Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

306. országos ülés deczember 9. 1874. 275 a ház által hozandó határozat alapjául indítvá­nyozni egy oly tételt, melynek eldöntése még ezután történhetik meg. helyesen és alaposan a házban, nem ismerhetem el még az ő álláspontjából sem, megállható és méltányos érvelésnek és támadás­nak. Anticipálni a költségvetési vitát én nem akarom; e helyről tennem azt még nem is sza­bad, azért e térre tisztelt barátomat nem köve­tem: csak azt jelentem ki, hogy igen tisztelt barátaim indokolásának ezen egyetlenegy érvét, mert többet nem méltóztatott fölhozni, nem fogad­hatom el, és igy nem fogadhatom el a külön-véle­ményt sem s annak ellenében ajánlom a tisztelt háznak a törvényjavaslatotja mely egyedül csak az adott viszonyoknak és a mai helyzetnek folyományát ké­pezi, a mely, nézetem szerint, a mai viszonyok közt elkerülhetetlenné vált, de a melyet elkerülni a kor­mánynak semmiféle intézkedései nem lettek volna képesek, s a mely föltétlenül szükséges arra, hogy az 1875-ki esztendő első phasisaiban addig, mig a költségvetési törvény annak módja és rendje szerint létrejöhet, az államszolgálat rendes vezetése biz­tosittassék. Ezen szempontokból ajánlom a tisztelt háznak a törvényjavaslatot elfogadás végett. (Helyeslés jobb felöl.) Bittó István ministerelnök: Tisz­telt ház! Mielőtt a tisztelt ház a szőnyegen lévő törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába bocsátkoz­nék, a kormány kötelességének tartja előzetesen kijelenteni, hogy a mennyiben a fölhatalmazást az 1874-ki költségvetés alapján és igy szélesebb ala­pon kérte, mint a minőt saját előtérjesztésébexi és később a pénzügyi bizottság tárgyalásainak folyama alatt elfogadott: ezt csupán csak azért, tette, mert törvényben csakis szentesitett költségvetésre való hivatkozást tartotta helyesnek, correctnek. De épen azon körülményekből folyólag, hogy a kért fölha­talmazás szélesebb körű a szükségeltnél, a kormány egyszersmind kötelességének ismeri azt is kijelenteni, hogy nemcsak a már elfogadott, korlátokat nem fogja túllépni kiadásaiban a fölhatalmazás megadása esetében, hanem addig is, mig a képviselőháznak és átalában a törvényhozásnak módjában lesz az iránt törvény utján intézkedni: kötelességének fogja ismerni és igyekezni fog mindazon megtakarításokat életbe léptetni, melyeknek lehetőségéről már eddig meg­győződött vagy ezután fog meggyőződni. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen nyi­latkozatnak jegyzőkönyvbe vétele mellett a kért meghatalmazást megadni. (Helyeslés jobb felől.) Móricz Pál : Tisztelt ház! Midőn a pénz­ügyi bizottságban a kérdéses törvényjavaslat vitat­tam tt, tisztelt barátom Kiss Lajos már akkor nyil­vánította, hogy ő az általam bejelentett kisebbségi véleményhez csaklakozik, és hogy azt alá nem ír­hatta: az sajátképen az én hibám, mert akkor, mikor azt beadtam, ő véletlenül távol lévén, kény­telen voltam a külön-véleményt Péchy tisztelt ba­rátommal együtt magam aláírni. (Fölkiáltások jobb felől: Nem tartozik ide l) Ezen megjegyzésem után áttérek tisztelt ba­rátom a pénzügyi bizottság többsége előadójának némely észrevételére. Azt én is elismerem, hogy a szükségesség egy ilyen törvény iránt fönforog; azt a tényt én sem vitathatom, hogy a pénzügyi bizottság a bud­gettörvényt kellő időben elkészíteni, ugy hogy tör­vénynyé váljék,, nem képes. Itt csak az a kérdés, hogy mi nem bizzuk a jelen ministeriumra a költ­ségeknek ideiglenes beszedését; én nem vonom két­ségbe, hogy ha netalán ministeri változás jönne közbe, egyik-másik hasonló esetben mi ezen indem­nitást megadni készek volnánk. Itt még egy megjegyzést tett tisztelt barátom. Azt mondja, hogy azon tétel, melyet mi jelentünk ki, hogy tudniillik a kormány nem képes az állam­háztartást rendbehozni: időelőtti. Én ezt egyéni dolognak tartom; lehet, hogy az ő felfogása szerint időelőtti; én előttem azon beszédek után, melyet a tisztelt ministerelnök ur és tisztelt pénzügyminister ur mondottak, midőn a költségve­tést beterjesztették: egészen tisztában volt a kérdés, hogy tudniillik a jelen kormány a jelen rendszer mellett az államháztartást rendezni nem fogja; an­nálfogva mi azon indokokhoz ragaszkodunk, melye­ket a kisebbségi véleményben előadtunk. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után áttérjek a már általam említett tisztelt ministerelnök ur s a tisztelt pénzügyminister beszédére. Ministerelnök ur beszédében megemlítette, hogy a ministerium leginkább államháztartásunk rende­zése czéljából alakult. El is mondotta, hogy ők nagy megtakarításokat igyekeztek tenni, hogy a deficit 2— 3 év alatt successive meg fog szűnni; de hogy sajátképen mi módon fog megszűnni: azt ministerelnök és pénzügyér ur is el méltóztatott hall­gatni. Ennélfogva ministerelnök urnák a költség­vetés bemutatása alkalmával elmondott jelentéktelen beszédére nem kívánok részletesebben kiterjeszkedni, hanem pénzügyminister ur előadására kell hogy észrevételeket tegyek. Pénzügyminister ur fölada­tául tűzte ki a nemzet előtt pénzügyi állapotainkat híven előadni. El kell ismerni, hogy előadása az eddigiekhez mérve hasonlithatlanul őszintébb, számté­telei igazabbak és helyesebbek. Ezeket elismerve, még­is meg kell jegyeznem, miszerint a deficit sokkal nagyobb 27 milliónál, miként azt a tisztelt pénz­ügyér ur állitá; sőt hogy az általa benyújtott adó­javaslatoknak se lesz egészen meg a kivánt ered­ménye ; az is kétségtelen, hogy azon 6 millió, me­lyet pénzügyér ur a folyó 'évi adóhátralékosoktól 35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom