Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

276 306. országos ülés deczember 9. 1874. bevenni remélt: nem fog bejönni, azt szinte minister ur is elismerte, midőn a pénzügyi bizottságban ezen tétel leszállításába beleegyezett; hogy a keleti vasút másod-prioritásainak eladása azon társulat által visszafizetendő előlegek a közös activakból, a kisebb vasutak egyesítése által csak administrationalis költségei megtakarításából befolyandó összegek koraolyan a deficit födözésére föl nem vehetők: azt mindenki átláthatja. Egy azonban tény, hogy az ujabban fölvett kölcsön 5 milliónyi kamatjával az idei költségvetés terhelve lévén, állapotaink ma roszabbak a tavalyinál; ezek után kétségtelen, hogy az államháztartásunkban a sulyegyen helyreállítása sem a kormánynak, sem a pénzügyér urnák nem sikerült; pedig pénzügyniinister úrhoz nagy reményeket kötött az ország minden egyes polgára, mert pénzügyminister ur fényes parlamenti pályája messze viszszasugárzik parlamenti életünknek még 1848. előtti korszakába; de parlamenti dicsősége sajátkép ujabb hét éves alkotmányos életünkre vihető vissza. (Halljuk! jobb felől.) A történetíró egykoron nem írhatja meg az 1867. óta megkezdett alkotmányos parlamenti élet történelmét, a nélkül, hogy pénzügyminister urnák az ellenzék padjain vívott dicső, hazafiságtól sugárzó oratióiról dicsérettel ne emlékezzék meg. Ez oratiok némelyike ép oly szabatossággal, formailag is ép oly csínnal van egybeállítva, mint azt egykor Cicero „de oratore" megírta, hogy máskép kell az alkalmi szónoklatokat egybeállítani. De ezen beszédeknek nemcsak oratori hatása volt: ezen beszédeknek hatása volt politikai ellenfeleire is hazafias tartalmuknál, az önkormányzat barátaira az önkormányra lelkesítő hangjuknál fogva, Magyarország állami függetlenségének barátaira azon végczélnál fogva, mely minden pontjában Magyarország önálló államiságát tüntette föl végczélul. Pénzügyniinister ur nem mulasztotta el a védrendszer készítése alkalmával, mely a deficitnek egyik főkutforrása, figyelmeztetni a kormányt annak következéseire. Pénzügyniinister ur akkor volt a közvélemény előtt legnagyobb, midőn némi keserűséggel fölemlité, hogy ugy járt a nemzet a védrendszerrel, mint egykor Sámson, kit arany hajszálaitól s azokban rejlő erejétől fürtönként fosztottak meg. Pénzügyniinister ur akkor volt a közvélemény előtt legnagyobb, midőn legördítette a parlament előtt az angol alkotmányos élet institutioinak képét, s rámutatott mintegy azokra, hogy ne a franczia és osztrák bureaucratikus centrálisaié rendszert vegyék mintaképül, mely most pénzügyi bajainknak másik forrását képezi, hanem ministereink kövessék az alkotmányosság hazájának, Angliának példáját. Pénzügyniinister ur akkor volt legnagyobb, midőn a katholikus autonómia tárgyában tett nevezetes interpellatióját megtette, mely után a szabadelvű katholikusok egyik legkiválóbb egyéniségét tisztelte önben az ország. Pénzügyminister ur akkor volt legconsequensebb, midőn a takarékosságot s annak szükségességét a kormánynak minden alkalommal ajánlotta. Ezek után igen természetes, hogy a nemzet reményeket kötött a pénzügyminister ur bölcsességéhez : és hogy azok nem teljesültek, annak oka nem annyira a pénzügyminister ur személyében, mint azon rendszerben fekszik, melynek apostolává szegődött. (Helyeslés bal felöl.) Pénzügyminister urnák a nélkül is tépelődésre hajlandó természetét nagy dolgok kezdeményezésére társainak bátortalansága nem birta buzditni. Pénzügyminister urnák nem lett volna megengedhető, hogy az általa anynyiszor kárhoztatott rendszer s annak alkotásai által magát a megtakarítás nagy munkájában gátoltassa. Mint a következés mutatj ctj SZ álmatlan éjeknek, a hangyaszorgalommal fölhasznált napoknak kívánt eredménye nem lett, s a szigor, melyet a rósz gazdálkodás és a szerencsétlen évek által sújtott nemzet ellenében adóbehajtás tekintetében alkalmazni akar: oly elégedetlenséget idézett elő, melyhez hasonló egyszer-egyszer az ujabb alkotmányos életben észlelhető nem volt. És ez nem is csoda. Pénzügyminister urnák a kabinetbe lépésétől azt várta a nemzet, hogy, szakítva a múlttal, minden irányban gyökeres reformokat fog életbeléptetni. Pénzügyminister úrtól azt várta a nemzet, hogy eltérvén az eddigi úttól, nemcsak a megtakarítás ösvényein fog járni, hanem nemzetgazdászati szempontból is egy uj korszak alapját fogja letenni. Elismerem annak igazságát, mit pénzügyér ur állított, hogy itt nem elég a phylosophia: itt készpénz kell, és ha megmagyarázható is, hogy adójavaslatai készítése alkalmával csak az üres kincstár érdeke lebegett szeme előtt; de legalább is föl kellett volna lebbentem a fátyolt a jövő tekintetében — nemzetgazdászati terveiről, — s gondoskodni egyúttal arról, hogy az adófizetők könnyebben teljesíthessék a tőlük követeit számos áldozatot. És megfoghatatlan, hogy pénzügyér ur e statusgazdászati tekintetben is a múlt kormányok nyomdokait követte; példának okáért, míg a múlt kormány a dunagőzhajózási társulattal kötött szerződés által kiliferálta hazánk legnagyobb vízi közlekedési eszközét, a Dunát, egy idegen társulatnak: addig pénzügyminister ur hasonlókép egy idegen társulat részére biztosította a keleti kereskedés öszszes forgalmát. És ez által nemcsak egy nagy államgazdászati hibát követett el; hanem ez a kölcsön létesítésének első föltétele lévén, elfogadott a nemzetre nézve egy lealázó föltételt, mely a busás kamatokon kívül még sokkal terhesebb, sokkal károsabb lesz az országra nézve. És miként elődei a közös hadügyi költségvetések fölemelésébe folytonosan beleegyeztek, mely tulkiadások nemzetgazdászati szem-