Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-307

304 307. országos ülés deczember 10. 1874. minden alkalommal kijelentette azt, hogy kevés az, a mit tehet, és azon első alkalommal is, a midőn fölszólalt e házban a ministeri padról, kimondotta, hogy meg fogja tenni mindazt, a mi tehetségében áll a haza ügyének előmozdítására ; de természetesen semmiért jótállást nem vállalhat. Engedelmet kérek, tisztelt pénzügyminister ur, de ily hangon csak az beszélhet, kit erőszakkal köteleznek valamire, kit kötéllel fognak bizonyos kötelességek teljesítésére ; de ezen hang egy felelős minister állásával egyátalán meg nem fér; ily mentség egy felelős minister szájából nem fogadtatik el. Midőn a minister ur elvállalta a ministerséget, elvállalta magával ez által azon felelősséget, hogy igenis jótáll arról, hogy kezelése alatt az ország kárát nem fogja vallani. Ha ezért jót nem akar állani: akkor nem lett volna szabad elfoglalnia helyét. A ministemek nem szabad azt mondani: teszek, a mit tehetek, de jót nem állok. A ministernek tisztában kell lenni azzal, mit akar, ha látja, hogy az ország bajban van; tisztában kell lennie az iránt is : vajon képes-e a bajt orvosolni vagy nem; tisztában kell lenni magával azon kormányzati teendők iránt, melyeket ott létesíteni akar. Ezt várta az ország népe, midőn ez uj ministeriumban székét elfoglalta. A ministerelnök ur megnyitó-beszédében igen szerényen programúiul az mondotta: íme itt van velünk Ghyczy Kálmán. (Derültség a szélső bal felől.) Ez volt az uj ministerium programmja: Mi rendezni fogjuk és kívánjuk az ország pénzügyeit. Bittó István ministerelnök (közbebeszól): Fogjuk is ! Simonyi Ernő: Kívánta azután, hogy már most a kilenczes és huszonegyes bizottságok töröltessenek el, mert ezekre többé szükség nincs. Itt vannak ők, rendezni fogják az ország pénzügyeit: velük van Ghyczy Kálmán s ezen kijelentés után az ország jogosítva volt nagy dolgokat várni a pénzügyministertől. (Igaz! TJgy van! a szélső bal felől.) Nem azt várta az ország s nem is azt vetették szemére a pénzügyministernek, hogy ő oka mindannak, a mi hét év óta történt e házban és hazában: nem ezért okolták őt; hanem okolták azért s az hányatott szemére, hogy azon rendszert, mely mindezen roszat okozta, föntartani s megszilárdítani kívánja ; mert hiszen csak azon rendszer alapján áll ő is, melyen állottak ennekelőtte elődei, azon nem akarnak egy cseppet sem változtatni, sőt a pénzügyminister ur megmutatta, hogy változtatni nem is lehet, valódi képtelenség azt kívánni. Tehát nem az, hogy a pénzügyminister ur oka a hét év óta elkövetett rosznak, hanem az a kár, hogy a minister ur föntartja, megszilárdítja azon alapot, mely minden rosznak kútforrása. Nem azért hibáztatjuk a pénzügyminister urat, hogy nyolcz hó alatt nem hozta tökéletesen rendbe az ország megzavart pénzügyeit, hanem azért, hogy még nemcsak hogy nem kezdeményezte, de még csak fogalma sincs, hogy mi utón lehessen e munkát kezdeményezni; egyetlen eszmét sem mutatott föl a ház előtt, hogy miképen kívánja az ország financziáit rendezni. És ez az, a mit mi roszalunk; nem hogy nyolcz hó alatt végre nem hajtotta, s nem tökélesbitette az ország dolgait, hanem az, hogy meg »em kezdette s még kilátásba sem helyezte, hogy mi úton-módon fogja ezt kezdeményezni? (Igaz! TJgy van! a szélső bal oldalon.) Azt mondja a minister ur, hogy őt vádolják azért is, hogy a delegatiok magasabbra szabták s nem apasztották a közösügyi költségeket; de hiszen ő nem felelős a delegatiok működéseért. Ez áll; de ha én vagyok a pénzügyminister s kijelentem a delegatio előtt, hogy Magyarország pénzügyei ilyenek s azon terheket nem birják s a delegatio mégis megszavazza azon költségeket : én kötelességemnek fognám tartani lelépni, s azt mondani: vedd át te az ország financziát, mert én ezen szavazás után nem merem elvállalni a felelősséget. (Igaz! TJgy van ! szélső bal felől.) Hanem, a midőn a minister ur helyén megmaradt: elvállalta a felelősséget azért, hogy, daczára ezen magasabbra emelt közös költségeknek, az ország annak kárát vallani nem fogja. Azt mondja a minister ur: szemére hányják, hogy drága kölcsönt kötött, de hiszen üres tárczával adók nélkül kormányozni nem lehet. Nem is az a baj ; hanem az, hogy oly drága kölcsönt kötött, melyre szükség nem volt; mert a ministernek több oldalról tétettek ajánlatok, melyek olcsóbbak és kedvezőbbek voltak, mint a megkötött drága kölcsön, s a minister ur azt elmulasztotta tenni, azon oknál fogva, a mint a kölcsöntörvény indokolásául mondta, hogy már szavát lekötötte. Engedelmet kérek : hát ne kösse le szavát oly dologra, a mi az országnak kárát okozza, mert a minister minden szaváért felelős. Annyi bizonyos, hogy a minister urnák tétettek ajánlatok több oldalról, melyek olcsóbb és nem is öt év alatt fölmondható kölcsönről szóltak; mert ez az öt év alatt fölmondható kölcsön valami rettenetes az államra nézve; és igen jól választotta a pénzügyi bizottság tisztelt előadója tegnapi beszédében a kifejezést, midőn azt mondotta, hogy az 1874-ki budgetnek prolongálását kéri, mert valóban olyan prolongationalis Gescheft az, hogy öt év alatt az államkölcsön fölmondható legyen. Ha valami kényszer-helyzet lett volna, ha lehetetlenség lett volna más pénzt kapni: akkor azt mondanám, hogy a szükség törvényt ront; de itt nem állt fön azon lehetetlenség esete, mert több rendbeli ajánlat tétetett consolidalt és olcsóbb kölcsön kötésére és a minister ur mégis ezen kölcsönt kötötte meg; re--