Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
306. országos ülés deczember 9. 1874. 287 készvén, nézegetvén a kormánypárt ellen fölhozott sürü és nagy vádak sokaságát: csak következetes tett volna, ha oly neo-acquisticai commissiot indítványozott volna, hogy justificalja ki-ki mindazt, mit hét év alatt szerzett, hogy jutott nagy tőkepénzekhez, nagy házakhoz és uradalmakhoz, hol szerezte azokat? (Nagy derültség) Jól teszi, jól cselekszi Pauler igazságügyminister ur, hogy erre mosolyog, (Halljuk\) jól teszi. Wenckheim Béla m'mister ur is bátran mosolyoghat, mert higyje el, hogy ha akadna a rágalmazók posványában gonosz nyelv, mely azt mondaná, hogy Pauler vagy Wenckheim is meggazdagodott a hét év alatt: mindenki kinevetné azt. Jól teszik, mondom; de uraim, nem lehet a hazában e kérdésnél mosolyogni, mert nincsen az mindenkinek homlokára irva. Ha tehát azt elmulasztotta: pro futuro ajánlom figyelmébe, s higyje el, hogy fog oly individualitásokra akadni, a kiken el fog szörnyűködni, azt mondván: et tu mi filii Brute. (Derültség.) Vártam volna a tisztelt pénzügyminister úrtól, mint egy jó régi táblabirótól, a megyei önkormányzat helyreállítását, a megye önkormányzat szélesbitését, azoknak adván át az adószedést; nem pedig ujabb és ujabb a népet zaklató, pusztító, exequáló, szaladgáló, informáló, fermentáló, Isten tudja milyen egyéneket hozva be, (Derültség.) és ezek fizetésére s járandóságaira összesen 12°/ 0-ra kívánja fölemelni adóját azon honpolgárnak, ki ezen helyzetnek nem az oka; hanem okai azok, kik Magyarországot elpusztították, s kik, midőn a nemzeti bank fölállítását szorgalmaztuk, mindig hahotával, hangos kaczajjal válaszoltak nekünk. Igenis, ezeket vártam a tisztelt pénzügyminister úrtól; de ez mind nem történt meg. És miért nem történt? Mit cselekszik a tisztelt pénzügyminister ur? Előáll ezen 317 §-ból álló törvényjavaslatokkal, melyek minden egyes embernek vagyonát, úgymint Magyarországnak nemzetgazdaságát s pénzügyeit megtámadják. És előáll akkor, midőn csak pár nap előtt lőn szentesítve a választásokra vonatkozó azon törvényjavaslat, mely megfosztja választási joguktól a két lakosztálylyal bíró háztulajdonosokat, a mely megfosztja az uj kereskedelmi s jövedelmi adó-törvény mértékét meg nem ütő tulajdonosokat választó-joguktól. Én ugyanis azt hiszem, hogy a tisztelt belügyminister ur bajosan fog nekem ellentmondani, ha azt mondom, hogy reménylhető, miszerint ezen az alapon fognak a választó-listák elkészülni ; a pénzügyminister ur pedig azalatt, ha keresztülhajtja a házadó, kereseti adó és a jövedelmi adót tárgyazó emeléseket: akkor ÍIZ. cl ki a két lakosztály tulajdonosa lévén, és a kereseti adónak kevesebb mennyiségével bírván, szavazatától megfosztatik egyrészről, míg az adófölemelési törvény rendeletéhez képest adója növekedik, — szavazata pedig elveszett. Mikor, mondom, tisztelt ház, ilyenek történnek: akkor azt kívánni, hogy mi a fegyvert a pénzügyminister urnák és önöknek kezébe adjuk, hogy rajtunk tovább is ilyetén módon pusztítsanak: ezt tisztelt ház, nem cselekszem, és én, mint H.-M.-Yásárhely szabad királyi városának képviselője, (Derültség jobb felől.) ünnepélyesen tiltakozom azon törvényjavaslatok ellen, és hogy azokat a pénzügyminister ur saját személyében még csak pertractatio tárgyává se tehesse: azért én az indemnityt meg nem szavazom. Mindezekre a pénzügyminister ur csak mosolyog ! (Fölkiáltások jobb felől: Hát mit tegyen? Bal felöl: Elég sajnos \) Jól cselekszik a pénzügyminister ur. Gondolom, hogy olvasta a tisztelt pénzügyminister ur a „Histoire de dix ans" jeles szerzőjének Louis Blancnak mondatát, midőn a történelem előtt önmagát justificalja, mondván: „Jenesui entré dans leur rangs, que le lendemain de leurs derniére de faite. par conséquant je puis également preservér mon coeur du dépit de l'orgeuil trompé, et du vénin, qui se cache mérne dans les réssentiments légi times." Azért mondtam el francziául az idézetet, mert ha lefordítom, okvetlenül veszt az értékéből. Azt mondja Louis Blanc: „Nem léptem én be az ő soraikba, csak bomladozásuknak hajnalán, és igy egyaránt megőrizhetem keblemet, mind a meghiúsult nagyravágyás fulánkjátől, mind ama méregtől, mely még a jogosult bántalmazások mögé is rejtőzik." Azt hiszi tehát a tisztelt pénzügyminister ur, hogy azok a nyilak csak ugy lepattognak kebléről; mert hisz, a ki önbizalom nélkül lépett a kormányba : az oda sem néz, bármit mondanak ? Nem ugy! A pénzügyminister urnák eddig tisztelt nevét ma Magyarországon azok, a kiknek kunyhóiba beront, és a helyett, hogy letörölje az árvák és özvegyek halántékairól a kétségbeesés verejtékét, (Fölháborodás jobb felőli FölMáltások: Eendrel) mesterkélt és költséges apparátussal rontani és elpusztitni igyekszik: ma már átkozódva emiitik. (Nagy zaj jobb felől. Helyeslés a szélső bal felől.) Elnök: A tisztelt képviselő urnák teljes jogában áll a kormány tettei fölött bírálatot mondani; (Fölkiáltások bal felől: Hisz azt teszil) hanem ezen jog nem menti föl őt azon kötelesség alól, hogy a parlamenti illem szabályait szem előtt tartsa. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Németh Albert: Tisztelt ház! Először történik, hogy a tisztelt elnök ur engem előadásomban egy kifejezésért figyelmeztet, — mert nem is tett egyebet, csak figyelmeztetett. — Én, a mit mondottam, azt föntartom, és azt a következés igazolni fogja!
