Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
307. országos ülés deczember 10. 1874. 303 kormánynak az indemnityt egyszerűen azért, mert irányában bizalommal nem viseltetem. Ha azt kérdezi valaki, miért nem viseltetem bizalommal: azt felelem rá, hogy London városának egyik építészeti remekműveiben, szt. Pál templomában, sok emlékoszlop van, de a halhatatlan építésznek, Wrant Kristófnak nincs oszlopa, hanem van ott egy fölirás, a mely azt mondja: „Christophori Wrant quaeris monumentum, circumspice." Én is azt mondom, Ha a kormány iránti bizalmatlanság okait keresi valaki, ám nézzen szét a hazában. Ugy hiszem, annak állapota tökéletesen indokolja a bizalmatlanságot nemcsak az én részemről, nemcsak az ezen oldalon ülő képviselők részéről; hanem indokolja azon bizalmatlanságot is, mely kifejezést nem nyer ugyan, de létezik a túlsó oldalon ülő képviselő urak kebelében. Nem hiszem, uraim, hogy sokan legyenek, kik belsejükben meg vannak győződve arról, hogy ezen kormány képes az országot megmentem, hogy ezen kormány képes az államtól azon veszedelmet elhárítani, mely azt fenyegeti. A bizalmatlanság, tisztelt ház, nem az ellenzék részén van ; átalános az országban, átalános ép ugy, mint országos azon nyomor, azon csapás, melyet a hét évi kormányzat előidézett. Az előbb fölszólalt Eötvös képviselő ur igyekezett azt kimutatni, hogy nem egyedül a Deák-párt az oka azon állapotnak, a melyben vagyunk. Én azt tartom, hogy ennek azon párt az oka, melynek akarata megy teljesedésbe a törvényhozásban. (Ugy van! bal felől.) Azt pedig kétségbevonni nem lehet, hogy a lefolyt nyolcz esztendő alatt a jobb oldalnak, a Deák-pártnak akarata vált törvénynyé a házban és a másik házban, tehát ő felelős azon következményekért, melyeket ezen törvényhozási intézkedések, s melyeket azon kormány idézett elő, melyet ő folytonosan mindenkor s mindenben támogatott. Egyébiránt Eötvös képviselő ur igyekezett azt kimutatni, hogy az ellenzék rendszere még roszabb lett volna. Én e fölött vele vitatkozni nem fogok. Én csak egy dolgot állítok, s ez az, hogy a mostani kormányzat rósz, s e tekintetben hivatkozom az egész országra, azon következményekre s azon állapotra, melyben vagyunk. Ha van valaki, ki ezt tagadni meri: én visszaveszem minden állításomat. Hogy ha nekem bebizonyítják, hogy a jelen kormányzat nem rósz: én örömest megadom magamat s támogatni fogom ezen kormányt. De ha azt látjuk, hogy ezen kormány rósz: ám változtassuk meg. Hogy a másik, mely utána következik, jó fog lenni: azt én biztosan állítani nem merem, hanem azt tudom, hogy ez rósz, ennél roszabb már nehezen lesz; de ha rósz lesz, megvonjuk attól bizalmunkat, és ha roszabb lesz ennél, ám visszahívjuk ezt; (Derültség.) de miután positiv rósz áll előttünk, rázzuk le ezen roszat s tegyünk kísérletet azzal, a mi ismeretlen. Azonban, mint mondom, tisztelt ház, én nem akartam polémiába bocsátkozni e tárgy fölött. Fölszólaltam főleg azért, mert nem hagyhattam megjegyzés nélkül a pénzügyminister urnák tegnapi beszédét. Én azon beszédet azon állásnál fogva, melyet a minister ur e házban nemcsak most, mióta a ministeri padon ül, hanem már azelőtt is elfoglalt, figyelmen kivtil nem hagyhatom. A minister ur némileg panaszlólag emiitette azon megtámadásokat, melyeknek az ellenzék részéről ki van téve. Engedje meg a tisztelt pénzügyminister ur, az ellenzéknek joga van őí egy kicsit megtámadni. Az ellenzék nehéz küzdelmeket vívott hét éven keresztül ezen házban, s a pénzügyminis! ter ur az ellenzéknek egyik vezértagja, egyik I legfőbb támasza volt, s midőn a győzelem küszöbén I állott, midőn csak a kaput kellett volna kinyitni, hogy bemenjenek oda : akkor elhagyta és szétrobbantotta a pártot. (TJgy van! Igaz! bal felől.) A pénzügyminister ur maga monda, hogy ezen ház nem képes mai állapotánál fogva nagy refor! mokat keresztülvinni, s én azt állítom, hogy nagyI részben ennek a pénzügyminister ur az oka ; mert | azon ziláltság a pártok között annakelőtte nem | létezett. Voltak árnyalatok köztünk; de lényegben | mindég egyetértettünk, együtt szavaztunk, s csak ! azóta bomlott meg az ellenzék padjain az egyetér| tés, azóta nem tartották egymást egy pártnak, a | mióta a kedélyeket, az eszméket fölzavarta a pénz! ügyminister ur eltávozása által ezen pártból. Mond\ hatjuk azt, hogy a győzelem küszöbén a pénzügy| minister ur volt az, a ki az ellenzéket megbukj tattá: tehát az ellenzéknek joga van a pénzügyministerre neheztelni és szemrehányásokat tenni. ; Joga van, mert vérző szívvel látja a haza azon ' állapotát, melyet tegnap a pénzügyminister ur is fölemlített és bensőképen meg van győződve, hogy csak egy tökéletes rendszerváltoztatás, hogy csak azon politika melyet az ellenzék követ és vall magáénak hét éven keresztül, képes az ország bajain segíteni, és midőn ezen meggyőződésben van, s midőn ezen meggyőződés mellett a győzelem küszöbén állott: akkor a pénzügyminister ur elhagyta pártját s elpártolása által megbuktatta ezen párt győzedelmet és lehetetlenné tette, hogy a haza bajai orvosoltassanak. Sőt a túloldal támogatása által súlyosbította azon bajokat, melyeket — be kell látnia — azon rendszer föntartása mellett többé orvosolni nem lehet. Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy ő nagy hazafiúi áldozatot hozott, midőn a ministeriumba belépett s ő nem jogosított senkit föl arra, hogy valaki nagy reményeket kössön ö hozzá a ministeriumba való lépése által; mert, mint monda.
