani azon csapást, mely őt fenyegeti: akkor részemről nem ajánlom neki az áldozatot. Hogy ha azt vagyok kénytelen a nemzetnek mondani: a te pénzügyeid nyolcz évvel ezelőtt rendezve voltak, bevételeid fölülhaladták kiadásaidat; hanem egy pazar, egy tapintatlan, egy lelkiismeretlen kormány keze alá került és oda jutott, hogy most sem pénze, sem hitele nincsen, most fölszólít téged, hogy hozz áldozatot és fizess többet; hanem azért azt, hogy jobban fog kormányozni, hogy ügyesebb kezekbe adja a kormányzatot: azt nem ígéri. De ha azt kívánjuk a nemzettől, hogy azért hozzon áldozatot, hogy ismét azon kezekbe jusson a kormányzat, melyek az országot oly veszélybe hozták és azon állapotot teremtették, a melyben van : akkor a nemzettől áldozatkészséget ne várjanak; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) ne várják tőlünk, hogy a nemzetet áldozatkészségre buzdítsuk. Én, tisztelt ház! egyátalában azon szomorú tapasztalást tettem, nem most, hanem már régen, hogy ezen országban a párt-viszálkodás annyira kifejlődött, hogy itt a pártérdek mindenek fölé emeltetett, hogy most is, midőn az ország a legnagyobb veszedelemben van, midőn be kell vallanunk, hogy állami létele is veszélyben forog, nem azon törjük fejünket, hogy kellene a bajon segíteni; hanem azon, miképen kell azon pártot megtartani, mely nyolcz 39*
