Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-307

306 307. országos ülés szólította föl, hogy a párt érdekében szavazzák meg az indemnityt! Bittó István ministerelnök: Az ország érdekében! Simonyi Ernő: Nem az ország érdekében, nem az administratio érdekében, hanem a párt érdekében. Tehát: „a párt minden fölött," bármi történjék is a hazával. Látjuk, hogy a haza romlásnak indul, de azt ők nem látják, mert a párt érdekében kell cselekedni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A pénzügyminister ur tegnapi beszédében nagyon gúnyosan emlékszik meg arról, hogy nem tudom kik, a kikre ő czélzott, ő tőle mindenféle reformokat kivannak. Hát mindabból, a mit ő előszámitott, sok kétségkivül létesíthető nem volt; de a gyakorlatban azon nehézségekkel szintén nem találkozunk, a melyeket a pénzügyminister ur előszámitott. A pénzügyminister ur azt mondja, mi történnék a gyakorlatban az : ha elbocsátjuk, a mint kívánták sokan, az állam-tisztviselők nagy részét? Ez által — úgymond — elkedvetlenítjük azokat, a kik megmaradnak. Már engedjen meg, azok, a kik megmaradnak, nem fognak elkedvetlenedni; elkedvetlenedni azok fognak, a kiket elküldenek. Hanem épen attól tartanak, hogy az elkedvetlenített, elküldött tisztviselők azután önök ellen fognak fordulni, befolyásukat önök ellen fognák fordítani, és azok közül sokan talán igen sokat tudnak, a mit nem jó volna mindenkinek tudni, talán nem kívánják elkedvetleníteni. Nem azok fognak elkedvetlenedni, a kiket nem küldenek el, attól ne tartson a minister ur; ha ez a félelem: akkor biztos lehet és elküldhetné a felét. Hanem azután megkívánom, hogy a többiek állása biztosított legyen; mert most egy pillanatig se biztos a hivatalnok sem törvény, sem semmi által a világon biztosítva nincs. Most, mikor arról van szó, hogy ennél a tárezánál egy tanácsossal kevesebb kell lenni, vagy valamennyi tárezánál egy-egy tanácsosi állást reducálni kell: ugy érzi magát a tanácsosi kar, mintha egy töltött pisztolyt tartanának eléje; igaz, hogy a pisztolynak csak egy töltése van, de mindegyik azt gondolja, hogy hát ha ő lesz az, a kit a golyó eltalál. Ezen bizalmatlanság elkedvetleníti az illetőket és nem képesek dolgozni azon erélylyel és szorgalommal, a mely tőlük megkívánható. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a közigazgatást akarván rendezni eentralisatio utján, azokat fogja maga ellen zúdítani, a kik decentralisalni akarnak; ha pedig ők akarnak decentralisalni: akkor a centralisatorok lesznek ellenei. Ha az igazságszolgáltatást modern alapokra akarja fektetni: akkor a régi rendszer emberei lesznek ellenei. így folytatván tovább, megtetszett önmagának és még eczember 10. 167á. több hosszas példát számlált elő. Ez épen olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy „hja kérem ebben a Pest városban az ember meg nem élhet, ha kimegy a piaezra és egy pár csirkét akar venni, a a kacsa-kereskedők mind rátámadnak, ha pedig tojást akar venni: akkor a krumplis-kofák mennek neki; ha köleskását akar venni: akkor, ha annak a boltosnak vagy kofának nincsen, az azt mondja, hogy vegyen lencsét, mert az egészségesebb. Szomorú dolog volna, ha a gazdasszony, a piaczról hazatérve, azt mondaná: éhen kell elveszni, mert nincsen egyetértés, nincsen nézetegység a piaezon, hanem véleménykülönbség uralkodik. {Derültség a szélső bal oldalon.) Ez megvan Magyarországon és megvan minden országban, megvolt mindenkor és meg fog maradni mindég mindenütt. De hiszen nem arra való a kormány, hogy minden pártot egyszerre kielégítsen. A kormány föladata képezni magának egy határozott politikai eljárást, képezni magának egy határozott programmot, ezen programm keresztülvitelét megkísérteni, ha ezen programm keresztülvitelére a többség bizalmát bírja: akkor keresztül fogja vinni; ha nem birja: akkor visszalép. Hanem azután legkevésbbé szabatos, de legkényelmesebb mód az: ha az embernek semmi programmja nincs; hanem kormányoz, a mint jő. Ibant: qua poterant, qua poterant, non ibant. így kormányozni igen könnyű, hanem igy azután az ország biztonságáért, jólétéért és jövőjeért felelősséget vállalni igen nehéz; pedig a felelősség kimaradni nem fog, és e felelősség meg fog jönni, és minél későbben fog megjönni: annál súlyosabb fog az lenni; mert a nemzet épen ugy fog működni, mint a nemesis, metyről meg van irva: „tarditatem suplicii gravitate conpensat." A tisztelt pénzügyminister ur azt mondja, hogy ezen ház ugy, a mint jelenleg alakulva van: gyökeres reformokra nem képes. Hiszen a minister ur ezt tudta akkor, mikor ministeri székét elfoglalta, a ministeriumbai belépése alkalmával a kezében carte blanche volt: miért nem tett indítványt, hogy oszlattassék föl ezen ház, hiszen ez a kormány kezében van, hiszen nem mi erőszakoljuk ezen háznak együttmaradását. Hiszen ezen országgyűlés megnyitása alkalmával én s elvtársaim adtunk be egy föliratot, melyben ő felségét arra kértük, hogy ezen testületet, a mely nem a nemzet akaratának kifolyása, a mely törvényellenes eszközök utján jött ide, oszlassa szét; megjövendeltük mi már azt, hogy ezen testület nem fog a törvényhozásban üdvös eredményeket előidézni. Ha a minister ur ezt belátta: miért nem tette azt most kormányba lépése alkalmával az országgyűlés harmadik évében? Ha nem tette : akkor ne hányja a szemére a háznak azt, hogy nem alkalmas törvényhozásra ; mert hiszen az, hogy a ház